Nagyon korrekt – Kia Sportage 1.6 T-GDI-teszt

A Sportage huszonéve létezik. Azóta a Kia csődbe ment, majd feltámadt, a szabadidő-autók pedig benépesítették a világot.

Noha a Kia a kilencvenes években még nagyon máshol helyezkedett el az autógyártók között, arra ráéreztek, amire sok nagy is csak jóval később: szabadidő-autót dobtak piacra. Ha a dicséret után rögtön kötekedni akarunk, mondhatjuk, biztosan csak azért, mert mindennel próbálkoztak, hogy a világ végre rendes autógyártónak tekintse őket, ne olyannak, amely ósdi Mazdákat készít a saját emblémájával – de ez már csak azért sem igaz, mert aligha attól a Sportage-tól várták az áttörést, amely a Mazda Bongo alapjait használta.

1993-as megjelenésével a Sportage a Toyota RAV4-est is megelőzte, és bár Németországban és Oroszországban is gyártották, nem lett se osztályelső, se etalon – talán ha a Mazda Bongo nem haszonjármű lett volna… Mindenesetre a Kia Motors néhány évvel később csődbe ment, és ma már úgy tűnik, ez – pontosabban a Hyundai tulajdonrész-szerzése, majd az okosan kitalált szoros együttműködés – a legjobb, ami történhetett a céggel.

Az SUV-szegmens azóta olyan zsúfolt lett, amilyenek a balatoni vonatok szoktak lenni a nyári vasárnap estéken, ám a MÁV-val szemben a Kia nem meglepődik ezen, hanem csodásan helytáll: a Sportage igazi slágertermék.

A Hyundai Tucson testvérmodellje – az okos stratégia, ugye – ha nem is taglóz le annyira a megjelenésével, mint a cég demóautója, a Stinger, annak ellenére is divatosnak hat, hogy 2016 óta kapható, és a tavaly modellfrissítés nem sok nyomott hagyott rajta.

Így is elég egyedi a forma, hátul a jellegzetesen elhelyezett lámpák, elöl a gyáriak szerint tigrisorra hasonlító hűtőmaszk miatt (továbbra sem derült ki, hogy ez valami belterjes poén, amit nem értünk, vagy simán csak nem láttak még tigrist a dizájnerek, vagy ha igen, akkor rosszul figyelték meg menekülés közben).

A majdnem négy és fél méter hosszú karosszéria belül is kellően tágas, elöl is, hátul is, a csomagtartó is, de a kabinban annyi izgalom sincs, mint kívül. Nem feltétlenül baj ez, csak tény, és nem is dögunalomra kell gondolni, csak korrekt berendezésre, ahol van a kormány mögött egy műszeregység, mellette a két szellőzővel keretezett monitor, az alatt a hifi- és a klímavezérlés (külön, saját gombokkal, nem menüből – ahogy kell), meg ugye kell még egy váltókar és pohártartók, azok is ott vannak a két első ülés között. Funkcionális, normális anyagokból készült, és tulajdonképpen nagyon biztonságos is, mert egyetlen olyan dizájnrészlet sincs, amit az embernek kedve lenne a forgalom helyett nézni.

A frissített Sportage legnagyobb újdonsága a dízel-lágy hibrid meghajtás, a tesztautó viszont az 1.6 T-GDI motort kapta meg, amelynek jelölésében a D nem a dízelt, hanem a Directet rövidíti, utalva a közvetlen befecskendezésre, a T pedig értelemszerűen a turbót, így az 1,6 literes hengerűrtartalomhoz képest combos, 177 lóerő a teljesítmény. Aki azt gondolja, hogy ez elég egy közel másfél tonnás kocsi mozgatásához, annak igaza van. Ha valaki azt gondolja, hogy jó, de azért így se lehet túl sportos, annak is.

Nehéz volna elhallgatni, hogy a teszt-Sportage még télen volt nálunk – egy autósrovat is olyan, mint az orvosi rendelő, nem csak az érkezési sorrend számít –, nagyon jól jött az ülés- és kormányfűtés, ám amikor a fotózás kedvéért a takarított úttól méterekre eltávolodtam, és beálltam a részben néhány centis, részben letaposott hóra, eszembe jutott, hogy a szabadidő-autó ma már egyáltalán nem jelent összkerékhajtást is. Természetesen rendelhető 4x4 a Sportage-hez is (600 ezer forintos felárért ehhez a turbós benzineshez és az erősebb dízelhez), ez viszont csak elsőkerekes volt, de olyan magabiztosan indult el, amikor kellett, hogy elszégyelltem magam a bizalmatlanságom miatt. Mindegy, fogjuk fel ezt is tesztnek, nagyjából ennyit jelent a terepezés ma egy átlagos autósnak. A Kia Sportage jól megfelelt.

Ahogy összességében is jól megfelel. Használható, kényelmes, tágas autó, tudja, amit kell, kellemes vezetni, kellemes benne utazni. Hatmillió forint az akciós az alapár (szívó benzines LX felszereltségi szinttel), egymillióval drágább az eggyel bőségesebben extrázott turbós, a nagy ajánlat pedig most a Safety, amelyik összesen 7,4 millióért ad még számos kényelmi és biztonsági extrát.

A Kia Sportage garantáltan piaci kedvenc marad továbbra is.

Ez is érdekelhet:

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon