A harmincból 28 fő jelentkezik, amikor azt kérdezik, ki tud főzni. Száz százalékos a nemmel voksolók száma, amikor a kérdés az, ki jött a kaja miatt.  A Chefparade termében hivatalosan 21–37 év közötti csajok és 23–42 év közötti pasik nézhetnek egymással – és a nyersanyagokkal – farkasszemet havi egyszer. Az átlagéletkor valójában harminc, és első látásra senki sem tűnik leharcolt, mindenből és mindenkiből kiábrándult Bridget Jonesnak, sem tejcsárdás MILF-nek – izgatottabbnak annál inkább. A férfi-nő arány nagyjából ötven-ötven százalék. Este hét óra van, a tízezer forintot minden szingli letette, az est moderátora csenget, és kezdődik a munka móka. Néhány egyszerű szabály van csak: a kés éles, a tűzhely forró, a vodkakoktélból pedig csak egyet szabad inni, különben négykézlábas lesz a buli. Ezt egyébként azonnal ki is keverik mindenkinek – tényleg baromi erős –, úgyhogy tíz perc múlva már senki nem tudja, mit jelent a szó: kínos.

Szia, nem lehetne téged receptre felíratni?

Levesnek borscs, főételnek saslik, desszertnek fánk és szirnyik készül. Tuti állva eszed, a csaj szájába adod, akinek a mellére esik: nyert ügy. Az úgyis egyértelmű: a többség nem azért jött, hogy letolja a zónamenüt. Sőt, van, aki rögtön a lényegre tér, és kötény meg fakanál helyett biztató mosollyal a még egyedül álldogáló, lehetőleg formás csajokra csap le: "tudtad, hogy sima kólából egy kis szörppel Cherry Coke-ot csinálhatsz? Én bármikor csinálnék neked!" Ezzel nagyjából el is dől, ki kivel megy majd éjjel haza, ki az, akit senki sem kaphat meg, illetve ki az, aki a végén könyörögni fog, hogy elfenekeld.

Nincs kedved megszólítani engem?

A hagyományos bemutatkozás unalmas és itt felesleges is. A név úgyis a névtáblára van írva: mese- és szuperhősök, bece-  és álnevek forognak egymás és a pultok körül. Peter Griffin beszélget A Beépített Szépséggel, miközben Joci már a Macskanővel flörtöl. Én alkalmi Carrie Bradshaw leszek. Mari a pénzügyről nem veszi észre, hogy centrifugaként kavarja a levest, miközben IT-s Fecóval beszél, aki viszont a mellén felejtette a szemét. Aztán a kezét. Ez az este egy élő hatvanoldalas szociológiai tanulmány arról, hogyan lehet rákjárásban eljutni a rezsótól a tangáig.

Közben az ad hoc jelleggel alakult négyfős csapatok a kinyomtatott receptek alapján nekiállnak a főzésnek, mindenhol akad egy-egy önjelölt master. Az alkohol nyomán gyakorlatilag önműködővé válik az esemény, a moderátor már csak a testi épségre, a teli poharakra és arra figyel, hogy viszonylag időben elkészüljön valami ehető is. Senki sem áltatja magát, a csinos ruhák és az extra smink nem a hagymának meg a krumplinak szólnak.

Van nálad térkép? Elvesztem a szemeidben!

A jelenlévők közül valószínűleg már sokan ismerik a város társkeresési lehetőségeit. Az igazán profik kapásból beállnak a desszertes pulthoz, és nem adják ki kezükből a serpenyőt, ezzel kommunikációra kényszerítve minden édesszájút – és melyik nő ne lenne édesszájú? Szó szerint mazsolázhatnak a csajok között.

Mások versekkel, megint mások még több alkohollal próbálnak hódítani. Egyébként is hiába a csapatok, mindenki mozog, az ösztrogén és a tesztoszteron sugárhajtóműként dolgoznak. "A jelszó a hűtlenség: vándoroljatok körbe, ismerkedjetek minél több alapanyaggal – mármint étel és csaj/pasialapanyaggal!" – hangzik az est egyetlen és legfőbb instrukciója. A hibahatár minimális, a lényeg egyértelműen az önbizalom, pöröghetnek a csajozós szövegekkel teleírt jegyzetfüzetek, de páran bevetnek egyéni megoldásokat is, úgy mint bokán rúgás, piával leöntés, és persze adott a főzés miatt segítségkérés is. Ja, és a lepottyant falat kibányászása a dekoltázsból.

Hogyan szólítsalak holnap reggel?

Egy bizonyos szint után már semmi nem számít. A staff póló a szervezőn, a jegygyűrű a fotóson vagy az újságíróként elfoglalt megfigyelő pozíció nem elég ok arra, hogy ne próbáljanak meg újra és újra felszedni. Egyetlen dolgot kell csak tisztázni: hogy hetero vagy-e; minden más csak mellébeszélés. A flörtkártyák egyébként sokat segítenek: elég rájuk felfirkálni egy szmájlit és valami elérhetőséget, aztán jövő héten lehet nonstop a gép előtt görnyedni és nyomogatni a frissítés gombot, meg telóval járni a klotyóra is. Ha a telefonszámig adott estén mégsem jutnánk el, mert mondjuk a legszexibb helyett leragadunk a legmosolygósabbnál – vagy impotensként az egyébként nagyon jó kajánál –, akkor sincs gond, utólag a honlapon bárkit megtalálhatunk név alapján. Néhányan ettől előre félnek.

Az est vége felé egyre többen dobják el a kötényeikkel együtt a gátlásaikat is; innen csak az megy haza egyedül, aki úgy akar. Néhányan átírják nevüket a névtáblán tetszőleges pornósztár fantázianevére. A csajok azon bosszankodnak, hogy az ágy jobb oldalán hagyták a plüssállat-gyűjteményüket, a fiúk meg azon, hogy az asztalon maradt a Szaft Magazin. A moderátorok még mondanak pár szót az elkészült ételekről – amelyek az egyedülállókkal egy időben elfogytak –, aztán óvatosságra intve mindenkit útjára bocsátanak. Szinglihordák el.

Az élelmes virágárusok ilyenkor még nyitva vannak a környéken, de a romantikus éttermek nem csoda, ha üresen konganak, az újdonsült párok ugyanis már tudnak főzni maguknak jól laktak.

(Fotó: Tóth István)