Mondjuk az vitatható, hogy mennyiben nevezhető süteménynek, de mindenesetre ehető és szürreálisan jól néz ki. Nagyon meg akarjuk bökni. Nagyon.
A „raindrop cake”-nek elkeresztelt édesség (talán ez lesz a jó szó), ásványvízből és agaragarból készül (ez utóbbi a tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, sűrítő- és gélképző anyagnak használják, élelmiszer-adalékanyagként jele: E406 – ha érdekel). Na de akkor igazából nem is édesség, inkább vizesség vagy mi, mert nem tartalmaz cukrot. A desszertet (na ez jó szó?) a japán shingen mochi inspirálta, egy hihetetlenül lágy rizses sütemény, de az átlátszóságot mégis New Yorkban vitte tökélyre Darren Wong.
A sütit amúgy elkészülte után fél órán belül meg kell enni, különben szétfolyik. Mivel nincs különösebb íze, az esőcsepp desszertet szójababot-liszttel és barnacukor-sziruppal díszítik. A törékeny és átlátszó ételke nyolc dollárba kerül és nem az ízéért vennénk meg belőle egyet, hanem mert mennyire kúlság, ahogy kinéz?!
És végül a negyven milliós kérdés: te mennyire akarod megbökni egy tízes skálán? Mi olyan húszra tesszük a saját rángóideg-ingerünket a kezünkben.