Összeszedtük, hogy mik azok a hibák, amiktől megőrülünk. Az például megvan, amikor a számlára többet vársz, mint az ételre?

1. Tahó személyzet

Ez a fejezet, akár lexikon terjedelmű is lehetne. Itthon a depressziós pincér effektus alapbetegség, azaz a felszolgálók rettentően nyomottak, és nem is rejtik véka alá, hogy mennyire hánynak attól, hogy pont az ő éttermükbe, kávézójukba, bárjukba evett a fene. Ha bármilyen kérésed van a számlától kezdve addig, hogy közepesen, avagy jól átsütve kéred a kacsád, illetve mennyire legyen csípős a rogan josh, az mérhetetlen fájdalmat okoz a számára, és ne, ne is próbáljuk őt arról kérdezni, hogy mit jelent az, hogy „terrine”, mert fogalma nincs róla. Nagyon nem szeretjük/értjük az „itthon minden szar, külföldön sokkal jobb” kezdetű szólamokat, de tőlünk nyugatra ebből a szempontból emeletekkel magasabb a színvonal.

2. Lassú kiszolgálás

Nehéz eldönteni, hogy mi számít lassú kiszolgálásnak, de a szerkesztőségben abban állapodtunk meg, hogy 25 perc után már csigatempójú szervizről beszélhetünk. Az egyik leggyakoribb hiba az éttermekben, főleg csúcsidőben, hétvégén este jellemző, de ha a felszolgált étel feledteti a hosszú várakozást, akkor megbocsátható bűn.

3. Művészlelkű szakács

Kisebbségi komplexusban szenvedő szakácsok hóbortja, hogy olyan egyszerű ételeket is, mint egy brassói, úgy felcicomáznak, mint egy karácsonyfát. A díszítőelemként funkcionáló száraz spagetti tésztát (!), spirálisan tekeredő paradicsomhéjat, narancsgerezdet, és az egyéb kreációkat felejtsük el. Ébresztő!, a nyolcvanas évek véget értek. Apróbetűs rész: azt is szeretjük, amikor a menü tele van olyan cikkekkel, amiket valójában nem tudnak kihozni.

4. Szar kaja

Ezt nem kell túlragozni, van, hogy nem sül át, túlsül, romlott (például kagyló), vagy egész egyszerűen lapos, íztelen, gyenge. Ez ellen előzetes felkészüléssel lehet védekezni, szörföljünk az interneten, és érdemes odafigyelni a szakírók véleményére is. Friss, jó minőségű halat kevés étterem engedhet meg magának, a szezonalitás létező fogalom, azaz bizonyos zöldségekből, gyümölcsökből télen nem fogunk (frisset) kapni, és nincs vagy nagyon kevés olyan étterem létezik, amely egyszerre készít jó indiai, thai és olasz kaját. A vastag étlap egy-két kivételtől eltekintve gyanús. A szar kaját tovább súlyosbítja, ha a személyzet, beleértve a konyhát is, paraszt módon reagál észrevételeinkre.

5. Sznob személyzet

Ez főleg olyan helyeken fordul elő, amelyek nem egyértelműen high class intézmények, de nagyon szeretnének annak látszani. Sok felszolgáló ilyen helyeken úgy érzi, hogy tulajdonképpen ők tesznek szívességet a nép egyszerű gyermekeinek, hogy beengedik őket, ehetnek és fizethetnek náluk. Igen, tényleg pont így érzünk mi is, térdre hullunk, és csodálattal bámulunk fel az emberre, akinek legnagyobb tudománya, hogy tányérokat hord A és B pont között.

6. Bunkó vendég

A dohányosok gettósításával egy csomó probléma megoldódott, de még így is vannak, akik szeretnek üvöltve telefonálni, a pincérnek csettintgetni, és hasonlók. Meggyőződésünk, hogy ugyanezen csoport tagjai parkolnak mozgássérült helyekre, telefonálnak moziban, és verik a kormányt őrjöngve, ha nem indulsz el 0.3 másodperc alatt a lámpánál állva.

7. Gyors kiszolgálás

Ilyen is van. Ez tipikusan olyan helyeken jellemző, ahol nagy a pörgés, és mivel a vezetőség nem akarja partvissal elkergetni a bejáratnál várakozó vendégeket, ezért a nagyobb profit reményében felgyorsítják a kiszolgálást. Kollégánkat és párját egy tengerparti étteremben így intézték el 40 perc alatt, ami azt jelentette, hogy még be sem fejezték az első fogást, a pincér már lerakta az asztalra a következőt. Ilyen nincs.

8. Skótság

Nagyon olcsó élelmiszerekből nem tesznek ki megfelelő mennyiséget, és ha mégis kérsz, felárat számolnak fel. Kevés szalonna a túróscsúszán, egy szelet kenyér a Jókai bableveshez, és így tovább. Ez a jelenség alacsony és közepes árkategóriájú éttermekben megfigyelhető. Ezekkel a húzásokkal pár forintot spórolnak ugyan, de hosszú távon vevőket veszítenek. Rossz ötlet.

9. Tudálékos sommelier

A sommelier magában nagyszerű dolog, és értjük, hogy a munkáját szeretné végezni, de étteremben inkább a párjára, barátaira próbál figyelni az ember, nem pedig egy önmegvalósító borszakértőre, aki elképesztő és teljesen felesleges tirádát ad elő az asztalnál egyre kínosabban feszengő vendégeknek. Ha megfelelően határozottak vagyunk, akkor nem kell támaszkodnunk a sommelier-re. Sok étterem online is elérhetővé teszi borkínálatát, így előre kiválaszthatjuk a megfelelő italt. Persze vannak remek sommelier-k, akik tudják, hogy a kevesebb néha több. A mázas sommelier rokona a bratyizó pincér, aki percenként jelenik meg az asztalnál, és úgy érzi, hogy beszélgetnie kell. Ritka, mint a fehér holló, és persze sokkal inkább ez, mint egy életunt, savanyú gyökér.

10. Láthatatlanság

Széleskörűen elterjedt jelenség, hogy bizonyos éttermekben az ember láthatatlanná válik. Belép az ajtón, köszön, leül valahova és 10 perc is eltelik, mire megjelenik egy felszolgáló az asztalánál, és megkérdezi, hogy rendeltek-e már? Később ismét láthatatlanná válik az ember, ami megnehezíti abban, hogy kérjen még egy ásványvizet, végül pedig a számlát. És még valami: vannak helyek, ahol a számlára többet kell várni, mint az ételre.

Továbbá, ha egy 10 fős társaság tagjai 5 felé kérik a számlát, és abból 3-an áfás számlát is kérnek, akkor se húzogassa a száját a felszolgáló, és főleg ne kérdezze meg, hogy nem lehetne mégis egyben?, mert úgy neki egyszerűbb.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon