A dohányzással kapcsolatos jogi szabályozást említve mostanában a trafiktörvényre gondolunk, de más törvényi változások is várhatók.

A dohánytermékekről szóló uniós irányelv rendelkezései segítenék a fiatalok távol tartását a dohányzástól, a felnőtt dohányosok leszokását, valamint megakadályoznák a leszokott dohányosok visszaesését. Természetesen a dohánylobbi sem rest, teljes mellszélességgel tiltakoznak a tervezett változások ellen, és elképesztő érveket sorakoztatnak fel.

Még nagyobb üszkös tüdőt!

A tervezet szerint a néha kifejezetten rémisztő képek még jobban beborítanák a dobozokat, a fotók már a felületük 75%-át fednék be, hiszen kutatások igazolták, hogy a szöveges figyelmeztetésekkel szemben a káros következményeket – például elüszkösödött tüdőt és rákos daganatot – ábrázoló fényképek még jobban elrettentik a fiatalokat a dohányzásra szokástól, és segítenek a leszokásban is. A csomagolásokra más reformötletek is várnak, lekerülne róluk a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-szintek feltüntetése, mivel csak hiú ábránd az, hogy amiben kevesebb a káros anyag, az ezzel egyenes arányban kevésbé károsítja az egészséget is, a félrevezető információknak szükségtelen a dobozon díszelegnie.

Nem is gondoltuk volna, de a hölgyek még nagyobb veszélyben vannak. A kutatások szerint a vékony, női cigaretták sokakban azt a benyomást keltik, hogy a dohányzás segít az étvágy kontrollálásában, és hogy az ilyen cigaretták kevésbé ártalmasak. Az ilyen típusú termékek csomagolása és színvilága is vonzóbbá, nőiesebbé teszi a cigarettákat, ezért a vékony cigarettákra betiltás várhat: a nők vagy ismét ráfanyalodnak a vaskosabb dohánytermékekre, vagy leszoknak. A tervezet alapján tilos lenne a cigaretta ízét kiemelő ízesített dohánytermékek (például csokoládé, menta stb.) előállítása is, hiszen ezek az ízek különösen a fiatalokat csábíthatják.

A vásárlók – különösen a csekély saját jövedelemmel rendelkező fiatalabb korosztály – árérzékenységére is hatni kíván a tervezet, egyrészt a jövedéki adók növelésével, másrészt pedig azzal, hogy a dobozokba a jelenleg megszokott 19-nél jóval több szálat zsúfolnak, ezzel is növelve az egységárát. Így már remélhetőleg kétszer is meggondolja a kis gimnazista, hogy a zsebpénzéből mennyit áldozzon cigarettára. A kevesebb mint 19 szálat tartalmazó csomagolásokat például az EU 27 tagországából már tizenhatban betiltották.

A multinacionális dohánytermék-előállítók rögtön azzal vágtak vissza, hogy ezeknek a változtatásoknak az életbe léptetése a feketekereskedelmet erősítené. Ez az aggály mondjuk a mi trafiktörvényünk esetében is felmerül, de az adatok nem ezt mutatják, ugyanis évről évre szorul vissza a csempészet aránya. Megítélésük szerint a korlátozások ezenkívül ártani fognak a foglalkoztatásnak és a dohánytermesztőknek, de még olyan elképesztő érveket is felhoztak, hogy a szabványos, szinte egyforma csomagolású dohány eladása 45 másodperccel tovább fog tartani, mivel ennyi időbe telik, mire a sok egyforma doboz között megtalálja azt az eladó.

Mr. Teufel és Ráz András sem mutathat rossz példát

A dohánytermékek reklámjai fokozatosan szorultak ki a különböző felületekről. Még élénken emlékszünk azokra az időkre, amikor kilencvenes években újságokban, magazinokban, közterületen is ott feszítettek a cigireklámok, sőt még a Forma–1 főszponzora is az egyik legnépszerűbb márka volt, sokáig is tartott, mire a kollektív tudatunkból kiirtódott a Marlboro Magyar Nagydíj elnevezés. A reklámtörvény 2001-től hatályba lépő változtatásai viszont visszavonhatatlanul eltöröltek minden dohányreklámot, még a közvetetteket is, olyannyira, hogy Réz András például ártatlannak tűnő könyvreklámja miatt keveredett bajba, ahol a plakát a szerzőt dohányzás közben ábrázolta.

A fogyasztóvédelmi hatóság első körben 400 ezer forint bírságot szabott ki, amelyet persze a megbírságolt könyváruház megtámadott, de a bíróság is úgy ítélte meg, hogy a dohánytermék bármilyen gazdasági reklámhoz kötött megjelenésének önmagában fogyasztásra ösztönző hatása van. A precedenst teremtő eset óta már a filmplakátokra is kínosan ügyelnek, így eshetett meg, hogy a Macskafogó bemutatásának 25. évfordulójára rendezett vetítés szórólapján utólag hibajavítóval festegették le a szivart, ami Mr. Teufel kezében füstölög.

Mivel a reklámokat visszaszorították, a gyártó és a fogyasztó között az utolsó kommunikációs eszköz a cigaretta csomagolása maradt. A tervezet ezt sem hagyná érintetlenül: a termék szabványos betűvel kiírt nevén kívül minden színt és márkajelzést eltüntetne a csomagolásról. Ebben a tekintetben Ausztrália már példamutató lépéseket tett, tavaly év vége óta ugyanis csak visszataszító zöld színű csomagolásban fogalmazható a kontinensen a cigaretta.

És ha már dohányreklámról esett szó, végezetül emlékezzünk meg a legszürreálisabbról, amit a maga idejében rendszeresen sugárzott a televízió, ez pedig az a Winston cigarettareklám, ahol két, elsősorban a gyerekek körében népszerű rajzfilmfigura, Frédi és Béni gyújtott rá unalmas perceiben a termékre. Nagy eséllyel lehúzhatná a rolót az a gyártó, aki manapság ilyesmivel próbálkozna.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon