Négy nyugdíjas satter, London ékszernegyedének egyik bombabiztosnak hitt értékmegőrzője és az évszázad balhéja. Ebből olyan klassz heist movie-t forgatnak hamarosan, hogy Oscar bácsi adja a másikat. Mondjuk, hogy volt.

A négy öregurat alant láthatod. Közülük a legidősebbet, a 76 éves Brian Readert (jobb szélen) a többiek csak úgy emlegették, a Kormányzó, vagy - ami még ennél is rajabbul hangzik - a Mester, és a pali bizony rá is szolgált a nevére. Ezek négyen 2012 óta tervezgették a londoni "gyémántnegyed", a Hatton Garden egyik értékmegőrzőjének kifosztását, ami azért számít különösen zsíros célpontnak, mert a gyomrában konkrétan felbecsülhetetlen értéket halmoztak fel a trezor jómódú ügyfelei. Ezt jól tudták Readerék is, mint ahogy azt is, hogy a tényleges kárösszeget soha nem fogja megtudni a nyilvánosság, lévén a megőrző széfjeiben olyan emberek helyezték el értékeiket, akik a birtokukban lévő vagyont mindenképpen el szerették volna titkolni az adóhatóság és még a jó ég tudja, mi vagy kik elől.

Balról: a 74 éves John Collins, az 58 éves Daniel Jones, a 67 éves Terry Perkins és a 76 éves Brian Reader, a "Mester"

Ezek négyen 2012 augusztusa óta szinte minden péntek este a Pentonville Roadon lévő The Castle nevű kocsmában találkoztak. Egyikük sem volt egyébként pelyhedző állú kezdő, hiszen ilyen-olyan balhékért mindannyian ütköztek már össze a törvénnyel korábban. Ahogy alakulgatott a terv, Reader kiosztotta a házi feladatokat. Ő elkezdte képezni magát gyémántbizniszből, míg az 58 éves Daniel Jones a helyszíni nyomrögzítés okosságaiban merült el. A másik kettő jómadár közben beszervezett még öt rosszarcot, akik közül az egyik személyazonosságára a mai napig nem tudtak fényt deríteni a nyomozók, a többi négy azonban jelenleg már a vádlottak padján ülve gondolkozik azon, hogy az egyre szaporodó bizonyítékok miatt mikor törjék meg végre a makacs tagadást. Közülük a legfiatalabb 42 éves. Szinte még kamasz.

Rajz a tárgyalásról. Balról: az 58 éves Carl Wood, a 60 éves William Lincoln, a 42 éves Jon Harbinson és 48 éves Hugh Doyle

A megvalósításba végül idén április 2-án fogtak bele és csütörtöktől vasárnapig tartott, míg végül sikerült nekik kirámolni a Hatton Garden Safe Deposit Ltd. páncéltermét. Egy fehér Ford Transittal érkeztek az értékmegőrző épületéhez, amit - szívás! - egy térfigyelő kamera szépen rögzített is, ahogy elő van írva. A Mester, Terry Perkins, Daniel Jones és a később csatlakozott Carl Wood kiszálltak a furgonból, majd abból súlyos zsákokat, szerszámokat és egyéb eszközöket kezdtek kipakolni. Itt láthatod a pernahajderekről készült felvételt, amit a Daily Mirror tett közzé:

Az épületbe a mai napig ismeretlen társuk - akit az ügyész csak Basilként emleget - engedte be őket a vészkijáraton keresztül. Ezt a jelenetet leszámítva az utca embere semmi gyanúsat nem vehetett észre az egész balhéból. Hogy minimalizálják a lebukás veszélyét, a mobiltelefonjaikat kikapcsolták és walkie-talkie-n tartották a kapcsolatot. Mivel a páncélterem az alagsorban található, mely fölött a cég irodahelyiségei vannak, ezért a bandának először ezeken kellett keresztülküzdenie magát. Az alagsorba végül egy kis falbontás után a liftaknán keresztül sikerült lejutniuk, ahol először megbuherálták a riasztót, aztán hazavágták a biztonsági elektronikát, így sikerült szétfeszíteniük a terem első biztonsági fémkapuját.

"Jó napot! Feszítővas van eladó."

Ezután már semmi nem akadályozta meg őket, hogy a falfúráshoz szükséges nagy teljesítményű gyémántfejű fúrót leszállítsák az alagsorba. Az a vicces az egészben, hogy a riasztó még így is képes volt leadni egy vészjelet, azonban a cég biztonsági őre olyan kényelmes volt, hogy csak kívülről ellenőrizte a páncéltermet és mivel annak külső ajtajai sértetlenek voltak, fütyörészve visszament a portára pornót nézni.

A betörők közben áttörték a második biztonsági ajtót is, áthajtogattak néhány rácsot, aztán bevetették a már említett Hilti DD350 típusú fúrót, amivel három egymás melletti lyukat fúrtak a páncélterem betonfalába.

Olvasó, bazinagy luk, bazinagy luk, olvasó.

Ezután még el kellett volna intézniük egy fémszekrényt, és bár náluk volt egy hidraulikus feszítő, valamiért ezt a műveletet a következő napra halasztották - legalábbis az ügyben eljáró ügyész így rekonstruálta a történteket. Akárhogy is, a jómadarak végül bejutottak a mézesbödönbe, ahol több száz széf várta, hogy szorgos kezek fölfeszítsék és kibelezzék őket. Persze ez sem egy olyan feladat, amit egy körömreszelővel meg lehetne oldani, így szükség is volt arra a két napra, ami a hétfői nyitásig a betörők rendelkezésére állt.

Kicsit túl jól sikerült a party.

Bár a média az első napokban egy 80 milliós balhétól volt hangos, a vádirat szerint az elkövetők összesen csak 14 millió angol font értékű arannyal, ékszerrel és gyémánttal lógtak meg, ami még így is elég ahhoz, hogy lepipálja a szigetország összes betöréses lopását.

"Baj van főnök! Ezen nem látszik a szénpor."

Hiába, a jelek szerint az időskori elbutulás nem kímélte a Mester csapatát sem, hiszen a kis társaság több olyan hibát is vétett, ami végül a lebukásukhoz vezetett. A rendőrség először a térfigyelő kamera felvételeinek elemzésével szűkítette a kört, majd miután felmerült a nyugdíjas társaság, mint lehetséges elkövetői kör, elkezdték feldolgozni kapcsolataikat, a bűncselekmény előtti mozgásukat, a mobiltelefonjaik helyadatait, majd az ezek alapján elrendelt házkutatás végleg ráadta a rosszfiúkra a csíkos pizsamát.

Kiderült, hogy Reader tömegközlekedésre használt kártyájának keretét leginkább a dartfordi otthona és a Hatton Garden közötti utazgatások merítették le és hogy mobiltelefonjaik többször is találkoztak az értékmegőrző környékén. Egyikük számítógépén megtalálták a fúró vásárlásával kapcsolatos böngészési előzményeket, másikuknál pedig ékszerekkel kapcsolatos szakirodalmat, illetve egy Helyszínelésről hülyéknek című könyvet is találtak. Amikor aztán a házkutatások során előkerült a szajré egyharmada, már nem volt értelme tovább tagadni a dolgot és a négy matuzsálem beismerte a cselekmény elkövetését.

Idősödő bankrablók számára kötelező olvasmány

Jelenleg még bírói szakban tart az ügy, de a rámenős ügyész és az ügyesen levezényelt nyomozás lassan tisztázza a részleteket. Az biztos, hogy az öregfiúk egy darabig hiányozni fognak a nyugdíjas találkozókról és kedvenc kocsmájuk vezetőjének is új törzsvendégek után kell néznie. Már csak meg kell várnunk a jogerős ítéletet, aztán lehet is hegeszteni a forgatókönyvet, mert ebben a sztoriban bizony ott csillog egy piszkosul vicces heist movie lehetősége, vagány old-timerekkel, akik az alagsorban birkóznak egy baszom nagy fúróval, meg egymást küldik el a vérbe, amikor többüknek is becsípődik a dereka a liftaknán lefelé ereszkedés közben.

Legszívesebben már most előrendelnénk a jegyeket.

(via The Telegraph)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon