A klasszikus modelleknek szervezett párizsi Retromobile kiállításra a Renault egy ismeretlennek tűnő típust vitt el. A Torino igazából nem is francia eredetű, és évtizedeken keresztül az argentinok büszkesége volt.
A történet az ötvenes évek elején kezdődött, amikor az argentin kormány delegációt küldött az Egyesült Államokba, hogy feltérképezze, melyik márkákat érdekelné az autógyártás az országukban. Meglepetésükre csak egyetlen kisebb gyártó, a Kaiser jelentkezett, 1955-ben alá is írtak egy együttműködést az argentin autógyártásról.
Az első típus, amely 1956-ban legördült a szalagról, az akkor még a Kaiser tulajdonában álló Jeep volt, amit az American Motors több más modellje követett, például a Rambler.
Az argentinok egy saját típust akartak gyártani, ami az amerikai autók robosztus felépítését ötvözi az európai modellek stílusával.
A Ramblert ezért a Pininfarina stúdiójába küldték áttervezésre, aminek ez a modell lett az eredménye.
1966-ban mutatkozott be a Torino, ami azonnal nagy sikert aratott, az argentinok nemzeti autónak tartották,
az ötszörös F1-es világbajnok argentin Juan Manuel Fangiónak, de Fidel Castrónak és Leonyid Brezsnyevnek is volt belőle. A 4,72 méter hosszú, hátsókerék-hajtású modell kétajtós és négyajtós változatban készült, soros hathengeres motorral, az alapmodell 155 lóerős volt, a sportváltozat 176 lóerőt teljesített.
De hogyan jön ide a Renault?
Az Industrias Kaiser Argentina már 1959-ben szövetséget kötött a márkával, például a nálunk Daciaként ismert R12 gyártására. 1967-ben a franciák többségi tulajdont szereztek a vállalatban, három évvel később pedig a Kaiser kiszállt, és eladta a céget a Renault-nak. A népszerű Torino egészen 1981-ig gyártásban volt Renault néven, és a helyiek ma is örömmel emlékeznek rá.
(Képek: Getty Images, Renault)