A világon évente 176 ezer tonna műanyag mikroszál – főként poliészter és nejlon – jut szemétként szárazföldi környezetbe. A mikroszálak a ruhák mosásakor szabadulnak el, és már nagyobb hányaduk végzi a szárazföldön, mint a vizekben – írta Jenna Gavigan a PLoS ONE tudományos folyóiratban, aki a Santa Barbara-i Kalifornai Egyetemen kutatócsoportjával a tanulmányt készítette.

Az óceánok műanyag-szennyezettsége nagy figyelmet kapott az utóbbi években, de nem csak a vizekben halmozódik a műanyagszemét. A műanyagok 14 százalékát szintetikus textilek készítésére használják, elsősorban a ruházati iparban. Az öt milliméternél rövidebb, úgynevezett mikroszálakból rengeteg jut a környezetbe a textil teljes élettartama alatt, különösen mosáskor, amely a szintetikus szálakból mechanikusan tép le apró darabokat.

A tanulmány szerzői a műanyagok, köztük a szintetikus textilek előállításáról, fogyasztásáról és környezetbe való kibocsátásáról gyűjtöttek adatokat, hogy felmérjék a szintetikus mikroszálak szennyezésének globális elterjedtségét és méretét. Azt is vizsgálták, gépi vagy kézi mosásnál mennyi mikroszál kerül a mosóvízbe, mennyi halmozódik fel, és milyen eloszlásban a szennyvíztelepeken, és mi történik a szennyvíziszappal, amely a mikroszálak legnagyobb részét tartalmazza.

Sok régiónak nincsenek részletes adatai a szennyvíz-feldolgozásról, ezért a szerzők a teljes kép érdekében a jövedelmek alapján becsülték meg a szennyvízkezelés mértékét. Az adatok nem fedik teljesen, mennyi mikroszálat bocsát ki a textil teljes élettartama alatt, például nem számolták bele a használtruha-piacot. Számításaik szerint a műszálhasználat elterjedése, vagyis

Valamivel kevesebb mint a fele került szárazföldre, ebből 1,9 millió tonna a talajra, 0,6 millió tonna szeméttelepekre. A kibocsátás évente 12,9 százalékkal nő, a jelenlegi éves szárazföldi emisszió – 176,5 ezer tonna – meghaladja a vizekbe kerülő mennyiséget, ami 167 ezer tonna.

Ez is érdekelhet:

(Forrás: MTI)