Vannak nagy autólegendák, ahol tökéletes harmóniában cseng össze a márkaimidzs az adott modell dizájnjával és képességeivel. Ehhez nem is kell feltétlenül olyan egzotikumnak lenni, mint a Ferrari F40, a mindenkori Porsche 911 vagy kevés kivétellel bármelyik generációs Ford Mustang. Simán örök ikonná tudott válni a Fiat 500, a Volkswagen Golf vagy a régi és új Mini is.

De vannak pechesebb modellek, amelyek bármilyen szépre, jóra, praktikusra sikerültek, akkor sem tudják átlépni az árnyékukat, vagy esetleg a márka rájuk vetülő árnyékát. Ilyen a Santa Fe, amely történetének húsz éve során immár négy generáción keresztül mindig nagyon érdekes, különleges autó volt a maga kategóriájában, a nagy szabadidő-autók mezőnyében. Csak hát a Hyundaitól sokáig nem érdekes, különleges autókat akartak venni az emberek, pláne nem Európában.

A Santa Fe első szériája alig egy évvel az első BMW X5 megjelenése után érkezett, először az amerikai és a távol-keleti piacokra, majd Európába. Igazán látványos megjelenésű, tágas, jól használható kocsi volt, de sem méretében, sem motorjaival nem passzolt az itteni kínálatba. Izgalmas formai megoldásai (hangsúlyos powerdome, terepjárós karosszéria-rátétek, oldalra nyíló, aszimmetrikus ötödik ajtó) pedig az akkor még cseppet sem befogadott, idegen márkanév alatt inkább riasztották a vevőket, mint vonzották volna. A 2005-ben érkezett modellfrissítéssel a Hyundai vissza is vett kicsit az egzotikumokból, de ettől meg unalmasabb lett a kocsi és nemigen szerzett új rajongókat.

A második generáció pont ellenkező karakterrel érkezett. Sima, harmonikus, tiszta forma, szelíd, barátságos, agressziómentesen szép vonalak. Talán pont ez volt a baj. Hiszen ekkor már hemzsegtek körülöttünk az egymásra licitáló formai különlegességekkel operáló szabadidőautók. Itt volt a tankszerű Audi Q7 és a Bangle-féle, diszharmonikusan (ha tetszik: csúnyán) izgalmas BMW X3, a szögletes új ML Merci, amelyekhez képest nem volt elég érdekes a Hyundai. A kommersz mezőnyben pedig megint egy fél számmal vagy nagyobb, vagy kisebb volt a tömegmodelleknél. Ott lötyögött az Opel Antara és a VW Touareg között és senki nem tudta, mi helyett is lehetne jó választás az egyre jobb hírű koreai márka szabadidőautója.

Az se sokat segített az értékesítőknek, hogy a márka egy kicsit összekuszálta a termékneveket is néhány furcsa ötletével. A Hyundai kis szabadidőautója, amelynek Tucson néven indult pályafutása, 2009-től már ix35 néven hódított. Az európai piacon egy rövid ideig szerencsét próbált az ix55 nevű nagyobb modell is, egy ízig-vérig amerikai piacos SUV, amit egyébként Veracruz-nek is ismertek itt-ott. Szegény Santa Fe pedig ott lebegett ebben a kavalkádban: senki nem tudta, mekkora is ez az autó valójában, milyen jobban ismert európai vagy japán típusoknak lehetne az ellenfele. A Santa Fe egyébként jelenleg a Hyundai leghosszabb ideje létező típusa Európában, mivel az ő nevét sosem akarta újra feltalálni a cég. (Szemben például a Pony-Elantra-i30 változtatással.) Sőt: a Santa Fe nemhogy fix névvel, de még saját logóval is rendelkezik: a típus neve mellett egy stilizált nappal. Látszik, hogy a Hyundai is érezte benne a legenda lehetőségét.

A harmadik generáció megint gyökeresen szakított az elődökkel. Szögletesebb, szemre még nagyobb, arányos családi behemót lett. Ez az autó Amerikában már abszolút passzolt a piac hasonló modelljei közé, de nálunk megint csak nehéz volt besorolni, továbbra is a kategóriahatárokon billegett. Kompakt SUV-nak nagy volt, a nagyok mellett, melyek mezőnyét főként prémiummodellek alkották, még mindig "csak" egy Hyundai.

A negyedik, mai generációval pedig az a baj - szerintünk legalábbis -, hogy nem lépett vele elég nagyot a Hyundai, túlságosan hasonlít az előző verzióra, hiába új modell. Pedig nagyszerű családi autó, méretéhez, komfortjához képes abszolút reális ár-érték aránnyal.

Ezt írtuk róla, miután először láttuk:

És most jön az új, amivel talán végre összeáll itt, Európában is az a kép a Santa Féről, a piacnak, ami eddig valahogy mindig hiányos maradt itt-ott. Egyelőre csak ezt az egy képet tudjuk megmutatni a kocsiról:

Azt viszont már tudjuk, hogy villamosított – hibrid és plug-in hibrid – hajtásláncokkal is elérhető lesz az autó, elektronikája, vezetéstámogató rendszeri pedig megkapják azt a frissítést, amire a bemutatása óta eltelt három év fejlődése után szüksége lehet. Kíváncsian várjuk az első konnektoros hibrid Santa Fe tesztautót!