Nem friss hír, de a felfedezés új.
Ipari eredetű ólomszennyeződést találtak a vaskorban Izrael földjén élt emberek maradványaiban – jelentette a Háárec című újság honlapja. A bibliai korokban, háromezer évvel ezelőtti városias települések temetőiben elhantolt csontvázak fogainak vizsgálatából kiderült, hogy
már abban az időben is környezetszennyezés sújtotta az embereket, elsősorban ólom került a szervezetükbe.
A fogminták vizsgálata alapján az eltemetett emberek harmada gyermekkorában, esetleg már az anyaméhben ki volt téve a mérgező nehézfémekkel való találkozásnak – állapították meg izraeli geológusok és régészek. A jelenség valószínűleg összefügg a vaskor virágzó fémkereskedelmével a Földközi-tenger térségében, és a városokban egyre nagyobb számban megjelenő vasolvasztóműhelyekkel.
A kutatócsoportot vezető Jigal Erel professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem geokémikusa szerint a fogakban észlelt ólomszintek nem voltak elég magasak ahhoz, hogy kiváltsák az ólommérgezés hatásait, negyede volt a Római Birodalom ipari központjaiban, vagy töredéke a modern korban, az ólommentes üzemanyagok előtt a városközpontokban mért szinteknek.
Egykor élt harmincegy ember negyvenegy fogát elemezték, akik i.e. 1200 és i.e. 332 között különböző településeken éltek a mai Izrael északi és középső részein. A fogzománc az emberi test egyik legtartósabb anyaga, az emberélet első két évtizedében alakul ki, és tartalmazza a táplálékban, vízben és levegőben lévő anyagokat. Ezért információkat nyújthat a tudósoknak az egykori környezeti hatásokról.
A harmincegy személy közül kilencnél átlagosan huszonötször magasabb volt az ólomszint, mint amit a kohászat feltalálása előtti, újkőkori csontvázak fogaiban mértek.
Honnan volt az ólom?
Kérdéses, mennyire tekinthető reprezentatívnak a mindössze harmincegy ember fogait tartalmazó minta, de mindenképp meghatározó, hogy a korábbi korokban nem találtak ólomszennyeződést fogzománcban, noha a vaskort megelőző réz- és a bronzkorban is használtak már fémeket.
A vaskori emberek egy részénél megjelenő ólmot a kutatók az olvasztóműhelyek elhelyezkedésével magyarázzák, ugyanis az ásatások alapján a településeken nem különült el ez az ipari tevékenység, a műhelyek gyakran a városok közepén voltak.
Az ezüstkereskedelem növekedése is emelhette az ólom szerepét, mert az ezüstbányászatnak többnyire az ólom a mellékterméke, tehát az ezüst kitermelése általában ólomáradattal járt a piacon.
A kutatók megvizsgálták a fogakban szintén lerakódó stronciumot is, mert különböző izotópjainak aránya minden helyen más, és ezáltal a stroncium vizsgálata elárulhatja, hogy az emberek ugyanazon a területen nőttek-e fel, vagy esetleg vándoroltak. A stroncium elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy az ólommal nem szennyezett emberek egyhelyben éltek, akár szárazföldön, akár a tengerparton. Ezzel szemben, akiknek magas volt az ólomszintje, azok mind a part menti vidékekre jellemző stronciumjegyeket mutattak, bárhol is éltek, tehát helyet változtattak, esetleg kereskedelemmel, ólomtárgyak szállításával is foglalkozhattak.
Ez is érdekelhet:
(Forrás: MTI)