Előzd meg a kiégést! – A burnout kialakulása, tünetei és megelőzése

A XXI. században a kiégés már nem csak a segítő foglalkozásúakat veszélyezteti. A teljesítménykényszer, a stressz, a munkamánia és a fokozott érzelmi megterhelés a burnout kialakulásának ideális körülményei. Hogyan lehet a lelkes munkavégzéstől eljutni az unott depresszióig? De leginkább hogyan nem?

Ha már szinte természetes, hogy hétvégén is dolgozol, ha a munkahelyeden kibírhatatlan a nyomás, ha reggelente gyomorgörccsel mész be dolgozni, ha nagy az érzelmi teher, téged is fenyeget a kiégés-szindróma. A túlhajszoltság, az irreális munkahelyi elvárások, a növekvő stressz, a terhelhetőség határainak kitolása, az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya olyan jelenségek, melyek egyre több embert érintenek. Bár a burnout-szindrómát, azaz a kiégést eredetileg a segítő foglalkozásúak körében kezdték vizsgálni, a fokozott stressz, az elszemélytelenedés és a növekvő megterhelés következtében a tünetek bárkinél jelentkezhetnek.

Burnout

„A Burnout- (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (Herbert Freudenberg meghatározása)

Orvosok, tanárok, segítők és a munkaholisták

Nem véletlen, hogy a burnout kutatása eredetileg a segítőkhöz kapcsolódik. A segítő személyek azért veszélyeztetettebbek, mert folyamatos érzelmi megterhelésben élnek, és a szociális, egészségügyi szféra anyagi helyzete és a rendszer túlterheltsége következtében általában agyonhajszoltak és alulfizetettek is. Ez önmagában is veszélyes kombináció, de ha nem lenne elég, sok segítő a saját testi és lelki igényeit teljesen elhanyagolja, és csak a munkájának él – így egyenes út vezet a kiégésig. A fokozott érzelmi megterhelés nem csak a segítőket, de a vezetőket, az ügyfélszolgálaton dolgozókat, és mindenkit érint, aki emberekkel foglalkozik.

Azt, hogy a teljesítőképességednek megvannak a maga határai, nyilván nem szívesen hallod. Hajlamosak vagyunk robotoknak tekinteni magunkat, és figyelmen kívül hagyni a szükségleteinket. Az állandó rohanás, a multitasking, a kiéleződő verseny, a bizonytalanság már önmagukban is hatalmas terheket rónak ránk, mindez egy nagy adag teljesítménykényszerrel és megfelelni vágyással együtt már nem gyerekjáték.

A burnout stádiumai

  1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.
  2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.
  3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi.
  4. A frusztráció fázisa: a szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken.
  5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása: az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

(Forrás: Wikipedia)

Te vagy a szerencséd kovácsa

A kiégésnek egyrészt egyéni, másrészt szervezeti szintű okai is vannak, ezek rossz konstellációja vezet leggyakrabban a burnoutig. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy a lelki problémákat mindig könnyebb megelőzni, mint kezelni, így jó esetben a hangsúly a prevención van.

Egyéni szinten sokat tehetsz magadért, elsősorban azzal, ha személyiségednek, teherbírásodnak, érdeklődési körödnek megfelelő hivatást választasz. Az önreflexió, az odafigyelés a saját igényeidre elengedhetetlen, így még idejében észlelheted, hogy gond van, és megállíthatod a destruktív folyamatot. Fontos az is, hogy a munkád és a magánéleted igyekezz szisztematikusan elválasztani egymástól. Ne vidd haza a munkát, a hétvégék és az esték legyenek szentek, bármennyire is nehéz, törekedj a munka-magánélet egészséges egyensúlyára.

Ha tanárként, orvosként, segítőként, szociális munkásként dolgozol, és lehetőséged van rá, járj szupervízióba, kérd a kollégáid, mentoraid támogatását, keress segítő csoportot, kezdeményezz esetmegbeszéléseket. Amennyire lehet, tartsd tiszteletben a saját határaidat és érzelmi teherbíró képességed. Ha sok emberen akarsz segíteni, gondolkozz hosszú távon, és ne merítsd ki az egyetlen erőforrást, ami rendelkezésedre áll: saját magadat.

Vedd észre a tüneteket

Testi és szellemi kimerültség, közömbösség, feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, gyomorpanaszok, pszichoszomatikus betegségek, ingerlékenység, cinizmus, az emberi kapcsolatok minőségének megromlása, a munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, pesszimizmus, a teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési zavar, rezignáltság.

Ha túlságosan meg akarsz felelni, ha a tökéletességre törekvésed már-már beteges, ha mindig mindenkinél jobb akarsz lenni, ha állandóan versengsz a többiekkel, érdemes elgondolkodni azon, hova vezet mindez hosszú távon. A munkához való hozzáállásod felülvizsgálata elengedhetetlen: felejtsd el az idealisztikus elképzeléseket, az irreális célkitűzéseket, igyekezz közelíteni a realitáshoz, és tartsd tiszteletben a saját határaidat.

Az akkumulátor is lemerül, ha nem töltik fel rendszeresen. A rekreációt segíti a sport, a relaxáció, a megfelelő mennyiségű alvás, és a hosszabb, éves normál vagy szükség esetén akár fizetés nélküli szabadság is. A munkahelyi életminőség, a szünetek, az ebédidő tiszteletben tartása is fontos kritériumok, a SlowWork szemlélettel nagy mértékben csökkenthető a kiégés kockázata.

A vállalati kultúra sem mellékes

A burnout megelőzésében nem csak a munkavállalóknak, de magának a vállalatnak is nagy szerepe van.  Ha a szervezet olyan csúcsteljesítményre kalibrált, lélektelen gépként működik, melynek alkatrészei (dolgozói) szabadon lecserélhetőek, akkor nem sok jó vár a munkavállalókra. Szerencsére ma már jó néhány vállalat felismeri, hogy a legfőbb érték a humán erőforrás, és érdemes pénzt, időt és energiát fektetni a dolgozók jóllétébe. Az ideális az lenne, ha a szervezetek természetesnek tekintenék a dolgozók fejlesztését, továbbképzéseket biztosítanának, ha külső vagy belső szakemberek, munkapszichológusok, coachok segítenék a munkavállalókat.

Hosszú távon olyan cégnél érdemes dolgozni, ahol látod a munkád közvetlen hatásait, meg tudod élni az autonómiádat, látod magad előtt a lehetőségeket, rendszeresen kapsz visszajelzéseket, és persze anyagi megbecsülést is. Ha szoros kapcsolatot ápolsz a kollégáiddal, jó a csapatszellem, és figyeltek egymásra, annak is van egy erős megtartó ereje. Egy humánus, támogató szervezeti kultúra hosszú távon is produktív, egyenletesen fejlődő, kiegyensúlyozott munkavállalókat eredményez, akiket messze elkerül a burnout. A segítő szakmák esetén különösen fontos lenne a szervezet támogató hozzáállása.

Úgy éreztem, hogy minden kicsúszik a kezem közül

Bálint egy alapítványnál dolgozott vezetőként. “Egy ideig minden a terv szerint haladt. Élveztem, hogy fontos munkát végzek, nem volt probléma a mindennapos túlóra, minden plusz feladatot elvállaltam, állandó pörgésben éltem. A magánéleti kudarcok csak rátettek egy lapáttal: mivel nem volt stabil barátnőm, nem tűnt rossz ötletnek, hogy hétvégenként is bejárjak az irodába, és mindig volt mit csinálni. Nem vagyok mártír, egyszerűen imádtam a munkámat, és kiemelkedő teljesítményt akartam nyújtani. A nyári szabadságokat gyakorlatilag végig aludtam, aztán alig vártam, hogy mehessek vissza a »bányába«.

Nem sokkal azután, hogy vezető lettem, éreztem először azt, hogy tehetetlen vagyok, megingott a magamba vetett hitem, és elkezdtek kicsúszni a dolgok a kezem közül. A mindennapi megterhelő ügyek, a segítségre szoruló ügyfelek gondjai mellett a kollégáim problémái is a nyakamba zúdultak, miközben nekem nem volt kihez fordulnom a gondjaimmal. Persze voltak jobb és rosszabb időszakok, de a tendencia sajnos utólag már világosan látszik. Egyre többet stresszeltem, emiatt gyakrabban hibáztam, ettől még frusztráltabb lettem és elbizonytalanodtam. Egy idő után az idegeskedésből valahogy átcsaptam a totális apátiába, olyan volt, mintha minden szürkévé vált volna körülöttem, semmi nem érdekelt többé.

Ezt én nagyon nagy krízisnek éltem meg, mert semmim nem volt, csak a munkám, és hirtelen jelentőségét vesztette, amiért olyan keményen dolgoztam. Először a normál szabadságaimat vettem ki, majd betegszabira mentem, hogy pihenjek. A kedvem, a lelkesedésem nem tért vissza, így kisebb kényszerpihenő után, szervezetet és pozíciót is váltottam. Az elejétől fogva sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ne vigyem túlzásba a munkát, ha kell, kényszerítem magam a pihenésre. Nem könnyű ezt a túlműködő gépezetet leállítani.

Nem vagy itt jó helyen

A kiégés okait nem mindig a személyiségvonásokban vagy a szervezeti kultúrában kell keresni, nem ritkán előfordul az is, hogy egyszerűen nem ott vagy, ahol a helyed lenne, és ez okozza az állandósuló érzelmi fásultságot. Ha a kiégés jeleit tapasztalod, és nem segít a tehermentesítés, akkor itt az idő, hogy átgondold a karrierutad, és megfontold az esetleg szükségszerűvé váló karrierváltást. A pályaelhagyás mindig fájdalmas, és veszteségekkel járó folyamat, de ha anno társadalmi vagy családi nyomásra választottál szakmát, és képtelen vagy azonosulni a szakmai szerepeddel, jobb észhez térni, mint így leélni az egész életedet.

A teljes apátia megelőzhető azzal, ha kilépsz, de fontos tudni, hogy a burnout nem csak egyszer következhet be egy ember életében, hanem ciklikusan ismétlődhet, főleg, ha a történtek hatására a személyiségben nem történik mélyebb változás. A szakemberek szerint körülbelül hétévente nem árt céget, pozíciót vagy akár szakmát váltani. Sokat segíthet az is, ha a munkád mellett van valamilyen szenvedélyed, ha új dolgokat tanulsz, ha rendezett a magánéleted.

Egy súlyos burnout akár a depresszióig, munkaképtelenségig vezethet, kezelése komplex és sokszor hosszadalmas, és szakember beavatkozását igényli. Inkább kapcsolj időben, és figyelj oda magadra!

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon