Kezdjük egy kis történelemleckével.

Biztosan tudod, hogy Enzo Ferrari nem volt egyszerű eset, de éppen ez az erős karaktere vitte előre a márkát és a versenycsapatot is, amíg élt. De a hatvanas évek elején eljött egy pont, amikor néhányan már nem bírtak tovább vele, 1961-ben egy veszekedésbe fulladt tárgyalás nyomán több mérnök is otthagyta a céget. Carlo Chiti és Giotto Bizzarrini ekkor alapították meg az ATS-t, hogy közúton és a versenypályán is ellenfelet állítsanak a Ferrarinak.

Így készült el az ATS 2500 GT,

az egyik első középmotoros sportkocsi, aminek 2,5 literes V8-as motorja 245 lóerőt teljesített, és ami akár 257 km/órás sebességre is képes volt. 1963-ban a Formula–1-be is beszálltak az 1,5 literes V8-assal szerelt versenyautóval, Phil Hill volt az egyik pilóta. A sebtében összedobott géppel csak egyetlen futamot, az olasz nagydíjat sikerült befejezni, egyébként kész kudarc volt a szezon. A 2500 GT-ből is csak 12 példány készült a márka csődje előtt.

De nem merült teljesen feledésbe az ATS,

hiszen egy ideje már tervezik a visszatérését. Most pedig itt van az eddigi legígéretesebb prototípusuk, ami egyszerűen a GT nevet kapta. A szénszálas anyagok használatával épült karosszériája éppen úgy néz ki, mint ahogyan egy sportautót elképzelsz, és a képességei is megfelelnek az elvárásoknak. 3,8 literes biturbó V8-as motorja 700 lóerős, a McLarentől származik, és 1300 kilogrammot kell mozgatnia.

A lengéscsillapítás állítható, az elöl 20, hátul 21 colos kerekeken gördülő ATS GT vezetője háromféle üzemmód, a Viaggio, a Sport és a Corsa közül választhat. Belül is megvan minden, ami egy modern autóhoz kell, így a színes képernyős műszeregység, az alumínium dekoráció és a mobiltelefonok vezeték nélküli töltése, a Prima Orchestra hifinek már a neve is jól hangzik.