Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Összeszedtünk öt olyan szitut, ami idén komolyan veszélyeztetheti a nemzetközi stabilitást. Kína vs. Egyesült Államok, a Kedves Vezető, a feltámadó al-Kaida és Oroszország Bin Ladenje. Világbéke? Ugyan, ne vicceljünk.

Észak és Dél újratöltve

A kettészakadt Korea két fele – az Észak-Koreai Demokratikus Népköztársaság és a Koreai Köztársaság – között zajlott, 1953-ban befejezett háborút nem zárták le békekötéssel, papíron még mindig hadban áll egymással. Az északiak agresszivitása miatt folyamatosan munkát adnak a nemzetközi diplomatáknak, emberi jogi szervezeteknek és külpolitikai újságíróknak.

A regnáló diktátor, Kim Dzsongun ráadásul mindent megtesz, hogy fitogtassa családi örökségként szerzett hatalmát. A legfrissebb példa nagybátyja, Csang Szong Thek, egy magas rangú tábornok decemberi kivégzése, akit vagy százhúsz kiéhezett kutyával, vagy légvédelmi ágyúkkal öltetett meg. Észak-Korea ráadásul az atomháborúval és/vagy rakétatámadással való fenyegetőzést használja segélyek kicsikarására, éppen ezért a régió olyan, mint egy időzített bomba, ami bármikor berobbanhat.

Márciusban a sztálinista diktatúra konkrétan atomcsapással fenyegette meg az Egyesült Államokat, és arra is ígéretet tett, hogy megsemmisíti a dél-koreai Baengnyeong-szigetet.

A háttérben, a két fél mögött olyan nagyhatalmak igyekeznek mozgatni a szálakat, mint Kína, Oroszország és az Egyesült Államok. És nem, nem egy irányba mozgatják. Ennek ellenére a legnagyobb veszélyt az apjánál is kiszámíthatatlanabb Kim Dzsongun jelenti. 2014-ben ugyan még nem sok történt, hiszen egy hét sem telt el az évből, de biztosak vagyunk benne, hogy idén is fogunk hallani a Kedves Vezetőről. És nem fogunk örülni neki.

Még nincs vége! Kattints a tovább gombra!

Szíria irracionális pusztulása

Az arab tavasz 2010-ben komolyan átrendezte az erőviszonyokat Észak-Afrikában, de Szíriában nem köszöntött be a nyár, az Asszád-rezsim ugyanis tartja magát, és 2013-ban sikeresen manőverezve kerülte el a nyugati hatalmak, elsősorban az Unió és az Egyesült Államok beavatkozását. Miközben az államhatalom és a felkelők/forradalmárok –  amelynek soraiban bizonyítottan al-Kaidához köthető csoportok is találhatók (al-Sham, Iszlám Állam) – vívja már harmadik éve brutális harcát, fejük felett itt is az Oroszország–Kína vs. Egyesült Államok–EU hatalmi harc zajlik.

Ez az egyik legmocskosabb és legértelmetlenebb polgárháború a világon: kormányerők bizonyítottan bevetettek vegyi fegyvereket a lakosság ellen, ami emberiesség elleni bűntettnek számít. Diplomáciailag fontos eredmény volt, hogy tavaly szeptemberben a megmaradt fegyvereket megsemmisítette az Asszád-rezsim, de ez egyáltalán nem oldotta meg a helyzetet. Lassan egyértelmű lesz, hogy ennek a polgárháborúnak csak vesztesei lehetnek: a halálos áldozatok száma százezer fölött jár, a menekültek száma több millió. Szíriának évtizedek kellenek majd, hogy felépüljön.

A konfliktus lassan magával rántja a szomszédot is, vagyis lehet, hogy ez egy szíriai polgárháború, de fertőzőnek tűnik. Libanon lakosságának 25 százalékát már a szíriai menekültek teszik ki, az ötödik legnagyobb város az országban például a szíriai pop up menekülttábor a határ mentén.

Ha a külső szereplők beavatkoznak a helyzetbe – a forgatókönyvek száma szinte a végtelenhez közelít –, az komolyabb nemzetközi konfliktust is előidézhet.

Még nincs vége! Kattints a tovább gombra!

Szocsi és Oroszország Bin Ladenje

A 2008-as pekingi játékok után ismét sikerült egy papíron demokráciának látszódó, valójában parancsuralmi diktatúrának adni a rendezés jogát, aminek ahogy Kína, úgy Oroszország esetében is megvannak a következményei. Három hónappal a pekingi olimpia előtt, 2008 márciusában teljes Tibet lobbant lángra, idén Volgográdban, Szocsitól mintegy ezer kilométernyire a helyi pályaudvaron és egy buszon robbant fel pokolgép.

Doku Umarov csecsen iszlamista vezér (középen) – akit Oroszország Bin Ladenjeként is emlegetnek – júniusban videóüzenetben fenyegetőzött azzal, hogy mindent megtesz az olimpia megzavarására, igaz, az észak-kaukázusi régió enélkül is meleg hely – 2013-ban közel harminc terrortámadás történt Oroszországban, zömük dagesztáni, ingusföldi, észak-oszétiai, csecsenföldi és kabard és balkárföldi szélsőséges muszlimokhoz köthető.

Putyin már beígérte az ellenség megsemmisítését, plusz Szocsi közbiztonságát is megerősítették, a hírek szerint egy kisebb hadsereg, kb. 40 ezer fős katonai kontingens fog vigyázni arra, hogy mindenki önfeledten gyönyörködhessen Oroszország anyácska által rittyentett, minden idők legdrágább szervezésű olimpiájában.

Az év 365 napján Putyin kézi vezérlésű birodalma a saját belügyének tekintheti a csecsenek és Umarov ügyét, de egy '72-es müncheni forgatókönyvhöz hasonló merénylet komoly nemzetközi botrányt robbanthat ki. A terroristák viszont máris sikernek könyvelhetik el a két volgográdi akciót, ugyanis a teljes világsajtó velük foglalkozik, Szocsira pedig – egy ponyvaregényes fordulattal élve – a rettegés árnyéka vetült.

Még nincs vége! Kattints a tovább gombra!

Az al-Kaida visszatér

A jó öreg Irak megint lángol. Mióta az Egyesült Államok elkezdte csökkenteni jelenlétét az országban, majd 2009-ben átadta a hatalmat az iraki kormánynak, 2011-ben pedig kivonult onnan, a káosz folyamatosan erősödik. Csak tavaly közel kilencezren haltak meg robbantásos merényletekben, idén januárban pedig al-Kaidához köthető szunnita fegyveresek elfoglalták a stratégiailag fontos Falludzsa városát, ahonnan az iraki hadsereg pár nappal korábban vonult ki. Bár valószínű, hogy újabb pár nap alatt kisöprik onnan őket, az eset sokat elmond az általános iraki helyzetről.

A szunniták ráadásul nem csak Irakon belül, hanem az északi szomszéd, Szíria területén is igyekeznek pozíciót szerezni maguknak, mégpedig úgy, hogy részt vesznek a harcokban a felkelők oldalán. Több is ez részvételnél, ugyanis a legnagyobb játékos Sziriában az al-Kaidához köthető iraki al-Sham.

Hogy lássuk, mennyire sokszereplős színdarab is az irakiaké: Falludzsa elfoglalása kapcsán az Egyesült Államok külügyminisztere és az iráni hadsereg vezérkari főnökének helyettese is megszólalt. Előbbi nem szeretne csapatokat küldeni Irakba, utóbbi sem, csak ha az iraki kormány kéri. Egy happy end esélye elég valószínűtlen.

Még nincs vége! Kattints a tovább gombra!

Harc Ázsia jövőjéért

A legfrissebb kínai–japán konfliktus oka nyolc darab kopár sziget, mindegyik lakatlan, összterületük hét négyzetkilométer. A Szenkaku-szigeteknél tehát nem nagyon létezik jelentéktelenebb földrajzi terület a bolygón, mégis sikerült katapultálnia magát a figyelem középpontjába. Kína magáénak követeli a szigeteket (egy könyvet meg lehetne tölteni azzal, mennyi területet követel magának Kína, kezdve az indiai Kashmir egyes részeivel, Tajvannal és Vietnamhoz tartozó szigetekkel), szóval ebben nincs is semmi meglepő, csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű.

Az elmúlt két évben kínai hadihajók gyakran közelítették meg a szigeteket, 2013 februárjában például hetes erősségű diplomáciai szájtépés lett abból, hogy egy kínai naszád tűzkereső radarja bemért egy japán hadihajót és egy helikoptert.

Kína novemberben bejelentette a légvédelmi identifikációs zóna létrehozását (ADIZ), ami – mit ad isten – magában foglalta a vitatott szigeteket is. Mindez azt jelentette, hogy aki szeretne berepülni a zónába, engedélyt kell kérnie a kínai hatóságoktól, és folyamatos rádiókapcsolatban kell állnia velük, amíg áthalad rajta. A Japánnal a II. világháború vége óta szoros katonai szövetségben álló amerikai haderők első dolga volt, hogy két B52-es bombázóval berepüljenek a területre, ami olyan közel hozta egy fegyveres konfliktus lehetőségét három világhatalom között, mint évtizedek óta semmi más.

Az igazi tét természetesen nem pár kopár szikla, vagy az alattuk elterülő állítólagos kőolajmezők, hanem a kelet-kínai tenger feletti hatalom gyakorlása. Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter szerint Kína légvédelmi zónás lépése nem más, mint kísérlet a régió status quójának megzavarására.

Ez jelen pillanatban az egyetlen olyan konfliktus, ahol a nagy játékosok szemtől szemben állnak egymással, éppen ezért a nemzetközi stabilitás szempontjából ez jelenti a legnagyobb veszélyt. A Szenkaku-szigetek ráadásul csak egy sokkal nagyobb játszma egyik apró ütközete a világ két legnagyobb hadseregével rendelkező és iszonyatos ütemben fegyverkező hatalma között.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.