Nem titok, hogy meghatározó, idős vagy súlyos betegségben szenvedő személyiségekről – politikusokról, sportolókról, közéleti szereplőkről – a nagyobb szerkesztőségekben már kész a nekrológ. Ha érkezik a szomorú hír, csak egy bekezdést kell az elejére írni (pontosan mikor halt meg, otthon vagy a kórházban, ki jelentette be, mi volt a közvetlen előzmény), és – online médiumnál – már lehet is élesíteni. Ugyanez a helyzet a Schumacherhez hasonlóan hirtelen halálközeli helyzetbe került hírességekkel: ilyenkor párhuzamosan készülnek az aktuális helyzetről szóló írások és az életútját bemutató átfogó anyagok.

Morbid dolog kétségtelenül, de egyrészt ettől még így működik a média, másrészt nem biztos, hogy nagyobb tiszteletlenség rögtön egy gondosan megírt anyagot megjelentetni, mint egy kishírt bekezdésenként hosszabbítva, gyors Google-keresésekkel és kopizással összedobni valami kicsit bővebb cikkfélét.

Nem tagadom, mi is készülünk. Reméljük, hogy felesleges, vagy legalábbis évtizedekkel elsietett munka az Ég veled, bajnok! – Meghalt Michael Schumacher című anyagot frissíteni a síbalesetet szenvedett hétszeres világbajnok állapotáról szóló újabb hírekkel, mivel azonban nem hiszek abban, hogy ezzel bármilyen módon is rontanánk Schumi túlélési esélyeit, bevonzanánk a halálát, úgy gondolom, nem csak a sajtószokásoknak megfelelően, hanem helyesen is cselekszünk, ha egy rendesen megszerkesztett szöveggel búcsúzunk, ha muszáj.

Azért írtam le ezt, nehogy rossz irányba sodorjanak a leleplező kommentek – ha úgy akarjuk értelmezni, ily módon mi is nyerészkedünk, hiszen várhatóan sokan elolvassák majd az esetleges Schumacher-halálról szóló anyagokat, egy portál pedig az olvasottságból csinál pénzt. De semmiképp nem vonnék párhuzamot azokkal, akik egy élő ember halálhírét keltik azért, mert az nekik megéri.

E sorok írásakor, hétfőn este már több mint tucatnyi R.I.P Michael Schumacher nevű Facebook-oldal létezik. Nem valószínű, hogy létrehozói jobban informáltak a világsajtónál, már csak azért sem, mert az oldalak jó részét a hétfő délelőtti sajtótájékoztató előtt regisztrálták, és egyébként sem olvashatók rajtuk kiszivárgott hírek, hogy a kóma csak elterelés, Schumacher valójában már nem él. Talán lelkes rajongók próbálják így kifejezni támogatásukat? Hát, aki egy haldoklónak úgy kíván jobbulást, hogy nyugodjon békében, az vagy nem tudja a szavak jelentését, vagy simán ostoba. Vagy nem Schumacher, hanem egy Facebook-oldal felépülése a célja.

Egyelőre egyik oldalnak sincs néhány száznál több követője, a kommentek jó része pedig sokkal inkább felháborodott, mint részvétet nyilvánító, és nem szép temetést, hanem az oldal betiltását követeli, ami lehetséges is, elvégre egyértelműen megtévesztő, tehát a Facebook simán törölheti az egészet. Ennek azonban átfutási ideje van, és sajnos bármelyik percben változás lehet: ha Schumacher meghal, az oldalak legálissá válnak, és senki nem fogja hasonlítgatni a halál és a regisztrálás dátumát. Aki akkor pozícióban lesz, az brutális rajongószám-növekedésre számíthat. A legnagyobb R.I.P Paul Walker-oldalnak jelenleg 4,2 millió követője van, de jó pár több százezres van még, egy ekkora elérésű Facebook-oldal pedig bizony nagy, pénzben is kifejezhető érték.

Így már érthetők a „Like if you support Michael Schumacher”, „Like = Respect” és hasonló felhívások, de aki csak most kap észbe, még nehezebb dolga van. Az egyik, e cikk írásakor még nulla követőjű oldal – amely egy másik R.I.P Michael Schumacher-oldalon posztolta magát – már nem elégszik meg mosolygós Schumacher-fotókkal és bárgyú üzenetekkel. Az eddig felrakott két kép egyikén Schumacher szülei láthatók egy koszorú előtt, a másikon egy halottszállító, amelyet egy német rendőrautó kísér.

Remélem, Schumi, nagyon kicseszel velük.