Ausztria is egyike azoknak a helyeknek, amiket olyan gyakran hamarkodottan ítélő egyének, mint én, elintéznek egy kézlegyintéssel. Ausztria? Apfelstrudel, Mozartkugel, Schönbrunn és muskátlik. Sok muskátli. A helyzet azonban az, hogy óriási hiba pár sztereotípiával elintézni derék sógorokat, mert a megfelelő helyre a megfelelő szögből érkezve vannak nagyon izgalmas célpontjaik. Például Innsbruck.
Innsbruckot egy ügyes turisztikai hadicsellel az Alpok fővárosának nevezték el, és kik vagyunk mi, hogy ebben kételkedjünk? A 110 ezres város családias hangulatú hely, ami az osztrák császárvárosok, a nagytestvérek – Bécs, Salzburg, Graz – ismerős hangulatát árasztja magából, de Innsbruck tud valamit, amit a többi hely nem, és ezek a várost körülölelő fantasztikus hegyek.
Tulajdonképpen bátran mondhatjuk, hogy két Innsbruck létezik egymás mellett, az egyik a gazdag történelemmel rendelkező, a barokk építészet remekeit, meg ezernyi Habsburgot felvonultató történelmi város, a másik pedig a téli-, hegyi- és extrémsportok központja, egy olyan hub, amilyen kevés van Európában.
Három látnivaló a városban
Aranytető
Ez egy kötelező hely, ugyanis ez olyan Innsbrucknak, mint nekünk a Halászbástya. A történelmi belváros közepén találjuk, IV. Frigyes főherceg építette a korszak YOLO és magas élet-filozófiájának szellemiségében. 2657 darab arany borítású cserép, aminek egyetlen funkciója a felvágás, de nem szabad kihagyni. Infó itt.
Grassmayr harangöntöde
Fogadni merünk, hogy nem sok olyan pont van a világon, ahol be lehet sétálni egy működő harangöntödébe, de Innsbruck ilyen. A Grassmayr család 400 éve működteti vállalkozását, és száz országban konganak az alkotásai. Elképesztően hangulatos hely, nagyon ajánljuk. Infó itt.
Bergisel óriás-műlesiklópálya
Nem kisebb építészgéniusz, mint Zaha Hadid tervezte ezt a kapszulára hasonlító ingatlant. A környékbeli hegyekről mindenhonnan jó kilátás nyílik a városra, de itt egy hibátlan, minimál stílusban berendezett bárt is találunk. Infó itt.
A sport fővárosa
1964-ben és 1976-ban is rendeztek itt téli olimpiát, úgyhogy ami a hóhoz és mozgáshoz köthető, azért itt fanatikus szinten rajonganak. Van ugyan elsőosztályú futballcsapata a városnak, és a 2008-as Eb-n is rendeztek itt meccseket, de akire a helyiek istenként tekintenek, azok nem stoplist, hanem sílécet vagy korcsolyát hordanak a lábukon.
Amit iszonyat jól csinálnak az osztrákok, az az, hogy a hegyek nyújtotta lehetőséget évszaktól függetlenül kimaxolják. Túrázás, nordic walking, kerékpározás, kyte, gokart, egyszerűen nincs olyan jármű vagy outdoor sport, amit ne lehetne kipróbálni. Ha csak ez alapján határoznánk meg a sógorokat, akkor az egészségmániás adrenalinjunkie-k nemzeteként definiálhatnánk őket, ami lássuk be, messze áll a valóságtól. Egy osztrák turisztikai hivatal szervezésében lebonyolított túrán volt szerencsém sínpályás bobbal és egy triciklivel is lezúzni hegyoldalakról, ami iszonyat jó adrenalinfless. És ami a legfontosabb: minden korosztály megtalálhatja a hozzáillő tempójú programot.
A raftingolás nyáron teljesen jó szórakozás, a Wiggi Rafting Canyons például tök profi túrákat nyom le az Innen. Egy hétfős legénység tagjaként 17 kilométert toltam le a hol kellemesen csordogáló folyón, hol meredek zúgók között haladva. Utánunk pár nappal az Ajax FC fizetett be náluk egy túrára, és nem ők voltak az első – és nem is az utolsó – focicsapat, amelyik az ő gumicsónakjaikban nevezett be egy vizes kalandra. A nyári harminc fokban az ember egyébként teljesen normális módon hideg vízre vágyik, de nem kérdés, hogy a kábé hét fok már egy kicsit sok a jóból, még akkor is, ha centi vastag neoprén ruhában veszi az ember a hullámokat. De a kaland a komfortzónán túl kezdődik, ahogyan azt a bölcsek mondják.
Ha kevésbé extrém élményeket keresünk, akkor egy szimpla túra is megteszi a várost körülvevő csúcsok bármelyikére. A központból például egy átszállással és egy húsz perces vonatozással lehet feljutni a 2334 méter magas Nordkettére. A vonalért, az állomásokért szintén a fél Dubajt megtervező Zaha Hadid a felelős, azaz a városvezetők elég biztosra mentek, amikor rábízták a Nordkettebahn arculatának kialakítását. A vonattal 2334 méter magasba repülhetünk fel, ami a Hafelekarról lenézve olyan, mintha lebegnénk a város felett.
Ha van ember, akit nem lehet elfogultsággal vádolni, ha Ausztriáról van szó, akkor az én lennék, de az a helyzet, hogy ha a helyén kezeljük a városait, akkor gyorsan rájövünk, hogy őszinték, nem akarnak másnak látszani, mint amik, és az a szolgáltatás, amit nyújtanak, nagyon magas színvonalú. A legjobb, amit tehetünk, hogy elfelejtjük a muskátlikat, a Mozartkugelt, és megnyitjuk magunkat egy teljesen új Ausztria előtt. Nem nagyon lehet megbánni.