A feketék elfogadásában óriási áttörés volt, amikor 1966-ban a Vogue címlapjára került, a szakma mégis kicsit elfeledte, mert az egyenlőség eszméi helyett valamit sokkal inkább közvetített: a kicsapongó, drogokkal tűzdelt életét.

Persze, ha visszatekintünk, biztos nem lehet csak a népszerűségre fogni a korai bukást. Donyale, akit eredetileg Peggy Ann Freemannek hívtak, 1945. augusztus 31-én született Detriotban. Apja alkoholista volt, rendszeresen bántalmazta őket - mivel ez nem a legszebb történet, volt, hogy azt mondta, a szülei meghaltak egy autó balesetben.

A karrierje akkor kezdődött, amikor David McCabe angol fotóssal véletlenül találkozott Detroitban. McCabe egy Ford autókiállításon készített fotókat, közel Luna iskolájához. A fotós állítólag kiszúrta a tömegben az 1,88 méter magas, gyönyörű lányt és adott neki egy névjegyét, hogy hívja fel, ha New Yorkban jár. McCabe már akkor olyan magazinokkal dolgozott, mint a Glamour vagy a Mademoiselle.

Az ápolónőnek vagy színésznőnek szánt Luna, ha nagy nehezen is, de kiharolta, hogy fotózásokra járhasson. Nagynénjéhez költözött New Jerseybe, '64-ben pedig felkereste a fotóst New Yorkban. McCabe bemutatta a Harper’s Bazaar főszerkesztőjének, és Luna egy egy éves szerződéssel távozott a találkozóról.

Az 1965. januári Harper’s Bazaar címlapjára került: egy illusztráción szerepelt, amin fehér bőrűnek ábrázolták. Áprilisban már hat belső oldalon készült róla divatanyag, ahol maszáj harcos nőként jelent (volna) meg. Több se kellett, egyből előítéletektől és rasszizmustól volt hangos a média - úgyhogy az anyagot inkább törölték a számból.

Ha ez nem lett volna elég, anyja agyonlőtte apját, amikor részegen bántani próbálta - Luna kikészült. Inni kezdett, nyugtatókat szedett, és hamarosan kórházba került. Barátai, mint például Miles Davis, Sammy Davies Jr. és Andy Warhol gyakran látogatták, és hamarosan rendbe is jött, majd átköltözött Londonba, ami meghozta számára az igazi világhírt.

A brit Vogue címlapjára került, már nem karikatúrán vagy harcosként, hanem teljes valójában - ő lett az első fekete nő a Vogue címlapján. Yves St. Laurent és Paco Rabanne is rendszeresen alkalmazta a befutott modellt, hamar a legjobban fizetett szupermodell lett.

Hamarosan még több híresség kezdte körülvenni, többekkel viszonya is volt, és Amerikában is újra berobbanni látszott. Hamarosan saját alteregót is kialakított magának. Mikor például származásáról kérdezték, sokszor mondta, hogy: "Drágám, én a Holdról jöttem". Közben erősen excentrikussá vált: szinte mindig cipő nélkül járt, gyakran utánozta állatok, pl. kígyó, tigris, mozgását.

A sok inzultus után a feketék kérdésében már szinte sosem foglalt állást, inkább saját kis életét igyekezett egyengetni. Filmes karrierbe kezdett, de néhány sikeres szerep kivételével - a Rolling Stones Rock 'n Roll Circusában, Frederico Fellini Satyricon című filmjében, és Salvador Dali Soft Self Potrait című dokumentfilmjében - nem volt nagy áttörés, sosem lett belőle igazi színésznő.

Valószínűleg ezt sem tudta feldolgozni, így 1975-ben már azzal sokkolta a közvéleményt, hogy pucéran pózolt a Playboyban. Egy évre rá visszavonult, elkezdett LSD-t is használni más szerek mellett, és bár '77-ben világra hozott egy kislányt, a drogokkal nem tudott leállni. 1979. május 17-én heroin túladagolásban, 33 éves korában meghalt.

Nem ő az első és nem is az utolsó művész, aki nem tudta feldolgozni a npszerűséget, vagy épp a bőrszíne miatti megkülönböztetést. De ő volt az első fekete nő, akin megakadt a világ szeme, és aki talán többre is vihette volna, ha tudja cipelni a rá aggatott terhet és büszke fekete nőként másokat felkarolni.

(via)