Nehéz elhinni: több mint tizenöt éve, hogy bemutatták az első Nissan X-Trailt. Még nehezebb elhinni, legalábbis nekem, hogy már az is volt nálam tesztautóként, szerettem, jó volt, hobbiterepjáróhoz képest hihetetlenül bírta a terepet, miközben aszfalton is szépen ment, ügyesen és takarékosan vitte a 2,2-es dízelmotor, és két kólás dobozt tudott hűteni a műszerfalában. A műszerei középen voltak, mert akkoriban azt mondták a gyáriak, úgy jobban látni, biztonságosabb, ami valószínűleg igaz is lett volna, ha a vezetőülést is középre szerelik.

A vevők is szerették a karakteresen barátságos külsejű kocsit, a második generáció bemutatóján elhangzott, ezért nem változott a formája szinte semmit. A műszeregységéről nem szóltak, azok csak csöndben visszakerültek a vezető elé.

Most meg itt van ez:

Embléma nélkül gyakorlatilag bármilyen átlagos SUV lehetne, ráadásul elsőkerék-hajtású, és egy benzinmotort szereltek bele, méghozzá egy kicsi, turbóst. A műszerei ennek is jó helyen vannak, kólahűtő már rég nincs, igazi terepre menni meg sem próbálnék vele, szóval a nevén kívül annyi köze van a nálam még mindig etalon X-Trailhez, hogy ezzel is kellemes úton menni. De még így sem teljesen tiszta, minek létezik egyáltalán.

A válasz valahol a Qashqainál keresendő, amelynek ugyan mindig ellenőriznem kell a helyesírását, a vevők viszont nem írogatják a nevét, hanem vezetik, nagyon sokan, annyira, hogy a típus az egész márkát crossoveres-SUV-s irányba húzta (ami persze nem volt ellenére a Patrollal és Navarával már terepesként is jól ismert Nissannak).

Míg korábban a Micra fölött volt Almera és Primera is, most a futottak még kategóriában ott a Pulsar, van még a más ligában induló villany-Leaf, az extravagáns Juke, de a tömegigényeket amúgy a Qashqainak és az X-Trailnek kell kielégítenie. Hétüléses Qashqai+2 már nincs, az X-Trailbe viszont rendelhető két pótszék. Szóval az X-Trail a Nissan nagyautója, nagyautónál pedig egyáltalán nem alapelvárás az összkerékhajtás – oké, ez úgy néz ki, mint egy terepjáró, a tágasságot és a magas üléspozíciót viszont aligha fogják kifogásolni a vevők. Tessék, két bekezdés alatt lehet is értelmet találni a kocsinak.

Innentől tehát – legalábbis az 1,6-os benzines, felárért sem 4x4-esíthető – X-Trailt annyira érdemes terepjáróként vizsgálni, csak azért, mert hasonlít rá, mint telefonfülkeként azért, mert fém, ablakai vannak, és lehet belőle telefonálni. Telefonfülkének pedig ritka kényelmes: öt ember ül dönthető, kellemes üléseken, és opcionálisan még kettő hátul, a csomagtérpadlóból felhajtható pótüléseken. Érdemes meggondolni, jobb-e nagy, hasznos holmikkal teli bőröndöket emberekre cserélni, akik egy idő múlva biztosan elkezdenek panaszkodni, de rövidtávon talán működhet a dolog.

A hengerűrtartalma és a kocsi mérete alapján ijesztően kicsinek tűnő motor 163 lóerős, egészen jól mozgatja az X-Trailt – nem csak egy telefonfülkéhez képest –, a kézi váltó megfelelő, nem sírunk automatáért, és bár erre előre nem fogadtunk volna, dízelmotorért sem. A bőségesen felszerelt tesztautóból nem hiányzott semmi, amit egy közepes kombitól elvárunk, és ha nem dőltünk be a kocsi múltjának vagy külsejének, akkor ezzel elégedettek is leszünk. Amikor pedig egy sík földútra tévedünk, legalább nem fog leérni az alja.