2013 januárja mindenképpen sorsfordító hónap volt az Apple életében. Még nem tudni, pontosan mi történt, de valami egyértelműen megváltozott. A befektetők már nem az első egybillió dolláros céget várják, megelégednének az árfolyam zuhanásának megállításával is. Korrigálni kell a cégnek, új irányt és új kommunikációt kitalálni, különben kiderülhet, hogy a legnagyobb vetélytársa saját maga volt.

Tavaly szeptembere óta szállingózik lefelé az Apple részvényének ára. A 700 dollárról először gyorsan elérte a 600-at, majd az 500-at is átszakítva, a január 24-i negyedéves pénzügyi beszámoló után megindult meredeken a 400 dollár felé a papír.

Hogy mitől volt csalódott a piac? Első ránézésre nem lehetne megmondani, 2012 karácsonyi szezonjában a cég megint rekordeladásokat teljesített, a profithúzó termékből, az iPhone-ból példátlan mennyiség talált gazdára, a grafikonokon lassan már nem is látszik, mennyi telefont adott el a cég az első két évben, olyan jelentéktelen vonallá változott a berobbanás idejének összeladása.

A mostani lejtmenettel csakis az következett be, ami borítékolva volt évek óta. Köztudott ugyanis, hogy az Apple mindig konzervatív becsléseket ad a következő negyedév eladásaira vonatkozóan. Aztán ismét sorra döntögették a rekordokat a cég számai. Hihetetlen eredmények az elképesztőek után. Kialakult egy olyan szemlélet, hogy bármit mond, bármennyit vállal be a cég, be lehet szorozni egy tetszőleges pozitív egész számmal. És az fog megvalósulni.

Az exponenciális növekedés azonban nem tartható fenn sokáig. És az Apple már hiába jelzett az elemzőknek, hogy ideje visszafogni a gyeplőt, az optimista előrejelzések súlya alatt a valóság nem tudott elég meglepetést nyújtani. Egy kisebb pukkanás rázta meg a tőzsdét, kiderült, hogy az Apple sem nő örökké. Illetve nő, csak éppen már sokkal visszafogottabb ütemben.

Ideje elkölteni a pénzt

137 milliárd dollár. Ennyi azonnal felhasználható pénzhegyen ül az Apple. Ez a harmada annak az összegnek, amennyit a cég papírjai összesen érnek, a jelenlegi árfolyamon. Ez az a nyereség, amit nem költöttek el sem fejlesztésre, sem gyártásra, sem fenntartásra, akvizícióra is csak egy kis részét. Ez a pénzhegy vált a jövő ígéretévé a cég számára, hiszen 2013-ban már mindenki azt várja, hogy ismét ők diktálják az iramot. És ne azzal, hogy évente két iPadet adnak ki, vagy – mint a legújabb pletykák említik – három iPhone-t. Hanem hogy olyan technológiát alkalmazzanak, amit más nem tud megfelelően, vagy nem látja benne a lehetőséget.

Kérdés, hogy a pénzzel ez megváltható-e. És ha igen, mik lehetnek ezek az új irányok? A tévékészüléken kívül két új lehetőségről olvastam ebben a hónapban. Egyik sem korszakalkotó ötlet, de érdemes elgondolkozni rajtuk.

Az egyik ilyet a The Huffington Post-on találtam. Arról szólt, hogy új szolgáltatás kifejlesztése helyett egy nagyon fontos, meglévő szoftvert kellene rendbe hozni. Nem, ezúttal nem a Mapsról van szó, bár lehetne. Hanem a Siriről.

A Siri óriási lehetőség, még ha magyar nyelvterületen ezt nem is érzékeljük annyira. Angol, francia, német, japán, kínai, koreai, olasz és spanyol nyelvű vidékeken viszont beleillik a fejlődés irányába, gondoljuk csak végig: 2007-ben még újszerű érzés volt az átlagemberek számára, hogy előveszik a zsebükből az internetre csatlakozott okostelefont, és tájékozódhatnak. Hol a legközelebbi virágbolt? Elindították a Google Mapset, és beírták, hogy virágbolt. Aztán vagy szerencséjük volt, vagy nem. Ráérek-e másnap délben? Naptár elővesz, időpontokat beír, meghívásra válaszol. Mi az ebédmenü a kedvenc éttermemben? Weboldalról kikotorászható infó. Megtalálható, elintézhető minden, ugyanazokkal a gépies, ismétlődő, monoton mozdulatokkal.

De hé, ezért vannak a gépek. Hogy ha megvan, mit szeretnénk elvégezni, minél könnyebben és gyorsabban elvégezzük.

A Siri adja meg ezt a lépcsőt. Már nem élményszerű kotorászni az okostelefonon, már unalmas. Már kellene valami gyorsabb. Ami elvégzi a feladatot, ahogy kimondtuk azt magunkban – vagy akár hangosan.

De a Siri kicsit csalódás volt az egyesült államokbeli piacon. Sokan pereltek is, hogy az asszisztens nem úgy viselkedik, nem olyan okos, mint a hirdetésekben. Persze, hogy a Siri hülye, csak egy szoftver, és a szoftverek hülyék. De legalább igyekszik. A gép végre nem sakkjátszmában győzi le az embert, hanem megpróbálja megérteni az alapvető nyelvi eszközöket. Azzal a trükkel él, hogy kitalálja a legfontosabb szavakat egy mondatban, a jelentésük megismerése nélkül. Valójában nem ért meg semmit, de ezt még elnézhetjük neki.

Azt viszont már kevésbé, hogy nem ér el minden programot, és a találatai is bővíthetőek. Szóval egy tipp: ha a Siri úgy működne, ahogy az emberek szeretnék, hogy működjön, az máris egy olyan dobást adhatna a cégnek, amivel az élre ugorhatnak a felhasználói élményben.

Ujjlenyomat-olvasás a jövő?

A másik véleményt az Apple Insider-en olvastam. Ez arról szólt, hogy az iPhone következő nagy dobása az ujjlenyomat-olvasó lehet. A Home gomb mögé egy olvasót illesztenének, ami azonosítja a felhasználót, és unlockolja a kijelzőt – ezt nehezen hozhatnák be az androidos és Windows Phone-os versenytársak. Mégpedig azért, mert alig van a piacon fizikai Home gombbal ellátott okostelefon az iPhone-on kívül, pedig egy ujjlenyomat-olvasáshoz pont ez szükséges. A szkennelésre kiadott világos utasítás hiányában zavaró, kevésbé intuitív lehet a megoldás. Ez volt az állítás.

Én nem gondolom, hogy ezzel valóban előnyre tehetnének szert. Biztos, hogy megkülönböztethetnék magukat, legalábbis egy ideig. A technológia már a kezükben van, nemrég az Apple ugyanis felvásárolta az AuthenTec nevű kis céget, amely hasonló fejlesztéseket készített. Kérdés, hogyan állnak most ezzel, és idén láthatunk-e az új iPhone-ban olyan fícsört, amivel elszakadnak a többiektől, és nem a piaci elvárásokhoz akarnak igazodni.

A pénz önmagában kevés. Felvásárolhatják a technológiát, az ötleteket, a kis, tehetséges mérnökökből álló gárdákat, ez aprópénz a 137 milliárd dollárhoz képest. A tehetséges embereknek pedig ezután hiába adnak akár naponta egymillió dollárt, akkor sem lesz kész előbb, amit szeretnének. Nem jön meg az áttörő megoldás gyorsabban, nem lesz kész a könnyen használható dizájn. A zsenik egy része elmenekül a vállalat számukra nyomasztó légköréből egy másik független teambe, a többiek pedig, mivel már nem a saját ötletükön dolgoznak, talán nem is annyira lelkesek.

Ott ül az Apple tehát egy hegyomlásnyi pénzen, ami nem segíthet rajta egy új ötlet nélkül. Ennek hiányában sincs veszve semmi, egy minőségi termékeket gyártó, tisztességes eredményeket felmutató, fontos piaci szereplővé avanzsálhatnak. Ez sem baj, de ebben az esetben a kifogástalan megvalósításra kell törekedni. Mert kétszer seggre ültek a Mapsszal és a Sirivel, harmadszor már nagy fog fájni.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon