Nem bánnánk, ha újra gyártani kezdenének valami hasonlót.

Hulladékból hasznos anyagot készíteni manapság divatos (és persze fontos is), Alfred Heineken viszont már a 60-as évek elején felfigyelt a problémára, sőt tett is ellene.

A holland sörgyár tulajdonosa 1960-ban, egy karibi térségben tett üzleti útján szembesült a második világháború után alaposan felpörgő fogyasztás sötét oldalával: a tengerparton rengeteg szemetet látott, elsősorban üvegpalackokat. Ugyanakkor arra is felfigyelt, hogy a helyieknek nemigen jut megfizethető építőanyag.

A két problémát egyszerre oldotta meg: olyan üveget tervezett, ami a felhasználás után téglaként újrahasznosítható. Ez lett a WOBO.

A téglákat John Habraken építész tervezte, két átellenes oldaluk lapos volt, apró bütykökkel, ami a terv szerint segített a kötőanyagoknak. A palack alján mélyedést alakítottak ki, ahová becsusszanhatott a másik üveg nyaka.

1963-ban le is gyártottak mintegy százezer darabot, ám a kísérlet végül nem teljesedett ki.

Minden érdeme elismerése mellett a palack sörösüvegnek nem volt eléggé sörösüveg, téglának nem volt elég tégla.

Kényelmetlen volt belőle inni, aztán meg zöld sörösüvegből épült házban is viszonylag kevesen akartak élni.

A kísérlet kudarca ellenére a Heineken minimum elmondhatja magáról, hogy az ipari korszak egyik első fenntartható termékével állt elő, aminek a története ma is inspiráló.

A gyár amszterdami múzeumában láthatsz egy WOBO palackból épült falat, illetve a londoni Victoria and Albert Múzeumban is kiállítottak néhány példányt belőle.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Ez a lány nagyon fázna egy 18 fokra fűtött közintézményben