Ha nem válik be egy koncepció, attól még máshol sikert hozhat. A neves formatervezők által megálmodott tanulmányautók gyakran egészen más márkánál kerültek gyártásba – a hasonlóság nem a véletlen műve az összeállításunk második részében sem.

Fiat Lucciola Concept (1993) és Daewoo Matiz (1998)

A kilencvenes évek elején a Fiat pályázatot hirdetett a karosszériaépítő stúdióknak, hogy álmodják meg a modern kor 500-asát.

Az Italdesign is elkészítette a saját tervét, 1992-ben a torinói autószalonon állították ki az ID Cinquecento életnagyságú modelljét. Giugiaro csinos kisautója nem maradt kiállítási tárgy, a következő évre teljesen kidolgozták a koncepciót.

1993-ban készült el a Lucciola, ez a vidám kisautó, amelynek építéséhez alumíniumot és újrahasznosított műanyagot használtak fel.

A hajtáslánca is előremutató volt, a hátsó kerekeket két 10 lóerős elektromotor forgatta,

az 50 kilométeres elektromos hatótávot egy 490 köbcentis, 7,5 lóerős kéthengeres dízelmotorral lehetett növelni.

A Fiat kisautója akkoriban a szögletes Cinquecento volt, és a jelek szerint nem láttak fantáziát Giugiaro koncepciójában, mert az idejétmúlt Seicento után egészen 2007-ig kellett várnunk a retró stílusú 500-asra.

A kilencvenes években óriási léptekkel növekvő Daewoo azonban lecsapott a tervekre,

és a ’98-ban megjelent Matiz a márka egyik legsikeresebb modellje lett.

Matra P17 (1979) és Renault Espace (1984)

Az európai egyterű modellek őse az Espace, ami eredetileg nem is Renault-nak született volna.

Az amerikai kisbuszok sikere láttán a Chrysler európai központjában találták ki az ötletet, amit az akkor a céghez tartozó francia Matra mérnökei dolgoztak ki, a jellegzetesen szögletes vonalvezetését Antonis Volanis dizájner vetette papírra.

A Simca és Talbot márkákkal közös Matra a Rancho utódjának szánta az újdonságot,

amiben az egész család kényelmesen utazhat. A Chrysler európai érdekeltségét időközben felvásárolta a Peugeot, ezért az első prototípust a sikerben bízva Peugeot-alkatrészekből építették meg, így kevésbé hasonlított a későbbi Espace-ra.

A Peugeot-nál eleinte érdeklődtek is az egyterű ötlete iránt, de aztán időközben meggondolták magukat, és a kudarctól tartva visszaléptek. 1981-ben a Citroënnek is készítettek egy prototípust, de azt is elutasították.

Mivel addigra már egy vagyont költöttek a sorozatgyártás előkészítésére, utolsó lehetőségként a Renault-nál is tettek egy próbát.

Meglepetésre a Renault simán elfogadta a terveket, a cég akkori vezére ugyanis egy amerikai utazása óta már gondolkodott egy kisbuszon, de még nem dolgoztak rajta,

így éppen kapóra jött a Matra ajánlata.

A prototípust persze ismét át kellett alakítani, ezúttal a Renault 18 alapjára építették, majd 1983-ban megállapodtak a közös gyártásról.

1984-ben mutatkozott be az Espace, aminek a műanyag karosszériáját a Matra készítette, a műszaki tartalmat pedig a Renault szállította hozzá. A legnagyobb újdonsága a tágas belső tér volt, teljesen sík padlóval, átrendezhető ülésekkel és futurisztikus műszerfallal,

egy modern nappali hangulatával, ahogyan a Matra a hetvenes évek végén elképzelte.

Lassan indult be az Espace karrierje, az első hónapban csak kilenc autót sikerült eladni, de aztán a kedvező sajtóvisszhangnak köszönhetően egyre népszerűbb lett a Renault egyterűje. A sikere csúcsán az Espace annyira kelendő volt, hogy a Matra gyára nem tudott lépést tartani a kereslettel, az Alpine üzeme is beszállt a gyártásba. A Peugeot erről bizony lemaradt.

Volvo Tundra Concept (1979) és Citroën BX (1982)

A Volvo 343-hoz képest a Tundra elképesztően futurisztikusnak számított

A hetvenes-nyolcvanas években a nagyon biztonságos és nagyon szögletes autókról ismert Volvo az olasz Bertone stúdiót bízta meg azzal, hogy készítse el a kockaforma kompakt autója, a 343-as lehetséges utódját.

A feladatot Marcello Gandini kapta meg, aki olyan legendákat alkotott, mint a Lamborghini Miura és Countach.

Gandini a korabeli divatnak megfelelően szögletes, mégis izgalmas dizájnnal állt elő: ez lett az 1979-ben bemutatott Tundra. A tanulmányautó nemcsak a színvilágával hozza a hetvenes évek végének hangulatát, hanem

az aszimmetrikus hűtőmaszkkal és az akkoriban szupermodernnek számító digitális műszerfallal is.

Sportos formája ellenére a Tundra nem egy erőgép, mivel a korabeli Volvo 343 alapjára épült, ezért egy 1,4 literes, 70 lóerős négyhengeres motor hajtotta a hátsó kerekeket. A Volvónak azelőtt is voltak különleges modelljei, mint a gyönyörű P1800, de

a Tundra dizájnját túl merésznek ítélték, ezért udvariasan megköszönték a terveket.

Marcello Gandini tervezte az angol Reliant és a török Otosan készülő közös modelljének prototípusát is 1977-ben. A terv nem vált valóra, de a lényege egyértelműen benne van Gandini későbbi munkájában, a BX-ben
A Bertone nem hagyta veszni a munkát, és az ötletet eladta a Citroënnek,

az 1982-ben bemutatott BX pedig igazi sikermodell lett, a kilencvenes évek elejéig 2,4 millió példány fogyott belőle. A Volvo tovább gyártotta a kockaforma 343-ast, ami a nyolcvanas években is jól fogyott, a bukólámpás kupéforma ötletét pedig ’86-ban mégis valóra váltották a 480-nal.

Jaguar Kensington (1990) és Daewoo Leganza (1997)

A kilencvenes évekre Giorgio Giugiaro már elég elismert dizájner volt ahhoz, hogy érdemes legyen figyelni arra, amit alkot. A mester pedig

azt vette a fejébe, hogy megújítja az akkor nagyon konzervatívnak tartott Jaguar formavilágát.

A Project Kensington néven készülő koncepció az XJ előző generációjára épült, de ezt első ránézésre nem mondanád meg róla.

A klasszikus limuzinforma a korabeli divatnak megfelelő áramvonalas stílusú külsőnek adta át a helyét,

amihez Giugiaro az arányokat is megváltoztatta. A 2,87 méter hosszú tengelytáv maradt, de az orrát megnyújtották, a hátsó részét lerövidítették, a 25 milliméterrel magasabb tetővonal alatt az utastere is tágasabb lehetett. Még az XJ dupla benzintankjának is szorítottak helyet.

A Projekt Kensington, amely első pillantásra nem hasonlított a korabeli Jaguarokra,

nem is annyira burkolt kritikája volt annak, hogy az angol márka nem tartotta a lépést a korral.

1990-ben a genfi autószalonon mutatta be az Italdesign, majd még abban az évben elkészült az 5,3 literes, 295 lóerős V12-essel szerelt prototípusa, de a Jaguart nem érdekelték a tervek.

Pár évvel később meglepő helyről érkezett érdeklődő a Project Kensington dizájnjára. A Bertone által rajzolt Espero – ami a Citroën Xantia visszautasított tervének alapján született – sikerén fellelkesülve a Daewoo kereste meg az olasz stúdiót, és azonnal lecsapott a tervekre, amiből 1997-re lett készen a felsőkategóriás Leganza. A koreai márka ezzel az elegáns szedánnal koronázta meg azt a kínálatát, amivel meg tudta vetni a lábát az európai piacon.

Az összeállításunk első részét itt olvashatod:

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Szeretnél luxusban és csendben messzire menni? – Nissan Ariya-teszt

A Volvo végleg felhagyott a dízelmotoros autók gyártásával

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés