(Bár ez esetben pont egy rossz példány veri ezzel a – most már – tudományos ténnyel a mellkasát, hiszen személy szerint nekem valami csúnyán elcseszett GPS-modult építettek anno a fejembe – még egy körforgalomban is képes lennék eltévedni –, de attól a tény még tény marad.)

Az NTNU (Norwegian University of Science and Technology) kísérletében tizennyolc nőnek és ugyanennyi férfinak kellett összesen negyvenöt tájékozódási feladatot végrehajtaniuk virtuális valóság szemüvegekkel a fejükön. A feladatok – melyek között volt labirintusból kijutás, vagy egy adott tárgy megtalálása is – megoldására egyenként fél perc állt a rendelkezésükre, miközben MRI-vel vizsgálták az agytevékenységüket.

A kutatást vezető Dr. Carl Pintzka végül megállapította, hogy a férfiak 50%-kal sikeresebben oldották meg a feladatokat és meglepetésre az is kiderült, hogy a nemek az agyuk más-más területeit (a férfiak a hippocampust, a nők inkább a frontális lebenyt) mozgósítják, ha navigációra kerül sor. Mi, férfiak, épp emiatt teljesen másként oldjuk meg a tájékozódás problémáját. Míg mi fő irányokban – jellemzően égtájakban – gondolkodunk, addig a nők mindig viszonyítási pontokat használnak. Egy férfi valahogy így okoskodik: A cél nagyjából abban az irányban található, tehát abban az irányban kell mozognom, ha meg akarom találni. Ezzel szemben a nők: Valahol ott lehet a cél, szóval el kell mennem addig a sarokig, aztán ott balra kell fordulnom, aztán a cipős boltnál jobbra… és így tovább.

A kutatók szerint a fő irányok stratégiája sokkal hatékonyabb és épp ezért a férfiak tájékozódási képessége is kiforrottabb. Plintzka azt is megjegyezte, hogy ennek feltételezhetően evolúciós okai vannak, hiszen az őskorban a férfiak vadászok voltak, a nők pedig gyűjtögettek, mely tevékenységek más-más stratégiák kialakítását kívánták meg. „Ez az oka annak is, hogy a nők könnyebben megtalálnak egy elveszett dolgot a házban, de magát a házat már a férfi találja meg hamarabb.”

A kutatásnak egyébként sokkal fontosabb célja volt, mint hogy a nők orra alá dörgölje, mennyire nem értenek a tájékozódáshoz. Az Alzheimer egyik korai tünete a tájékozódási képesség csökkenése, a kísérlet pedig a jelenség jobb megértésére irányult.

Ez még nem minden! Egy második kísérletben a kutatók negyvenkét nőt két csoportra osztottak és az egyik csoport tagjainak azt mondták, hogy tesztoszteront kapnak, valójában azonban hatóanyag nélküli placebót adtak nekik, a másik csoport tagjai viszont valóban férfihormont vettek be. Az eredmény: a valódi tesztoszteront bevett nők tájékozódási képessége jelentősen megnőtt. Kész. Ezzel már a legvérmesebb hölgyismerősödet is le tudod szerelni.

Cikkünket szeretettel ajánljuk minden, az anyósülésen gesztikulálva okoskodó barátnő által elnyomott férfitársunknak. Győzött az igazság, és a világ egy kicsit megint jobb hely lett.

(via)