Enzo Appiano életében első alkalommal 1948-ban mászta meg az Alpok egyik csúcsát szülővárosához, Torinóhoz közel, és ez olyannyira a szokásává vált, hogy nem is akarja abbahagyni.

A hegy az életem értelme – nyilatkozta a kilencvenes éveiben járó férfi egy amerikai lapnak. Appiano nem meglepő módon a fiatal hegymászó generáció példaképe. Giulia Valentina Paolini szerint igazi legenda a fiatalok körében, akik gyakran kérdeznek tőle a mászásról, ha összefutnak vele a konditeremben Merthogy oda is jár.

Hogy mi a titok?

– Ugyanolyan lelkes vagyok, mint amikor elkezdtem mászni – árulta el a férfi. – És a félelem! Az is egy fontos faktor. Én mindig félek a hegyeken. Ez egy fontos alapérzés, mert ha nem félsz, akkor rácsesztél. Ha az ember a vadonban van, bármi megtörténhet.

Enzo hetven éve kezdett mászni pár barátjával, mivel mindannyian unták a munkát egy villamossággal foglalkozó vállalatnál.

– Elmentünk túrázni, aztán megpillantottam egy sziklafalt, és megmásztam – idézte fel. – Ez a híres Sbarua nevű szikla, ami azt jelenti, hogy félelmetes. Az ember már attól elkezd reszketni, ha csak nézi! Ezt követően elkezdtünk hegyet mászni mindenfelé.

A mai napig szeret új helyeket felfedezni, ez az élete értelme.

– Nagyon nagy örömöt tud okozni nekem ez a dolog. Főleg ha sikerül másokat megelőzve felérnem egy csúcsra, vagy sikerül felfedeznem egy új útvonalat. Lenyűgöző dolog.

De Enzo azt is elismeri, hogy tragédiák is előfordulnak.

– Egyszer az egyik társam lezuhant és megsérült. És akkoriban nem voltak mentőhelikopterek és nem volt mobiltelefon. Nem akartuk otthagyni és ezért megpróbáltuk levinni a hegyről. De amikor megmozdítottuk… a karjaimban halt meg. Sokáig szenvedtem ettől az esettől, de ez is a dolog része.

A hegymászás egy olyan szenvedély, aminek köszönhetően Enzo felismert az élet igazi értékét.

– Számomra a hegymászásnak mélyebb értelme van. Muszáj másznom. Nem tudok hegyek nélkül élni. A hegyek megőrzik az ifjúságomat. Ha eljön a nap, hogy nem mászok többet, biztos azért lesz, mert már nem tudok megmozdulni.

(Forrás: New York Post)