Az új Skoda Octavia RS-nek csak egy baja van: hogy ez már nem RS

Az RS jelzés az új Skoda Octaviánál ma már valami egészen mást jelent, mint az előző generációkban. Leginkább semmit.

Eres, eres, de milyen eres? Legelőször ezt kell tisztáznunk, hiszen az Octavia sportváltozata immár öt különböző hajtáslánccal kapható. Lehet RS-t venni a 245 lóerős, kétliteres, benzines turbómotorral, mellette hatfokozatú kézi vagy hétfokozatú automata váltóval. Lehet kétliteres dízelt venni, 200 lóerővel, mindenképp hetes automatával, de választhatóan front- vagy összkerékhajtással. És lehet konnektoros plug-in RS-t is venni, a 150 lóerős 1,4 literes TSI és egy 115 lóerős villanymotor vegyesfogatával, 245 lóerős rendszerteljesítménnyel, hatfokozatú DSG váltóval és elsőkerék-hajtással. A képeken látható autó a kétliteres-benzines-automata változat, mi most ezt vittük el egy hétre.

Piros, látványos: ennyi elég is. A forma harmóniájáról ugyan lehet vitatkozni, de a púpos hátú, keskeny szemű, optikailag eléggé farnehéz ötajtós Octaviát a (feláras) 19-es, Altair fantázianevű felnik, a kis popóspoiler, a vaskos kipufogóvég-pár, a (kamu) szellőzőbetétek a hátsó lökhárító két oldalán és persze az a néhány RS felirat pont eléggé megvadítja ahhoz, hogy már egyáltalán ne kezdjünk azon merengeni, mennyivel jobban nézett ki az előző és az első sport-kompakt-Skoda. Elég szigorú és elég jó kiállású ez is RS-nek, eddig nincs semmi probléma.

A látvány, a hangulat odabent is nagyjából rendben van. A hatalmas első kagylóülések, az alcantara ajtókárpit-betétek, a műszerfal, a szép, éles, ragyogó képet adó központi kijelző összességében egész jól kiadják azt a polgári, de egy kicsit bevadított imidzset, ami mindig is jellemezte az RS Octaviákat. A kormánykerék viszont lehetne sportautósabb. Az alapmodellek jópofa kétküllős új kormánya helyett egy háromküllős, alul lapított, jó fogású, de így is túl civil darab került az új RS-be.

A térkínálat, a komfort pedig nem egyszerűen csak rendben van, hanem továbbra is páratlan a kategóriában. Ami mindig is az RS Octaviák hatalmas előnye volt a konkurenciával szemben, azt az új modell is tudja: irgalmatlanul, hihetetlenül, elképesztően óriási belül. Bár az Octavia elvileg egy Golf-kategóriás kocsi, hátsó lábterével és csomagtartójával felkapaszkodik a klasszikus középkategória szintjéig, sőt: hatalmasra nyíló ötödik ajtajával még ott is kiemelkedően jól pakolható, a mindennapokban szinte példátlanul jól kihasználható belterű, egyes kombiknál is tágasabb családi autónak számít.

Az RS-ben nincs kompromisszum, ez a kocsi is pont akkora belül, mint a többi Octavia. A vezető motoros-memóriás kagylóülése kényelmes, jó, van oldaltartása, de van kihúzható combtámasza is. Az új RS kormány pedig nem sportkormány: ugyan nem kétküllős, mint az alapváltozaté, de nagy és elfér rajta egy jó csomó gomb is.

A vetélytárs sportkompaktok, hot hatch-ek mellett az Octavia az erős motor, a kiváló vezetési élmény mellé a napi praktikumot is maradéktalanul odaadja a vásárlóknak, ez a típus egyik legnagyobb erőssége. A másik erőssége meg az volt, ahogy ment. És ez sajnos odavan.

Ketten fogtak össze a klasszikus Octavia RS-élmény elpusztítására: az EU és maga a Skoda. Az Euro 6-os környezetvédelmi szabályozás olyan szinten kiherélte a kétliteres turbómotort, hogy az valami hihetetlen. A 245 ló remegve bújik össze valahol az istálló sarkában, ahogy a vezérlés folyamatosan fenyegeti őket elektronikus ostorával: meg ne merjetek moccanni! A hétfokozatú DSG programozása is mindenek elé helyezi a tiszta üzemet és még SPORT módban is lassan, óvatosan, hosszas számlálgatás után hajlandó csak kapcsolni valamit, hogy végre meginduljon a kocsi. Kézi kapcsolásra váltva kicsit javul a helyzet, de a teljesítmény ilyenkor is csak lassan épül fel a váltások után. 4000 felett kezd úgy-ahogy menni végre a kocsi, de a motor ott is küszködik. 6500-nál pedig kíméletlenül felkapcsol a váltó, még SPORT üzemmódban és manuális program mellett is.

És nem elég, hogy az emissziós normák így kinyírták a klasszikus RS-élményt, jön a hangszórókból érkező szörnyűséges ál-motorhang és még az emlékét is meggyalázza a korábbi generációknak. Hát hogy képzelhette bárki is a Skodánál, hogy azt az izomból tolós, soha el nem fogyó nyomatékos hűha-élményt, amit minden eddigi benzines RS Octavia tudott, ki lehet váltani valamiféle hangszórókból érkező műhörgéssel? Ráadásul ez a kellemetlen, méltatlan bugyborgás minden egyes motorindítás után feltör a hifiből, mert ügyesen ráprogramozták arra a NORMAL üzemmódra, amit alapértelmezettnek kezel a kocsi elektronikája és akkor is ebben indul újra a kocsi, ha Comfortban, Sportban vagy Individualban állítottuk le.

A futómű, a kormányzás, a rugózás mind-mind kényelemre hangolt, sportos beállítások mellett sem kemény, biztonságos, jóindulatú, polgári. A 245 lóerős, 250 km/h végsebességű, 0-ról 100-ra 6,7 másodperc alatt gyorsuló, másfél tonnás autó vegyes használatban 8,5 litert fogyasztott alattam százon. A számokhoz képest reális, az élményért, amit kaptam, indokolatlanul sok.

A HMI-t, az autó infotainment-rendszerét nem szeretném nagyon sokat bántani, megtettem már ezt a sima Octaviánál. Nézzük inkább a jó dolgokat: van a szélvédőre szép, nagy képet vetítő HUD - de azért az audiorendszer és a telefon üzeneteit itt (még) nem olvashatjuk, mint a német prémiummárkáknál, hiszen hová vezetne az. A vezetéstámogatás pedig egész kulturált volt az első új Octavia tesztautóéhoz képest. Mintha a gyárban is olvasnák néha az autóteszteket: a sávtartás finomabban korrigált, kevés volt a vakriasztás nem létező balesetveszély miatt és a rendszer nem csesztetett folyton, amikor a kátyúkat kerülgettem, hogy "vezessen a forgalmi sávja közepén".

Ha a lélek és a flottás tömegautó-imidzset olyan fantasztikusan kigúnyoló brutális erő végképp el is tűnt a generációváltással, az új Octavia RS azért egyáltalán nem rossz autó. A kocsit a családban rajtam kívül mindenki szerette: tágas, kényelmes, komfortos, még az alacsony építés mellett is könnyű ki-beszállni. A kidolgozás, a minőségérzet már egyáltalán nem budget-modelles, leszámítva a műszeregységet, aminek grafikája a legegyszerűbb, a legkevésbé impozáns a VW-tesók közül, viszont talán a legjobban leolvasható.

Viszont így, hogy a nagy, turbós benzinmotor örömeit a Skodának nem sikerült átmenekíteni az RS számára az Euro 6 akadálypályáján, a legjobb RS Octavia az iV jelzésű plug-in hibrid. Rendszerteljesítménye megegyezik a 2.0 TSI-ével, a klasszikus, alacsony fordulatról tolni kezdő RS-élmény helyett pedig kapunk vele zöld rendszámos előnyöket, röhejes fogyasztást, garázsban is aktiválható előklimatizálhatóságot a látványos dizájn-kiegészítők mellé. Azért az se rossz.

Hat hengerből, három literből azért még összejöhet a boldogság benzinből is: