Kávé, pogácsa és cigaretta

Azért volt egyszerre két pohár sör előttem, mert nem számítottam rá, hogy a felszolgáló ennyire gyorsan hozza ki a második kört, ezért amikor a 17 éves Polly odalép az asztalomhoz, kellemetlen gondolataim támadnak: – Mit fog gondolni ez a lány az újságírókról? Még szerencse, hogy nem dohányzom vagy majszolok pogácsát! –, nyugtatgatom magam –, micsoda borzalmas kliséje lennék a zsurnalizmusnak! Közben az Attractive modellügynökség ifjú modellje leül velem szemben.

Még nincs 18, de pár évet bátran letagadhat, elmondása szerint gyakran meg is kapja fotózásokon, hogy túlságosan fiatal. Tavaly novemberben kezdte a szakmát, de a nyáron már lenyomott egy két hónapos isztambuli kanyart, méghozzá olyan sikerrel, hogy szeptember elején indul Görögországba, az ősz végén pedig Tokióba, újabb két hónapos kiküldetésre. – Őszintén szólva, nem tudom pontosan, hogyan fedezett fel magának az ügynökségem – idézi fel a kezdeteket Polly. – Az biztos, hogy a neten keresztül találtak meg a tavaly nyár elején. Lehet, hogy a Facebookon látták pár képemet. Én akkoriban táncoltam, és nagyon izmos voltam, szóval megvártuk, hogy kicsit leapadjanak az izmaim. Aztán novemberben dolgoztam először modellként.

Magasabbra a tetőt, ácsok!

Nem kell hozzá sok idő, hogy valamelyik Salinger-regényben érezzem magam, kicsit olyan, mint Franny, egy idősebb Phoebe a Zabhegyező-ből vagy valamelyik koraérett, korcsoportjánál gondolkodásban előrébb tartó (kissé zűrös családi háttér folyománya, derül ki később), ugyanakkor még nagyon is kamaszos fruska lépett volna át a regény lapjairól a valóságba. Nem csinál titkot belőle, hogy élvezi ezt a „mi, felnőttek beszélgetünk” típusú helyzetet. Lelkesen adja elő a mondanivalóját, a mondatok végén kicsit feldobja a hangsúlyt.

Korábban gyerekpszichológus lett volna, de most éttermet nyitna, igaz, nem venne rá mérget, hogy egy év múlva is érdekelni fogja a téma. Isztambuli hetei alatt három dolog hiányzott neki az óhazából (vigyázat, termékmegjelenítés következik): a Győri Édes keksz, az Orbit rágó és a barátja. A táskájában egy Coelho-könyv, az interjúra jövet azt olvasta a buszon.

– Nem szeretek vásárolni, és a csajos dolgok úgy általában nem jellemzőek rám. Nem vagyok bulizós lány sem, nem szeretem a partikat. A nyári isztambuli munka alatt néha az ügynökség kirakott egy cetlit a szállásunkon, mondván, mi ma ide megyünk, ha van kedvetek, akkor gyertek velünk. Nagyon odafigyelnek a lányokra, és ha valaki nem viselkedik megfelelően, akkor haza is küldik. Ez az odafigyelés nem meglepő, sokan, köztük én is, még kiskorúak vagyunk! Ha egy lány kiszökik este a szállásról, az az ő hülyesége. Mászkálni, felfedezni a várost viszont szerettem, de sajnos nem mindenki kapható ilyesmire.

Egy lehengerlő egyéniség

Amikor Frák Pétert, az ügynökség bookerét arról kérdeztem, miért lát nagy lehetőségeket Pollyban, mindenképpen valamilyen külső karakterjegyre számítottam – divatos az arca, kellőképpen vékony és hosszú –, ám ehelyett valami egészen forradalmi információ hangzott el. – Az egyénisége – jelentette ki Péter. – Lehengerlő a jelleme, egyszerűen mindenkit elbűvöl a személyiségével a castingokon. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, és szeretnek vele együtt dolgozni. Mi történt a felszínes divatszakmával, ahol csak a külső számít? – ötlik fel bennem. A belső tulajdonságok ilyetén történő előtérbe kerülése kissé szokatlannak tűnik, és ha ez a kilencvenes években is számított volna, akkor Naomi Campbell valószínűleg egy Szuperinfó-hirdetésig sem vitte volna.

Mint egy kis kaméleon

Mustármártásos lazacfilét rendel sült zöldségekkel, és miközben én választok, az étteremben szóló zenét dúdolja. Helena Christensen szerint a modellszakmában az agy – meg úgy tágabban az egyéniség – senkit sem érdekel, és ez olyan tény, amibe a dán istennő szerint bele kell törődni, de Polly úgy gondolja, manapság már mások a viszonyok.

– Lehet, hogy régen úgy volt, de ma már fontos, hogy egy modell hogyan viszonyul a kollégákhoz. Nem elég, ha te vagy a legmagasabb, a legszebb, a legcsinosabb. Ma már az kell, hogy olyan sugárzó egyéniséged legyen, hogy azt mondják, akarnak veled dolgozni, és nem csak két percre kellesz neki, hanem további munkákra is. Fontos, hogy az ember nyitott, derűs legyen, magamban úgy szoktam mondani, hogy olyan, mint egy kis kaméleon. Mindenkivel meg kell találni a hangot, hogy a közös munka élmény legyen. Szeretek ugyan színészkedni, de nem csinálnám, ha nem élvezném ezt a munkát. Semmi értelme, ha nincs meg a szenvedély.

Made in Hungary

Aki szerint Polly fiatalnak számít, annak álljon itt néhány példa: Palvin Barbara 19 éves, és már 2010-ben Bajnokok ligája szinten játszott a divatvilágban. Az Attractive színeiben indult Vanessa Axente 14 évesen már Japánban és Szingapúrban dolgozott.

 A hazai modellek nemzetközi offenzívája egyébként sohasem volt ennyire erős: míg a kilencvenes évek végéről egyedül Cseh Annamária szerzett komolyabb hírnevet magának, a kétezres években soha nem látott boom vette kezdetét. Szubjektív lista egy képzeletbeli noteszből: Ebergényi Réka, Mihalik Enikő, Palvin Barbara, Srej Zsófi vagy éppen az imént említett Vanessa Axente, aki a Prada idei őszi kollekciójának bemutatóját nyitotta. (Ez mérföldkő egy modell karrierjében és olyan lehetőség, ami csak keveseknek adatik meg.) Ezek a lányok mind nagybetűs világsztároknak számítanak a szakmájukban, és ők valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A nemzetközi divathetek kifutói meg a divatmagazinok fotóstúdiói jelen pillanatban is tele vannak tehetséges magyar csajokkal, akik között ott lehet a következő szupersztár. – Van benne valami, hogy a magyar lányok a legszebbek – jelenti ki Polly apró mosollyal a szája sarkában. – Nyilván rengeteg munka van mögötte, ezt most kezdem látni igazán. Az a jó dolog ebben, hogy ha szereted csinálni, és sok energiát fektetsz bele, azt több mint valószínű, hogy visszakapod, akár többszörösen is. Én a hozzám hasonló alacsony lányokat jobban figyelem, ők inspirálnak, mondván, ha nekik sikerül, akkor nekem is összejöhet. Barabás Heni ilyen például. Én nem nézek ki úgy, mint egy fashion model. A 172 centimmel én alacsonynak számítok, ráadásul nem vagyok egy piszkafa. De az arcomat szeretik, ez az egyetlen erősségem, én ebből próbálok minél többet kihozni.

Messzi, messzi idegenben

A modellek a szépség utazó nagykövetei, és most már Polly is ilyen diplomata útlevéllel közlekedik a nagyvilágban. Nyáron két hónapot töltött Isztambulban, jelen pillanatban már csomagol az athéni útra, utána pedig Japán jön. Az ügynökségek rendszerint kisebb piacokon próbálják ki a fiatalokat, az ott töltött időszak alatt elválik, ki mire képes, a legjobbakkal pedig megpróbálkoznak a sokkal szűkebb és elitebb párizsi, londoni és New York-i pályán. Polly közben jó étvággyal eszi a gusztusosnak tűnő mustármártásos lazacfilét.

– Isztambul első útnak jó volt, nem törtem meg – mesél két falat között. – Voltak nehéz napok. Amikor este egyedül van az ember, az néha nem könnyű. Vannak lányok, akik egész nap a telefonon lógnak. Ami a munkákat illeti, mivel én alacsony vagyok, ezért a fashion show-k ki vannak lőve. Rengeteg tesztet csináltam, kaptam magazint divatanyaggal, kampányt, lookbookokat, mindenféle feladat volt. Ezt sikernek könyvelhetjük el, és kellett a lelkemnek, hogy lássam: nem véletlenül kerültem oda.

Polly tíz hónapja van a szakmában, de már tudja, milyen veszélyek leselkedhetnek kezdő modellekre. – Ha egy új lány nem lát bele a szakma működésébe, akkor egy etikátlan ügynökség könnyen kihasználhatja. Ezért fontos alaposan tájékozódni. Ha aláírsz egy szerződést, akkor abba évekig beleragadhatsz, és közben nem történik veled semmi, ami nagy kiszúrás, mert egy modell normális esetben 25 éves koráig dolgozhat. Elég könnyű összetörni egy lányt, ha őszinte akarok lenni. Nekem az én anyaügynökségemmel nagy szerencsém van. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család, tele lányokkal.

Pont, pont, pont

Polly a Heves megyei Istenmezeje községből érkezett (1532 lakos), és hamarosan a keleti hemiszféra legpörgősebb metropoliszában, Tokióban fog dolgozni (13 185 502 lakos). Egy 17 éves, pályakezdő lány történetét nem lehet nagy tanulságokkal és számadással lezárni, hiszen a sztori még csak most kezdődik – a kissé megfáradt, kávé és pogácsa zsurnalizmus szellemét megidézve maximum három kis pontot tudunk kitenni. – Tervek vannak, de nem tudok túl messze nézni – jelenti ki Polly olyan tekintettel, amilyet csak kékesszürke szemű lányok birtokolnak. – Januárban vizsgáznom kell a suliban, de hogy utána mi lesz? Sok minden múlik Tokión. Izgalmas időszak lesz! Mi szurkolunk – miért ne tennénk? –, a többit majd meglátjuk. Pont pont pont.

Még több érdekes és gyönyörű nő Asztal egy személyre sorozatunkban!

A helyszínért és a finomságokért köszönet a Pastrami Étterem és Kávéháznak!

(Fotó: Tóth István, Attractive modellügynökség)