Amikor a nagyjából száz évvel ezelőtti időszakra, a 20. század elejére gondolunk, szinte fényévnyi távolságban érezzük magunktól, egy olyan kornak, amelynek kortársaival, életmódjával, atmoszférájával már nem tudnánk azonosulni. De vajon mennyire állja meg a helyét ez az állítás? Tényleg annyira más volt az élet száz éve? Ha létezne időutazás, és visszatérnénk az 1910-es évek közepére, esélyünk sem lenne tájékozódni, megérteni a hétköznapok apró törvényszerűségeit? Úgy döntöttem, hogy a Fortepan fotóinak segítségével megnézem, hogyan töltötték mindennapjaikat derék honfitársaink egy évszázada, miben különbözött a maitól, és miben volt azonos.
Elsőként a különbségekkel kezdjük.
Amiből – bármilyen meglepő – kevesebb van. A kiváló online fotóarchívumot böngészve elsősorban a külsőségekben tűnnek fel hatalmas különbségek. Nyilván nem ez a legfontosabb differencia, de például ha lemennék a Balatonra, a fürdőruhák terén erős lenne a kontraszt.
És a Balatonban sem láthatunk már ilyet. Nem is baj.
Megpörgetjük a közhelyszótárat és felcsapjuk: száz év alatt a technika hatalmasat fejlődött. A közlekedés terén mondjuk sok a hasonlóság, hiszen ugyanúgy autóval közlekedünk, igaz, ezek nagyon másképpen festettek régen.
Nem is beszélve a repülőkről. Az úgynevezett polgári repülés ekkoriban még gyerekcipőben járt.
Ez például egy repülőtér.
Ilyenek pedig már nincsenek is az égen.
Régebben még lehetett ilyesmit látni Veszprém megyében, de az a tippünk, hogy ez a szélmalom már 1915-ben is nagyon-nagyon réginek tűnhetett.
Ami gyökeresen átalakult száz év alatt, az a kommunikáció. Az, ahogyan beszélünk, kapcsolatba lépünk egymással. A stílusa, módjai, eszközei, gyakorisága, minden. Régen az offline volt az alap, bolygószinten, manapság mindenki minden percben elérhető. A 20. század elejének embere ezt a konnektált érzést nem ismerhette.
A telefon az I. világháború idején még csak a hadseregnél terjedt el, a hivatalokban csak az 1920-as években jelent meg, a polgári lakásokban pedig még később.
A hétköznapi emberek telefon, email, sms hiányában levelet írtak egymásnak.
A szabadidőt is másképpen töltöttük. Ahogy láttuk, autó és repülőgép már akkor is volt, de a televíziót megjelenésére még majdnem hat évtizedet kellett várni. Esténként az emberek nem a Barátok köztöt nézve ütötték agyon az időt. Olvastak, beszélgettek, játszottak.
Rádió viszont volt és szerették is.
A reklámipar is más volt. Ez például egy sörplakát 1924-ből.
A tesicucc is másféleképpen nézett ki.
Megörökíteni egy emléket sokkal nehezebb volt régebben.
Szelfiket készíteni is sokkal macerásabb volt.
Szerencsére a fizikoterápia sokat fejlődött azóta.
Kevesebb ember volt az utcákon és kevesebb autó. Bár az Oktogonon akkor is sanszos volt egy dugó.
A Combinók is másképpen néztek ki.
Party people of 1916. Az audio sound systemek is gyökeresen másképpen festettek.
Jövő héten jövünk a hasonlóságokkal, addig nézd meg, milyen stílusosak voltak a magyar férfiak száz éve!
(Forrás: Fortepan)