Kiállítás nyílik azokból a fotókból, emléktárgyakból és jegyzetekből, melyek a házas üzletember, Günther, és szintén házas titkárnője, Margret viszonyát mutatják be a hatvanas évek végén. Harminc évig egy aktatáskában pihentek a német férfi által gyűjtött, szeretői viszonyukat már-már rideg tárgyilagossággal leíró bizonyítékok, most viszont kipattan a zár.
Egy német lakásban találták meg a fényképekkel, leírásokkal, számlákkal és sok egyébbel megpakolt, elhagyatott aktatáskát, mely egy titkos viszony történetét mutatja be precíz pontossággal. Günther, az akkor harminckilenc éves német üzletember 1969-ben kezdett afférba titkárnőjével, a huszonnégy éves Margrettel.
A két házas szerető viszonya egy évig tartott, a férfi pedig kevés romantikával, de jóval több adminisztratív pontossággal (annyira német) dokumentálta közös kalandjaikat.
Egyéves viszonyuk alatt számos képet készített Margretről, ruhákat vett neki, amit először lakásában fotózott le, majd a hölgyön, valamint szeretkezéseik előtt és után is fényképeket készített a fiatal titkárnőről.
Közös, titkos hoteléjszakáikról szigorúan megtartotta a számlákat, de még a hölgy fogamzásgátló tablettás üres dobozát is eltette emlékbe. Viszonyukról apró jegyzeteket is készített: írógéppel szabályosan legépelt és dátumozott könyvelésben ad számot róla, hogy hol mit fogyasztottak és mi történt köztük. Megtartotta uszodajegyeiket, színházi belépőjeiket, utazási dokumentumaikat, kaszinós számláikat, de még egy tincs hajat is eltett emlékbe Margrettől.
A jegyzetekből az idő előrehaladtával egyre keményebb történet bontakozik ki: Margret a fogamzásgátló ellenére teherbe esett Günthertől és abortuszt hajtottak végre rajta (huszonnégy évesen ez volt a hölgy harmadik abortusza). A fotókon jól látszik, ahogy az idő előrehaladtával az egérhajú, mosolygós lányból hogyan válik érett, komoly arckifejezésű, dohányzó, elegáns ruhákban és ékszerekben járó, esténként szaténruhát viselő (melyeket mind Günther vesz neki) nő.
Günther aktáiból pontos leírásokat kapunk a szeretkezésekről, melyeket olykor akkor is lefolytattak, mikor Margretnek megvolt a havi vérzése. A viszonyról a férfi felesége tudomást szerzett és a két nő Günther jelenlétében konfrontálódott is egymással. A feleség egy ideig megalázottan tűrte a viszonyt, de egyszer kérdőre vonta Margretet. Günther így ír erről:
"Hétfő, 7.9.1970: Ebédkor Leni (Günther felesége) ezt mondta Margretnek: Madame, ön egy alacsony jellem, ön megzavar egy boldog házasságot.
Kedd, 8.9.1970: Tíz óra tájékában Margret ezt mondja nekem: Te csak úgy engeded, hogy a feleséged így sértegessen engem? Nincs több szex, ugorj a feleségedre. Akármit teszel, nem engedem, hogy rámvesd magad többé!
Később a feleségemnek bocsánatot kellett kérnie tőle ebédkor, 8.9.1970."
Ezen a délutánon a két szerető felment az emeletre szeretkezni, Günther jegyzete ezzel a mondattal zárul:
Az ördögi saláta elfogyasztásra került. Minden újra rendben.
A viszony végül 1970 karácsonya környékén zárul le, több heves vita után. Margret a következőket mondja Günthernek: “Karácsony után a baszásnak vége lesz, többé nem fogsz két házasságban egyszerre táncolni.” Emellett Margret férje is gyanakszik, így a nő megkéri Günthert, hogy kezdjen ki más nőkkel, elterelve róla férje gyanakvását. Azonban mikor Günther ezt valóban megteszi egy Ursula nevű, “nagy, vékony, fehér testű és fekete hajú” hölggyel, majd a “hatalmas szexuális étvágyú” Gieselával, Margret féltékenységi jeleneteket rendez és válni szeretne férjétől. Az utolsó fennmaradt jegyzetben Günther egy csodálatos szeretkezésről számol be kettejük között, de a történet félbemarad: sosem tudjuk meg, mi lett a két – vezetéknév és bármilyen igazolvány nélkül nehezen beazonosítható – szerető sorsa.
Felmerül a kérdés: vajon miért dokumentálta ilyen hideg aprólékosságal ezt a titkos viszonyt a német üzletember? A szeretők általában igyekeznek minden nyomot eltűntetni az együttlétekről: 2015-re lefordítva például törlik a beszélgetéseiket, nem készítenek közös fotókat, vagy ha igen, azt jelszóval védett mappában archiválják, közös lopott óráikból nem tartanak meg emléktárgyakat, hanem igyekeznek mindent kötelet felégetni – ez az ember pedig úgy rendezi a szeretkezéseikről szóló iratait, mintha a közüzemi számláit archiválná. A kérdésre Veit Loers kurátor ezt feleli: “Ő, a tökéletes szerető, a macsó férfi, aki szeretne mindent kontroll alatt tartani. Margret élvezi a férfi figyelmét és bőkezűségét, és boldogan engedi magát manipulálni.” Az aktatáska teljes tartalmát New Yorkban a White Columns művészeti galéria állította ki.