Konzerv

A hadseregeket ellátmányozása rendkívül összetett feladat, így nem meglepő, hogy a francia hadsereg az 1800-as évek elején lecsapott egy Nicolas Appert nevű mérnök tartósított, üvegekbe, majd később fémdobozokba zárt ételeire. A konzervet szigorú értelmében véve nem a hadsereg fejlesztette ki, de népszerűvé válása nagyban köszönhető Napóleonnak, aki oroszországi hadjárata idején az emberiség jótevője címet adományozta a konzerv feltalálójának. A szabadalmat Appert nem védette le, így történhetett meg, hogy az első komoly konzervgyár Angliában jött létre 1813-ban, legnagyobb megrendelője természetesen az angol hadsereg volt.

Margarin

III. Napóleon sem kívánt elmaradni neves ősétől, amikor a konzerv sikerén felbuzdulva tendert íratott ki olcsó vaj létrehozására, amely alternatívát jelenthet a méregdrága eredeti helyett. A megoldást Hippolyte Mège Mouriès fejlesztette ki 1869 táján, a szabadalmat pár év múltán eladta a a holland Jurgens cégnek, amely később Unilever néven vált ismertté. Az Egyesült Államok évtizedeken át rendeletekkel tiltotta ki az országból a margarint, de ma már megkerülhetetlen a növényi zsiradékból előállított pótvaj. A mai napig nem dőlt el a vaj vs. margarin egészségre gyakorolt hatásáról szóló vita, de az biztos, hogy az előbbi százszor finomabb.

Fagyasztás-szárítás

Ezt a tartósító módszert gyógyászati ampullák szállítása kapcsán fejlesztette ki 1945-ben az amerikai hadsereg, később jöttek rá, hogy a metódus élelmiszerek tartósítására is kiváló. A lényege, hogy a tartósítandó anyagból fagyasztása után a vizet vákuum segítségével elvonják, miközben a rendszert hőhatásnak teszik ki. A módszer drága, viszont megőrzi az íz- és illatanyagok többségét. Ez így nagyon tudományos, de ha azt mondjuk, hogy nescafé, akkor mindjárt érhetőbb a helyzet. Az amerikai hadseregben természetesen nem csak kávét porítanak ilyen módszerrel: nagyon híres még a porított tojásrántotta, vagy a képen látható paradicsomos-chilis spagettit tartalmazó menü. Jelenleg az amerikai hadsereg 24 ilyen MRE (Meal, Ready to Eat) menüt szolgál fel katonáinak, akad közöttük vegetáriánus, kóser és halal menü is, hogy mindenféle étrendű, vallású baka a neki való fogásokkal tömhesse magát. A menü főfogásból, köretből, szószokból, desszertből, kenyérből áll.

A katonáknak harci körülmények között kell megmelegíteniük az ebédet, de mivel sparheltet nem vihettek magukkal, ezért egy speciális zacskóban melegítik fel az adagot (a bal alsó sarokban lévő zöld színű zacskó az). A teljesen hétköznapinak tűnő zacskóba kell helyezni az ételt tartalmazó tasakot, kevés vizet öntenek hozzá, amely beindítja a reakciót, majd közel tíz perc elteltével készen is az ebéd. Ez a nyílt láng nélküli melegítő még nem kapható polgári használatban, igaz, az E-bayen hozzá lehet jutni, ugyanis az amerikai hadsereg legnagyobb bánatára semmilyen jogszabály nem tiltja az értékesítését.

Mikrohullámú sütő

A sütő 2,45 GHz-es rádióhullámok segítségével forgatja és rezgeti a melegítendő anyag dipólusmolekuláit, aminek következtében súrlódási hő fejlődik, és ez melegíti fel az ételt. Percy Spencer amerikai mérnök a második világháború idején angol radarok továbbfejlesztésén dolgozott, amikor munka közben azt vette észre, hogy a zsebében lévő csokit megolvasztották egy aktív radar mikrohullámai. Később már szándékosan melegített popcornt radarral, 1945 októberében pedig be is nyújtotta a szabadalmat mikrohullámmal való melegítésre. 1947-ben egy vasútállomás büféjében meg is jelent az első mikró, amelyben hot dogot melegítettek, és még ugyanabban az évben kereskedelmi forgalomba is került, akkor még „Radarange” néven.

Szuperszendvics

A tartósítás nagyon fontos egy hadsereg esetében, hiszen harctéri tevékenység esetén nem lehet mindig felállítani a mobilkonyhát, hogy friss reggeli készüljön a katonáknak. 2002-ben a massachusettsi Natickben fejlesztették ki a hadsereg által elpusztíthatatlanként jellemzett szuperszendvicset, amely állítólag három évig is képes megőrizni a minőségét, bírja az igénybevételt, az ejtőernyős ugrást és hasonlókat. A szendvicset rejtő zacskóban olyan kémiai anyagok vannak, amelyek megtisztítják az oxigéntől a tasak belsejét, így nem indul meg a bomlás. Bemutatkozása idején szakértők azt jósolták, hogy a technológia előbb-utóbb megtalálja az utat a boltok polcaiig is, de egyelőre nem tudunk arról, hogy három évig működő szuperszendvicseket lehetne vásárolni.