Több mint kétszáz év telt el azóta, hogy lelkes kincsvadászok az első ásónyomot kifordították a kanadai Új-Skócia déli partjainál lévő Oak Island testéből. Az eltelt két évszázad nem volt éppen kegyes az 57 hektáros szigetecskéhez; a kéziszerszámokat félelmetes fúróplatformok váltották fel, az ásónyomból pedig feneketlen gödrök lettek. Mindez egyetlen cél érdekében: a Tölgy-sziget gyomra állítólag hatalmas vagyont rejt. A Player elmesél egy igaz történetet, amellyel a tábortűz melletti sztorizások koronázott királya lehetsz.

Az elsők

Az Oak Island-i pénznyelő története Új-Skócia brit telepeseinek feljegyzései szerint 1795-ben kezdődött, amikor egy Daniel McGinnis nevű fiatalember éjszakánként furcsa fényekre lett figyelmes a szigeten. Az egyik napon két haverjával együtt átcsónakázott az addig nem sokat látogatott földdarabra, ahol a sziget délkeleti csücskében különös dologra figyeltek fel. Állt ott ugyanis egy öreg tölgy, amelynek tövében a talajt láthatóan nem régen háborgatták, a fa egyik ágát pedig valaki lefűrészelte, mintha ezzel azt akarta volna megakadályozni, hogy arra csigát szereljenek. Mivel ezek egyértelmű jelei voltak annak, hogy ez a valaki valami értékeset temetett a föld alá, ezért a kis csapat másnap ásókkal felszerelkezve tért vissza a szigetre.

Alig kezdték meg a munkát, fél méter mélyen sorba rendezett kockaköveken csikordult meg az ásójuk. A fellobbant lelkesedést némileg lelombozta, hogy a kövek felszedése után tovább kellett folytatni az ásást, de három méter mélyen végre fába ütköztek. Az öröm megint csak korai volt, hiszen a fa nem egy kincsesláda teteje, hanem egy rönkökből álló padlózat volt, mely alatt folytatódott a kemény agyagos talaj. Az egyre fáradó brigád hat méter, majd kilenc méter mélyen újabb fapadlózatokba ütközött és bármennyire is furcsállták a dolgot, az ásókkal képtelenek voltak folytatni a kutatást. A szigetet és a befejezetlen ásatást hosszú évekig senki nem háborgatta.

Rejtélyes üzenet

A Tölgy-sziget ipari mértékű feltúrása 1803-ban kezdődött, amikor egy Simeon Lynds nevű milliomos az Onslow nevű társaság színeiben bevette a területet, majd helyi munkásokat – köztük a nyolc éve ásókkal próbálkozó fiatalokat – felbérelve mélyíteni kezdte a gödröt. A szorgos melósoknak három méterenként újabb és újabb fapadlózaton kellett áttörniük. Ahogy egyre mélyebbre ástak, a padlózatok helyett már szénből, majd cementből, végül tizennyolc méter mélyen valamilyen ragacsos anyagból – mint később kiderült, kókuszrostokból – készült rétegekhez értek. Végül majdnem harminc méter mélyen (egy tízemeletes ház magasságát ásták a talajba!) megtalálták az egész történet egyik legrejtélyesebb leletét: egy lapos követ, rajta idegen írásjelekkel.

Ezen a ponton kalandfilmbe illő fordulatokkal sokkolhatod a hallgatóságot: kiderült ugyanis, hogy a lapos kő alatt egy csatorna kapcsolódik a vájatba, melyen keresztül – a tömb elmozdítása után – tengervíz kezdett ömleni a gödörbe, ami egészen tízméteres mélységig fel is töltötte a lyukat. Oak Island elhíresült vájatát akkor kezdték el „pénznyelőnek” nevezni, amikor a sokadik társaság ment tönkre a tengervízzel folytatott állandó és kilátástalan harc borzalmas költségei miatt. Tovább emelte a tétet, amikor Edward Rowe Snow történész egyik könyvében közölte a sziklán olvasható rejtélyes szöveg állítólagos fordítását, mely így szól: „negyven lábbal alant kétmillió font fekszik eltemetve”.

Elefánt a porcelánboltban

Az állítólagos mesés kincs kiásására a XIX. század derekától kezdve egymás után jöttek létre tőkeerős társaságok, de az expedíciók rendre becsődöltek. Közben azért mindig történt valami, ami miatt a következő jelentkező érdemesnek látta folytatni a munkát. 1849-ben például egy ipari fúró a gödör mélyén fémlemezekbe ütközött, majd a felhozott törmelék között az elképedt munkások három aranyláncszemet találtak. Majdnem ötven évvel később egy másik fúró pergamendarabot hozott felszínre, rajta két jól olvasható betűvel.

Akkortájt akadt a kincskereső társaságoknak az a forradalmi ötletük, hogy az eredeti lyuktól kicsit távolabb is kellene kezdeni újabb gödröket, melynek egyenes következménye volt, hogy szegény sziget egy tömb lyukacsos sajthoz kezdett hasonlítani. A munkások ráadásul olyan barbár módon túrták fel a talajt, hogy mintegy negyvenméteres mélységig mindent megsemmisítettek. 1861-ben aztán a gödör elkezdett áldozatokat szedni. Egy nap az eredeti vájatnál felállított fúróplatform fúrófeje áttört egy újabb keményebb réteget, amit a mélyből feltörő robajlás követett. A fúró feltehetőleg átüthette egy nagyobb üreg falát, hiszen a szemtanúk csak annyit láttak, hogy az akna feneke beszakadt, a gödör fala pedig elkezdett leomlani, majd az egész platform a sötétlő mélységbe zuhant.

1965-ben is történt egy rejtélyes tragédia. Egy férfi beleesett az egyik vájatba, fia pedig utána vetette magát. Négy férfi ereszkedett le értük, de közülük csak kettő jött fel élve. Azon a napon összesen négy ember lelte halálát a lyuk homályában valamilyen azonosítatlan gáz okozta fulladás következtében.

Horror a mélyben

1965-ben az aktuális kincskereső társaság egy hetventonnás fúródarut vitt a szigetre, melynek szállításához egy egész betonutat kellett felépítenie, ami a mai napig létezik. A daruval aztán sikerült számos, még az eredeti gödörnél is mélyebb aknákkal tovább rombolni a sziget szerkezetét. Vajmi kevés vigaszt nyújtott a később felszámolt cégnek, hogy harmincméteres mélységben ősöreg használati tárgyakat, köztük fejszét, ásót és egy ollót, valamint egy egész hajóhorgonyt találtak.

Mivel egy korábbi festékpróba miatt – amikor a gödörben előtörő vizet megfestették, majd másnap elképedve látták, hogy a festék a sziget három partszakaszán is megjelent – tudvalevő volt, hogy a vizet egy rejtélyes föld alatti csatornarendszer miatt nincs értelme kiszivattyúzni a vájatokból, ezért az 1967-ben munkába álló Triton nevű cég taktikát váltott; kamerával felszerelt robotokat küldött az aknák fenekére. Az egyik ilyen robot nem mindennapi ijedtséget okozott a monitor előtt csücsülő kutatók számára. Miután átpréselte magát egy kisebb lyukon, az egyik föld alatti kamrából a kamera különböző emberi maradványok, szerszámok, illetve ládák képét sugározta a felszínre. A kutatást vezető Daniel C. Blankenship elmondása szerint egy jó állapotban lévő csonkolt emberi kéz percekig lebegett a vízben a robot előtt, amit számos munkatársa is megerősített. Hogy, hogy nem, ezek a felvételek a cég csődje után nyomtalanul eltűntek, így a horrorisztikus sztorira semmi bizonyíték nem maradt fenn.

Mit rejt a sziget?

Mivel a Tölgy-sziget a mai napig magánterület, ezért csak különleges engedéllyel látogatható. A múlt század elején folytatott eszeveszett furkálás szerencsére mára alábbhagyott, bár 2010-ben Blankenship az interneten bejelentette, hogy hamarosan újabb expedíciókat fog indítani. A hihetetlen történetet olvasva két áll-leejtés között biztosan benned is felmerült a kérdés: vajon mi lapul a sziget agyagos felszíne alatt? Nos, az idők során két verziót sikerült a témával foglalkozó kutatóknak felállítaniuk. Kezdjük a vadregényesebbel!

Több olyan hírhedett kalózvezérről is tudunk, akik összeharácsolt mesés kincsüket elrejtették valahol Észak-Amerika partjai mellett. A rosszemlékű Edward „Feketeszakáll” Teach például a lefejezése előtt lazán odavetette a hallgatóságnak, hogy mesés kincsét egy olyan helyre rejtette, ahol rajta és a Sátánon kívül senki nem találhatja meg. Az elméletek persze itt nem állnak meg, hiszen az elszálltabb találgatások szerint nem is kalózok aranyát, hanem Marie Antoinette ékköveit, vagy az Európából elmenekülő szabadkőművesek mesés vagyonát rejti a sziget talapzata.

A teória kritikusai persze nem mulasztottak el rávilágítani arra a tényre, hogy háromszáz évvel ezelőtt majdhogynem lehetetlen vállalkozás lett volna egy olyan komplex védelmi rendszert a sziget alá építeni, mely még a múlt században is megkeserítette az állítólagos kincs után kutató vállalkozások munkáját.

A másik verzió némileg földhöz ragadtabb, épp ezért kevésbé érdekes a csodavárók számára. Szkeptikusok szerint a sziget alatt természetes úton létrejött bonyolult barlangrendszer helyezkedik el, melynek járatait a tenger hordalékkal töltötte fel. Ezt a teóriát vallják az ügybe bevont geológusok is, elismerve, hogy a furcsa természeti jelenség nem mindennapi események láncolatához vezetett az elmúlt századokban. Szerintük az itt-ott megtalált leletek, mint például a felszínre hozott használati tárgyak, nemesfémek, vagy éppen az említett papirusz is, a környéken egykoron elsüllyedt hajók roncsaiból származnak, a valóban hihetetlen körítést pedig a szájhagyomány tette hozzá Oak Island misztikus legendájához.

Meg kell nyugtatnunk az egzotikumokra éhes olvasókat, hogy a szenzációs történet sok olyan kérdést vet fel, melyekre egyelőre egyik verzió sem tud teljes körűen válaszolni. A Tölgy-sziget tehát jó ideig trónolhat még a Föld legrejtélyesebb helyeit összegyűjtő képzeletbeli lista tetején.

Tovább:
A legfrissebb Player-cikkekhez

A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Európa legszebb kastélyai – Királynőkkel és kémekkel

(Fotók: chesterns.ca) 

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon