Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Relatíve olcsó, és egyszerűnek tűnik a felrakása, miközben hasonló előnyökkel kecsegtet, mint a külső szigetelés. Csábító ajánlat, nem? A belső szigetelés gondolatával pont ezért sokan eljátszadoznak. Mi azonban nem bátorítanánk őket, ugyanis rendkívül veszélyes lehet és sok kellemetlen következménnyel járhat. Csak néhány esetben fogadható el az alkalmazása. Erre is kitérünk.

Nem kell hozzá szakember, nem kell felállványozni a házat, ráadásul olcsóbb is, mint a múltkori cikkünkben taglalt külső szigetelés. Súlyos érvek a belső szigetelés mellett. Vannak azonban ellenérvek, ráadásul ezeknél jóval komolyabbak, így érdemes megfontolni, hogy megint a dolgok könnyebb végét fogjuk meg, s belevágjunk egy kockázatos felújításba.

Előre kell bocsájtani, hogy akadnak szituációk, amikor nincs más megoldás, mint a belső szigetelés. Ilyen, amikor egy műemlék épületet kell szigetelni, melynek mondjuk a stukkódíszítéses homlokzatát nem tanácsos polisztirollapokkal burkolni. A műemlékvédelem legalábbis biztos nem megy majd bele. A másik lehetséges helyzet, ha nyaralónkat szigeteljük. Ilyenkor azért lehet megengedett a belső szigetelés, mert ezeket általában ritkán használjuk télen, s akkor is rövid ideig. Illetve van egy harmadik lehetőség: amikor már van egy külső szigetelés a falon. Ebben az esetben egy vékonyabb belső szigetelés feltehető komolyabb káros következmények nélkül.

De mi a gond vele?

Viszonylag egyszerűen belátható, hogy amennyiben a falak belső oldalára helyezünk el egy szigetelőréteget, azzal megakadályozzuk, hogy télen a fal belülről felmelegedjen. Ez nem csak azért gond, mert így kiiktattuk a hőtároló tömeget, hanem azért is, mert így teljesen kihűlnek a falak, az esetlegesen falban futó vízvezetékek ki vannak téve a fagyveszélynek, a fal eredeti belső felszínén kicsapódhat a pára, illetve ez akár a falazat anyagában is megtörténhet, s ha az már a fagyzónába esik, akkor már egész komoly épületkárokkal számolhatunk.

Mire figyeljünk?

Az előbb elmondottak miatt, ha belső szigetelés mellett döntünk, akkor a párazárásra szigorúan oda kell figyelni. A lakásban képződő pára nem juthat be a fal és a szigetelés közé. A párazáró fólia megakadályozza, hogy a páradiffúzió során a falszerkezeten belül csapódjon le a víz.

A másik neuralgikus pontot a hőhidak jelentik, melyek belső szigetelés után fokozottabban jelentkezhetnek. Ezekre ott kell számítani, ahol a szigetelt külső fal találkozik a födémmel vagy egy belső fallal. Ilyen esetekben egy fél métert rá kell fordulni a belső falra, illetve a födémre, hogy elkerüljük a penészesedést. Érdemes egyébként minél vékonyabb rétegben szigetelni, mellyel ugyan sokat megtakarítani nem fogunk, viszont a falakból sugárzó hideget megszüntethetjük, így komfortérzetünk némileg javulhat. Ezért lehet jó választás a parafa borítás, vagy az úgynevezett hőszigetelő tapéta, melyekkel szintén nem nagyon tudunk energiát megtakarítani, viszont nagyobb károkat sem okozunk, miközben a sugárzó hideg felületektől mégis csak megszabadulunk.

Kivitelezés

Ha mindezek után mégis belevágnánk egy komolyabb belső szigetelésbe, akkor hasonlóképpen képzeljük el a munkát, mint egy tető szigetelése esetén, azaz lécváz közé kell elhelyezni hézagmentesen, jól illesztve a szigetelőanyagot, majd erre jön rá a párazáró fólia, mely saját ragasztójával tökéletesen kell összezárni, végül pedig a gipszkarton borítást helyezzük el rá.

Utolsó tanácsként azonban még egyszer felhívnánk a figyelmet arra, hogy ez a kényszer szülte megoldás igen kellemetlen meglepetésekkel szolgálhat a próbálkozók számára, s lehet, hogy az egész, szigetelésbe befektetett összeg kidobott pénznek bizonyul, sőt ennél kellemetlenebb következménnyel is járhat, és csak egy újabb, komolyabb problémahalmazt kreálunk megoldás helyett.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.