Az Apple-ről ebben a hónapban valami olyasmi derült ki, amit nehéz felfogni, pláne a helyén kezelni: nem tudta elkölteni a pénzét. Mintha az állam elkezdené visszafizetni a polgároknak az államkincstár tartalmát, mert túlcsordult, közben mentegetőzne, hogy szívesen költene ő, de nem tud mire. Összefoglaló februárról.

Évek óta számolgatjuk – az Apple-lel együtt – a vállalat készpénzállományát. Az iPhone-okért a szolgáltatóktól beszedett igen magas profit addig gyűlt, míg a végén már elképzelni sem tudtuk, mire lehet költeni ennyi pénzt. A 137 milliárd dollár túl sok startupok és ígéretes technológiákat kifejlesztő kis cégek felvásárlására, az űrprogramba felesleges beszállni, egy Intel-felvásárlással megint nem lenne előrébb a cupertinói cég.

A pénz megmaradt a matrac alatt. Állítólag akartak költeni, de Peter Oppenheimer szerint nem tudták eldönteni, mire. Addig vártak, míg a részvényesek elunták, és azt mondták: semmi értelme tartogatni, kérjük az összegből a részünket.

Jogos kérés, ez a részvénytársaság működésének az alapja. A tulajdonosok, hacsak a vállalatnak nincs indokoltan szüksége a készpénzre, elosztoznak rajta maguk között. Az Apple meg is ígérte nekik, hogy kioszt 45 milliárd dollárt három év alatt, vagyis nagyjából a jelenlegi, azonnal felhasználható pénzeszközeinek harmadát veszítette el.

Egyszerűen ennyi történt: nem tudták elkölteni a pénzt.

Hasonlíthatjuk az esetet az állami költségvetéshez, csak a hatás kedvéért: olyan, mintha a minisztériumok egyszer csak azt jelentenék, túl sok bevétel folyt be az adófizetőktől, ideje visszaosztani a pénz egy részét. Tartalékot már képeztek, az utak tökéletes állapotban vannak, mindent felújítottak, olajozottan működik a gépezet, és még egy metróvonal már egyszerűen nem fér el a földfelszín és a magma közé. Minden falu Budapest lett, és minden Budapest Hongkong. Köszönik szépen, de nem tudnak mihez kezdeni ennyi forrással.

A helyzet azonban korántsem ilyen rózsás. David Einhorn, a Greenlight Capital hedge fund menedzsere nem azért perelte be az Apple-t, mert részvényesként biztonságban érzi magát Apple-tulajdonosként. A folyamat pont a részvényzuhanásnak köszönhető, a 700-ról 440-re esett árfolyamnak, és annak, hogy nem látszik tisztán az Apple 2013-as éve. Nem látni, mi lesz az idei sláger.

Egy pont, három kérdés

A David Einhorn kontra Apple-per egy formai hiba miatt bukott ki. Kiderült, hogy az Apple a február 27-i közgyűlésen egy pontban egyszerre három kérdésben is választ várt volna a részvényesektől, pedig ezeket a kérdéseket külön-külön kellett volna feltenni. A pénzügyi szakember, akinek egyéni érdeke is fűződött a szóban forgó pont megszavazásának elhalasztásában, sikeresen támadta meg a bíróságon a dokumentumot.

Ezzel egy időben kéretlenül javaslatokat is adott az Apple-nek a készpénzállomány felhasználására vonatkozóan – különböző részvényelosztási lehetőségek képében –, amit a cég udvariasan megköszönt. Tim Cook később kissé ingerült nyilatkozatot tett, ebben elmondta, nem érti, miért kell a részvényesek pénzét feleslegesen költeni ilyen ügyekre.

Éppen ezért a cég elkezdte a szivárogtatást. Gyors egymásutánban két nyilvánvalóan Apple-közeli forrás szellőztette meg a véleményét az iTV-ről és az iWatch-ról, két olyan potenciális termékről, ami nagyot szólhat idén. A hordható számítógépek kora közeledik, vagyis olyan perifériáké, amelyek kényelmesebbé teszik az okostelefon használatát. Az okosóra ötlete kézenfekvő: a folyton csuklón hordott szerkezet alkalmas az azonosításra (többé nem kell számkódokat vagy jelszavakat megjegyezni az Apple-gépekhez), de lehet vele fizetni, navigálni, ellenőrizhetjük a híváslistánkat, felvehetjük a telefont, adhatunk ki Siri-utasításokat, vagy egyszerűen csak ellenőrizhetjük az időjárást.

A fenti funkciók csuklón hordása egy stabil, jól működő mini operációs rendszer mellett máris instant get kategóriába emelnék a terméket. Főleg, ha igaz, hogy napenergiát és kinetikus energiát is képes lenne hasznosítani, így nem merülne le olyan gyorsan, mint az okostelefonok. Semmi szükség olyan futurisztikus megoldásokban gondolkozni, mint amit például ebben az egyébként jól összerakott concept-videóban láthatunk, még ha jól is néz ki a dolog:

A lényeg ugyanis nem a látványon, hanem a használhatóságon lesz.

A Google Glass, a hordható számítógépek jelenleg legtovább gondolt megoldása sincs messze a végleges megvalósítástól, 2014 elején akár már boltokban megvásárolható valóság lesz a cucc. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az Apple még idén lépjen egy nagyot ebbe az irányba, mégpedig olyan jelentőset, hogy a Kickstarteren pénzt gyűjtött Pebble, és a többi indie elképzelés mind rozoga tákolmánynak tűnjön. A vállalatnak megint azt kell elővenni, amihez a legjobban ért: egy letisztult, könnyen kezelhető terméket piacra dobni, amit úgy használunk az első naptól kezdve, mintha mindig is a kezünkön lett volna.

És még egy fontos megállapítás: ez lesz a cég első igazi terméke, amit úgy kell létrehozniuk, hogy Steve Jobs nem ordibál önkívületben amiatt, hogy milyen szarok a prototípusok. Nagy és fontos teszt lesz ez Tim Cooknak és az egyre nagyobb terhet magára vállaló Jony Ive-nak.

Persze a jövő tervezgetése közben érdemes figyelni, mi történik az Apple jelenlegi gépparkjában. Február közepén ugyanis jócskán leárazták a MacBook családot, több mint húsz százalékot is eshettek itthon a retinás laptopok árai. Ez pedig nagyon fontos lépés volt, hiszen a gyönyörű kijelzővel ellátott gépek eddig csak az early adopterek számára voltak megközelíthetőek, a racionális ár-érték-mágusoknak nem volt opció még a retina. Most azonban megváltozott a helyzet, egy csapásra sokkal jobb vétel lett a nagyfelbontású Apple-notebook, akár ki is vonhatják a forgalomból lassan a hagyományos modelleket.

(Fotó: Europress/Getty)

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon