A Honda első elektromos autója, az E igazán cuki kis jószág. Imádom a dizájnját, imádom a digitális visszapillantóit és imádom, hogy nem pakolták agyon akkumulátorral, ezért könnyű és fürge. Jön is róla az áradozó teszt hamarosan, de ebben a cikkben nem a kocsiról lesz szó.

Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy egy nap el kellett mennem a faluból, ahol élek, Hatvanba és vissza, ami összesen mindössze 216 kilométer a Google Maps szerint. Ez már sok a Honda e-nek. Ezzel a kocsival, ha autópályázni is kell, 120-130 kilométernél sokkal több nem tervezhető egy töltésre. Na de sebaj, hiszen tele van szórva az ország gyorstöltőkkel, nem lesz gond megtankolni egyszer-kétszer. Igaz, hogy már fizetős a dolog, de hát nem is lehet elvárni, hogy ingyen kapjuk az energiát ezekbe a kocsikba.

Jó-jó, az a minimum száz forint, amit elkérnek kilowattóránként az otthoni energiatarifa körülbelül 250%-a, ami egy kicsit irritáló, arról nem is beszélve, hogy így már nem 1,5-2 liter, hanem inkább 4-5 liter benzinfogyasztásnak felel meg 100 kilométer egy villanyautóval. De el kell fogadni, hogy a gyorstöltés nem a hétköznapok része, hanem afféle kisegítő lehetőség, ha a napi rutinnál hosszabb utakat kell megtenni.

Talán el is lehetne fogadni a magas árat, ha működne a szolgáltatás.

Letekertem Hatvanba, elintéztem, amit akartam, töltöttem is egy kicsit egy ottani váltóáramú töltőn, de a Honda, mint a legtöbb elektromos autó, csak lassan, jellemzően 6-7 kilowattos teljesítménnyel tud tölteni ezeken az oszlopokon, hiába tudnának a töltők 22 kW-ot is leadni. (Kivéve a csodálatos Renault Zoét, ami az olcsóbb modellek között egyedülálló 22 kW-os AC-töltési képességével a magyar viszonyok között messze a legjobban kihasználható elektromos autó.)

A hazai egyenáramú (DC) villámtöltők viszont legkevesebb 22, de inkább 43-50 kW-tal tudnak tölteni és ezt a nálunk kapható villanyautók szinte mindegyike fel is tudja venni. Sőt: itt-ott van már néhány iszonyú teljesítményű, 150 kilowattos töltő is, de ekkora töltést kevés kocsi tud fogadni. A Hondánál 100 kilowatt lenne a töltési maximum, de az 50 már bőven jó egy ilyen útra, hiszen félóra alatt kapok körülbelül 100 kilométernyi autópályás hatótávot, ami nekem bőven elég is lett volna ezen a mostani túrán.

Ha megkaptam volna.

Az első kísérlettel még próbáltam nyerészkedni is: a Lidl DC-töltői egyelőre ingyenesen használhatók egy félórás vásárlás erejéig. Nahát, ez kiváló: beállok tölteni a Hungária körúti Lidl parkolójába, beszaladok, veszek valamit vacsira és megyek is haza szerető családom körébe. Ebből aztán ez lett:

Na jó, nincs még veszve semmi, Budapesten hemzsegnek a gyorstöltők. Ráadásul ezekhez a hozzáférés is egyszerű. Mára a Nemzeti Közművek nevű nemzeti állami cég a szárnyai alá vont pár korábbi pionír vállalkozást, így egy csomó oszlop kezelhető egy mobilappal, egy megadott bankkártyával. Meg ott van még az EON is, hallottam, hogy van már néhány DC-töltőjük, nekem meg ahhoz is le van töltve az app. Szóval: menjünk tovább. A Hungárián a Kőbányai út kereszteződésében lévő MOL-kútnál volt a következő gyorstöltő, alig másfél kilométerre. Igen, csak ott meg már állt egy MOL-limo az egyetlen CCS-konnektoron, aminek nem sikerült megtalálnom a gazdáját, hogy megkérdezzem, meddig várjak a töltőre. Tovább, nézzünk most egy EON-töltőt!

Az EON alkalmazásában nem csak azt lehet megnézni, hogy van-e szabad konnektor egy-egy töltőponton, hanem akár be is lehet foglalni a szabad csatlakozókat. Be is tudtam volna, mondjuk Cegléden, mert, mint kiderült, DC gyorstöltője Budapesthez legközelebb ennek a cégnek csak ott van a mobilalkalmazás térképe szerint. Sebaj, akkor útba ejtem a Vincellér utcai egykori EVOPRO-töltőoszlopot, ami ma már szintén a Nemzeti Közművek szárnyai alá került, a Mobiliti brand része - ráadásul az NKM appja szerint valamiért még ingyenes is lett volna.

Ha nem lett volna hibás.

Ekkor már kezdtem kicsit aggódni, lassan kiütött rajtam a hatótáv-para. Volt még vagy tíz százalékom, de volt még 60 kilométerem is hátra, és kezdtem attól tartani, hogy mégiscsak valami lassútöltőn fogom 50 helyett 6,6 kilowattal összekuporgatni a hazaútra valót, percek helyett órák alatt. No de hisztire semmi ok: ott van még a tuti gyorstöltő, a Sasadi útnál (néhai Osztyapenkó), ami legutóbb megmentett minket, amikor a Zoéval tértünk haza egy jóval hosszabb országkerülő elektromos túráról.

Hát persze, hogy most ez sem működött.

Egy idegtépő telefonbeszélgetés következett, melynek során alig öt percen át kellett hallgatnom a robotot, mire a sok marketing- és GDPR-szöveg után sikerült végre kapcsolni egy ügyintézőt az oszlopon lévő hibabejelentő telefonszámon. Majd újabb tíz percen át csevegtem az egyébként nagyon kedves hölggyel, közben csináltunk egy-két pajkos rádugdosást és távoli újrabootolást, eredmény nélkül. "Inicilaizáció", írta ki meggyőzően, a professzionális beállítás hatását keltő szoftver, hogy utána megint közölje: "Elotöltés hiba".

Újra felhívtam a hölgyet. Mondta, hogy szól a főnökének, aki visszahív. Így is lett, és beszélhettem egy szintén nagyon kedves úrral is, aki elmondta, hogy hát igen, ez a típusú oszlop "nem nagyon szereti" a japán autókat, vagy fordítva, már nem tudom, de hogy esetleg menjek tovább és az Auchannál a Tritium márkájú töltőnél biztosan sikerrel járok. Így pont el is töltöttem azt a 20-30 percet telefonálással, ami időt magára a töltésre szántam volna.

De láss csodát, az ötödik gyorstöltő már valóban működött. Miközben bent az Auchan büféjében megírtam ezt a cikket, a Honda a parkolóban fel is szippantotta azokat a kilowattórákat, amikkel haza bírok menni a csupán 2,4 kilowattal, de azzal tényleg, és csupán 43 forintos kWh-nkénti áron töltő otthoni jó öreg 230 voltos konnektoromig.

Kevesebb mint egy óra alatt sikerült 5200 forintért betankolnom kb. 120-140 kilométerre elég energiát. Ez azt jelenti, hogy körülbelül egy V6-os turbós benzinmotor fogyasztásának megfelelő pénzért töltöttem kilométerarányosan a kocsit, nettó 20-szor, de a korábbi bolyongásokkal együtt inkább 40-szer annyi ideig, mint amennyi egy klasszikus benzines teletankoláshoz kell.

Szóval vegyen mindenki elektromos autót, persze, mert az jó, meg zöld, meg csendes és jól gyorsul, de arra senki ne számítson, hogy úgy fogja tudni használni, mint egy dízelt vagy benzinest. A range anxiety bizony még jó ideig velünk lesz, úgy látom. Én kérek elnézést, ha a villanyautózással kapcsolatban most bárkinek csalódást okoztam...