Ásatások során számtalan alkalommal tárták fel az oviraptoroszauruszok fosszilizálódott fészkeit. A csőrös, tollas dinoszauruszok a kréta időszak idején éltek Ázsiában és Észak-Amerikában, nevük tojástolvaj gyíkot jelent, mivel a kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy más fajok tojásain lakmároztak. A legutóbbi leletek fényében viszont kiderült, hogy az oviraptoroszauruszok nemhogy nem lopkodták más dinoszauruszfajok tojásait, hanem gondos szülőként gondoskodtak utódaikról, hiszen találtak olyan fészkeket, ahol költés közben temetődtek be a felnőtt egyedek.

Az oviraptoroszauruszok némely faja akkora volt, mint egy orrszarvú, amelyeknek testtömege meghaladta a három tonnát. A paleontológusok sokáig nem tudták eldönteni, hogy a legnagyobb testtömegű oviraptoroszauruszok a krokodilhoz hasonlóan elásták-e, vagy nyitott fészekben költötték-e ki a sokszor negyven centiméter átmérőjű tojásokat.

A kérdés megoldásához Tanaka Kohei,a calgaryi egyetem paleontológusa kiszámolta, mennyire volt porózus a tojáshéj, amelynek nyitott fészek esetében tömörebbnek kell lennie a folyadékveszteség minimalizálása érdekében. A kapott értékeket a jelenkori fajok tojásaival vetette egybe, s arra a következtetésre jutott, hogy az oviraptoroszauruszok a nyílt fészkeket preferálták. De hogy bírták el a tojások az óriási állat tömegét?

Tanaka Kohei a fészkek elemzésénél rájött, hogy a kisebb testű dinoszauruszok esetében a tojások sűrűn egymás mellett, százszorszépszirmokként helyezkedtek el. Az orrszarvúméretű oviraptoroszauruszok viszont nagy fészkeket építettek, amelyeknek a peremén, körben rakták le a tojásokat, a közepén viszont szabadon hagytak egy akkora területet, amelyen egy felnőtt egyed is kényelmesen elhelyezkedhetett, a talajra terhelve súlyának jelentős részét.

(Forrás: Science, illusztráció: Wikimedia)