Triplázó bérleti árak és az Airbnb

Nem tudjuk, észrevetted-e, hogy becses fővárosunkat az utóbbi években nagyon megszerették a külföldiek, ezen a tág csoporton belül is leginkább a nyugatabbról hordákban jövő fiatalok, akik szeretnének a vigalmi negyedben minden padot maguk fölé inni. Általában 3-5 napos időszakokra jönnek csapatostul és jobban szeretnének kivenni erre a rövid nyaralásra egy közös pecót, mint egy hostelbe költözni másokkal. Felmennek az Airbnb rövid távú kiadásra specializálódott weboldalára és foglalnak egy tuti szállást. És itt jönnek a képbe a pesti lakástulajok, akik boldogan kiadják zsíros eurókért az ingatlanjaikat a particsordáknak.

De felmerül a kérdés: megéri napokra kiadni, amíg akár hónapokig is panghat üresen a lakás? Nem lenne megnyugtatóbb hosszútávra kiadni, egy kicsit olcsóbban, megbízható bérlőknek, akik minden hónapban fizetnek? Megéri a cécót, hogy a tulajnak hetente ki kell takarítania a lakást, kimosni az ágyneműket, törölközőket és tisztán visszatenni, átnézni mindent, hogy a turistái vajon összetörtek-e valamit és hagyni, hogy a gyakori váltogatással leamortizálódjon a bérleménye? Tényleg ennyire megéri rövid távon kiadni?

A válasz egész egyszerűen: igen.

Méghozzá több okból. Egyrészt a pár napos nyaralásokra sokkal többet lehet személyenként vagy lakásonként elkérni, mintha havi bérleti díjat számítanának fel. Másrészt főszezonban ez a magasabb ár is még feljebb szökik – nyáron, munkaszüneti időszakokban és ünnepekkor nagyon jó szorzókat lehet rádobni a díjakra. Harmadrészt Budapest növekvő népszerűségével a holtszezonok ideje is jócskán lecsökkent. Végül pedig sokkal, de sokkal kevesebbet kell adózni utána.

Ugyanis röviden összefoglalva a NAV adózási rendszere jelenleg úgy áll, hogy sokkal inkább támogatja a nyaralóként működő lakásokat, mint a hosszútávra kiadó bérleményeket. Míg a hosszú távú kiadásnál évi egymillió forintot meghaladó bérleti díjnál harminc százalékot kell leadózni (16% SZJA és 14% EHO), addig a nyaraló státuszban lévő, rövid távon kiadó lakások után mindössze 32,000 forint + 20% EHO-t kell kiadó alvószobánként adózni évente, hatmillió forintos kiadási bevétel alatt. Ez utóbbi a tételes átalányadózás.

Persze a dolog nem ennyire egyszerű, ugyanis a rövid távú, turisztikai jellegű kiadásnál a tulajdonos köteles adószámmal rendelkeznie, tevékenységéről pedig számlát vagy bizonylatot kell adnia (többféle forma közül lehet választani). Míg a hosszú távú kiadásnál a tulajnak elég, ha csak van egy adóazonosítója és szépen befizeti negyedévenként az adóelőleget. Plusz míg hosszútávra elég egy szimpla bérleti szerződést kötni a bérlővel, addig a szálláshely-szolgáltatáshoz szükséges a tevékenységet bejelenteni az adott kerületi önkormányzatban és minden egyes bérlővel köteles vendégkönyvet fenntartani – nem, nem olyat, hogy jók-e a magyar csajok az Instantban, hanem olyat, amiben minden adatát felveszed a személyi számától kezdve odáig, hogy büntetett előéletű-e – ami a kiadások könyveléséhez szükséges.

Szóval összességében a dolog úgy áll, hogy hosszútávon kiadni egy lakást nagyon egyszerű és szinte bármilyen magánszemély megteheti, csak harminc százalék adó lekaszálódik a pénzből évente – míg rövid távon mondhatni nevetségesen kevés az átalányadó ahhoz képest, hogy mennyit lehet összegereblyézni évről évre egyre népszerűbb fővárosunkban, ezért érthető, hogy a tulajok a több pénzzel kecsegtető, kevesebb adót jelentő lakáskiadást választják, még a kényelmetlenségek ellenére is. Úgyhogy amíg a NAV hatályos rendelkezései nem változnak a rövid- és a hosszú távú ingatlankiadást illetően, addig nem fog változni az a szomorú helyzet, hogy nem magyar fizetésekhez szabják a pesti lakások bérleti díjait.