Van egy filmötleted? Így csinálhatsz pénzt belőle!

Az ötlet önmagában kevés, producer is kell, ha a filmötletedből filmet és pénzt is szeretnél látni. De mennyit? És mire figyelj, hogy ne verjenek át?

Nem fogunk most az írás kreatív oldalával foglalkozni, az más lapra tartozik, kizárólag a kemény jogi vetületével. Képzeljük el azt az eszményi helyzetet, hogy van egy kész szinopszisod, és az megtetszik egy filmes cég fejesének. Mielőtt azonban lepaktálnál velük, és a siker mámorában bármit aláírnál, csak hogy a nagy vásznon láthasd a művedet, körültekintően át kell gondolni, mi álljon a szerződésben.

Ötezer forint a biztonságért

Ne bízz senkiben, pláne ne a magyar producerekben és a konkurens írókban! Igaz ugyan, hogy magát az ötletet még nem védi a jog, de amint valamilyen hosszabb formát ölt a mű, gyorsan vetesd nyilvántartásba a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál vagy a Filmjusnál (az eljárás díja 5000 Ft). Magát a szerzői jogi védelmet nem ez keletkezteti, hiszen az már a létrejöttétől kezdve megilleti a műveket, ha azonban később valami okostojás elkezd pereskedni veled, hogy ez bizony az ő filmötlete volt, a nyilvántartásba vétel perdöntő lehet az elsőbbséget illetően. Van egy költséghatékonyabb megoldás is: feladni postán ajánlva a saját címedre, és nem bontani fel, amíg a bíróság elé nem kerül, de azért a műnyilvántartás mégis elegánsabb.

Ez után jöhet az alkudozás a forgatókönyv eladásáról. Maga a díj ilyenkor két komponensből áll, ha nem a kész verziót prezentálja az író, akkor a producer jó eséllyel fizet a munkájáért és azért, hogy minden egyes változatot a kénye-kedve szerint átdolgozzon, plusz megkapja a jogdíjat is az egyes felhasználásokért. Ha csak a kész mű megfilmesítési jogainak átruházásáról szól a szerződés – kezdő íróknál mondjuk –, akkor csak a jogdíj illeti az írót. Ez persze ritka eset, ugyanis a forgatókönyvek folyamatos fejlesztésre szorulnak.

Kovács M. András forgatókönyvíró szerint a díjazás nagyon változó, általában 1,5–2 millió forint körüli összegről van szó, ami az első három változat megírását tartalmazza. Persze minden nagyban függ az író alkupozíciójától. A kezdő tehetségeket többnyire egy összeggel kivásárolják, és örülhetnek, hogy legalább a főcímben láthatják a nevüket.

Százalékkal könnyű csalni

Azok, akiknek a filmográfiája hosszabb a bevásárlólistájuknál, már reménykedhetnek némi bevételi részesedésben (royalty), hiszen a szerzői jogi törvény is kimondja, hogy a szerzőt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg, aminek a felhasználással elért bevétellel is arányban kell állnia – hacsak a felek nem állapodnak meg eltérően. A producerek ilyenkor alkalmazzák a minden jövőbeli, bármilyen módon felmerülő díjról való lemondatást, de ne dőljünk be nekik.

Az már más kérdés, hogy ha kapunk is bevételi részesedést, azt akár évekkel később hogyan préseljük ki a filmelőállítóból, illetve hogy az írónak küldött elszámolás mennyire tükrözi a valós adatokat. Kovács M. András is óvatosságra int, mivel a bevétel után járó százalékok sosem biztosak, ráadásul manipulálhatók.

Olyan kényes kérdésekre is érdemes odafigyelni, hogy átdolgozást engedélyez-e a szerződés, hiszen ilyenkor nem mindegy, ki és hogyan rondít bele a tökéletes írásba. Meg persze az sem, hogy a később csatlakozó társszerzőt miként tüntetik fel. Az Amerikai Írók Céhe (WGA) szerint ugyanis eredeti forgatókönyv esetén a szerzőt csak akkor illeti meg névfeltüntetés forgatókönyvíróként, ha minimum 50%-ban járult hozzá a műhöz. Képzeljük el azt a rémes helyzetet, amikor valaki hónapokig dolgozik a könyvön, de amit hozzáad, az végeredményben csak 48%, és így a kordon másik oldalán nézheti, ahogy a társ-forgatókönyvíró osztogatja az autogramokat a film bemutatóján.

Hagyj menekülőutat!

Ezenkívül egyenként végig kell gondolni, milyen felhasználási jogokat kap a filmelőállító. Persze a rendes felhasználáshoz kapcsolódó jogok (többszörözés, terjesztés, nyilvánossághoz közvetítés, vetítés) elvitathatatlanok, de nem szabad szó nélkül hagyni, ha mondjuk a színházi adaptáció vagy a könyv formában történő kiadás jogára is igényt tart, ezek mind felsrófolhatják a jogdíjat. A remake jogokat is érdemes megtartani, bár a törvény szerint a szerző az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést.

Az egyik legneuralgikusabb pont, hogy hogyan szabaduljunk a szerződésből? Mi van ugyanis, ha a producer csak ül a könyvön, évek óta nem csinál semmit, közben pedig a Universal kopogtat az ajtónkon, mert Tom Cruise-zal szeretné leforgatni a filmet még a nyáron. Nos, a törvény jolly joker-szabályai ilyenkor is előkaphatók, hiszen ha a filmelőállító a mű elfogadásától számított négy éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző felmondhatja a szerződést. Ezenkívül is érdemes minél több kiskaput hagyni, hogy szükség esetén kifarolhassunk az előnytelen szerződésből.

Akinek még ezután is maradt kedve írogatni, azne fogja vissza magát! De csak a megfelelő szerződés láttán vágjunk bele bármi komolyabba. A megállapodás nélküli alkalmazás sem a filmelőállítónak nem érdeke – hiszen ebben az esetben a szerzői jogok lényegében az írónál maradnak –, sem pedig az írónak, mert tulajdonképpen kiszolgáltatottja egy későbbi árlicitnek.

Nem írnál, inkább pornófilmet forgatnál? Adunk néhány jó tanácsot, hogyan tedd legálisan!

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon