„Ezek azok a perek, amelyeknek igazán van tétje” – vallja egy több évtizede ítélkező bíró. És valóban, itt nem ingatlanokról, vagyoni jogokról vagy többmilliós tartozásokról van szó, hanem egy felcseperedő életről.

Anyuhoz vagy apuhoz?

Egy válásnak a vagyon megosztásán túlmenően szükségszerű velejárója a kiskorú gyermek(ek) jövőjéről történő döntés. És talán ez sokkal nehezebb, mint azt elhatározni, kié legyen a kredenc. A házasság felbontása során mindig a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével kell eljárni; ha a szülők nem voltak képesek megállapodni a gyermekek helyzetéről, akkor ezt a bíróságnak kell eldöntenie, minden lehetséges körülményt mérlegelve, sőt még a szülők korábbi döntését is felülbírálhatja, ha úgy ítéli meg.

„Ez azért különösen nehéz, mert nem csak a jelenlegi állapotokat kell vizsgálnunk, hanem azt is, hogy a későbbiekben melyik szülő tud megfelelőbben gondoskodni a kiskorúról.” – mondja egy neve elhallgatását kérő bíró. „Előfordult olyan is, hogy az apa azt mondta, iskolába viszi a gyermeket, miközben Ausztriába szöktette az új családjához. Itt már a rendőrség is beavatkozott.” De gondoljunk csak a török–magyar diplomáciai üggyé dagadó Mehmed Karcsika-botrányra, amelynek megoldására éveket kellett várni.

A szülők megegyezésének hiányában a kiskorú gyermek elhelyezéséről a bíróság határoz, akár erre irányuló kereseti kérelem nélkül is. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Sokan magánnyomozót vesznek igénybe annak érdekében, hogy bizonyítani tudják a másik fél alkalmatlanságát. Ha a gyermek nevelésére, mondjuk züllött életmódjuk miatt, egyik szülő sem alkalmas – és csak ekkor –, a bíróság a gyermeket harmadik személynél is elhelyezheti, feltéve, hogy a nála történő elhelyezést ő maga is kéri. Ilyenkor a bíróság többnyire a közeli rokonok köréből választja ki a nevelőt, például a nagyszülőket.

Nehéz döntés

A döntés meghozatala folyamán a bíróságnak mindkét szülőt meg kell hallgatnia, s indokolt esetben – különösen, ha ezt maga kéri – a kiskorú gyermeket is. Egy nyolc-kilenc éves gyermek már megfelelő belátási képességgel rendelkezik ahhoz, hogy véleményét a döntés során figyelembe vegyék. A 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésével kapcsolatos döntés pedig csak az egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott hely az érdekeivel ellentétes.

„Ilyenkor nem azt kérdezzük a gyermektől, hogy melyik szülőt választja, hanem egyszerűen megkérjük, beszéljen a mindennapjairól, ennek során látható, hogy az apa vagy az anya az, aki inkább foglalkozik vele, illetve hogy melyik szülőhöz áll érzelmileg közelebb. Általában az is hamar kiderül, ha a gyermeket tudatosan készítették fel a meghallgatásra” – mondja a szakember. Azt kell vizsgálni, a szülők egyéniségük, világnézetük, erkölcsi tulajdonságaik, egészségi állapotuk alapján alkalmasak-e a gyermek nevelésére. Természetesen nem mellékesek az anyagi szempontok sem, de ezek inkább háttérbe szorulnak.

Ha a bíróságnak több gyermek elhelyezéséről kell döntenie, inkább arra kell törekedni, hogy a gyermekek lehetőleg együtt maradjanak. Még ha mindkét szülő egyformán kedvező feltételeket tud is biztosítani, a testvérek szétválasztására ekkor is csak különösen indokolt esetben kerülhet sor.

Könnyű az ítélet meghozatala, ha jelentős különbség mutatkozik a szülők alkalmassága, hozzáállása tekintetében. A bíróságok viszont még két egyformán alkalmas szülő esetén is rendszerint az anya javára döntenek, és nála helyezik el a gyermeket, így az apa pusztán gyermektartásdíj formájában járul hozzá az eltartáshoz, és persze a továbbiakban is tarthatja a kapcsolatot gyermekeivel.

A hoppon maradt szülő

Ha a bíróság a gyermeket az egyik szülőnél helyezte el, a szülői felügyeleti jogokat az a szülő gyakorolja, ez esetben a másik szülő felügyeleti jogai szünetelnek.

A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekkel kapcsolatban (pl. tartózkodási helyének kijelölése, iskolájának, életpályájának megválasztása) viszont a szülői felügyeleti jogokat a különélő szülők akkor is közösen gyakorolják, ha a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján csak az egyik szülő jogosult a felügyeletre, kivéve, ha a bíróság a másik szülő felügyeleti jogait e tekintetben korlátozta vagy megvonta. A bíróság azonban közös szülői felügyeletet is elrendelhet a szülők kifejezett kérelmére.

A másik szülőt természetesen megilleti a kapcsolattartás folyamatosan és időszakosan, a gyermek elvitelének jogával és visszaadásának kötelezettségével, valamint tartásdíj fizetésére is köteles a gyermek nagykorúságáig – sőt, ha tanulmányokat folytat, még azon túl is –, ami több gyerek esetén akár a havi fizetése felét is felemésztheti.

Lehet változás

Ha azok a körülmények, melyekre a bíróság döntését alapozta, utóbb lényegesen megváltoztak, s ennek következtében az elhelyezés megváltoztatását a gyermek érdekei szükségessé teszik, az elhelyezés megváltoztatását lehet kérni a bíróságtól. Erre szolgálhat alapot például, ha a szülő a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolattartást megakadályozza, vagy a szülő anyagi helyzetében olyan változás következik be, ami miatt nem képes a megfelelő eltartásra. Ennek a pernek a megindítására kizárólag a szülő, a gyámhatóság és az ügyész jogosult.

Tovább:
A Player legfrissebb anyagaihoz
Jogi tanácsainkhoz
A hatezer fős haveri kör ötletgazdájához

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon