A pár éve zajló street food forradalom földrajzi sajátosságait ismerve elég hihetetlen, hogy valaki nem a belső kerületek valamelyikében akarja megcsinálni a tutit, de a Dózsa György úti metrómegálló közelében lévő Greenthai a bizonyíték, hogy nem csak az öthathétben lehet kifordítani a gasztrovilágot a sarkából.

Azt mondják, minden jó étterem mögé kell egy jó sztori. A Greenthai esetében ezt a tulajdonos és séf, Tamási Zoltán szolgáltatja, aki a 2000-es évek elején került ki Thaiföldre építőipari vállalkozóként. Bungallóépítés közben hódolt szenvedélyének, a főzésnek, igaz, akkor még fogalma sem volt, hogy 2013-ban majd éttermet nyit a XIII. kerületben. Fogalmam sincs, hogy Zoltán milyen bungallókat építhetett Thaiföldön, de az biztos, hogy nagyon vágja a thai konyhát, és pedagógusnak sem akármilyen, ugyanis olyan szenvedéllyel beszél az országról, kultúrájáról és az ételekről, hogy szinte kedvem támad bejelentkezni hozzá kisinasnak fél évre.

Elsőként egy rákkal készítet tom yum levest (1490 Ft) rakott össze, amiben nagyjából minden benne volt, amit az ember – jelen esetben én – egy levestől elvár. Ha nagyon visszafogom magam, és tárgyilagosan fogalmazom, akkor is minimum ötcsillagos finomságról beszélünk. Klasszikusan az az eset, amikor valami több mint az alkotóelemei összessége, nem csak elképesztően intenzív ízű, finom, hanem valóban lélekemelő, és felpezsdítő fogás, egy folyékony, harmonikus energiabomba. Az étlapon akadnak egyéb levesek is – például tom kha, szigorúan csirkével –, és vannak állandóan cserélődő havi ajánlatok is, így az is mindig találkozhat új ételekkel, aki már végigette az étlapot.

Az étteremben egyedülálló módon csak magyarok dolgoznak, és tudomásunk szerint a Greenthai az egyetlen hely, amelynek szerződése van vendéglátó-ipari iskolákkal, pl. a Gundellel is, így hivatalosan csak hozzájuk lehet menni szakmai képzésre thai ügyben itthon. Bogi és Gabi is így került másfél éve ide, azóta mindketten a hely motorjaivá nőtték ki magukat. A visszajáró vendégek nem csak azért szeretik a Greenthait, mert finom, hanem mert az ételek mindig ugyanolyan minőségűek, ugyanolyan az ízük, mindezt szigorú receptúrával, és magas minőségű alapanyagokkal érik el.

Zoltán célja az, hogy megmutassa a thai konyha hihetetlen sokszínűségét és frissességét, ami ugyan nem kis feladat a XIII. kerületben állva, de a legjobb úton jár. – Thaiföldön van háromféle bazsalikom, fokhagymából is számtalan fajta van, és ezeket itthon nem is ismerik. Rizsből, currypasztából, halszószból a legjobb minőséget szerzem be – mondja. Minden évben két hónapot tölt Thaiföldön, ezalatt jó pár nap azzal megy el, hogy besétál éttermek konyháiba és kérdez a séfektől

Második fogásként egy paneang curryt (1690 Ft) kaptunk, ami pikáns csípősségével kellemesen átmelegített. Szinte minden ízt, alapanyagot magában is ki lehetett érezni, és mégis valami harmonikus egésszé állt össze az egész. Bár mi, magyarok szeretjük a csípőset, a szabadidejében Carolina Reapert termesztő Zoltán szerint ezt a fogást Thaiföldön mindenki sokkal csípősebben enné. Olyan haladóknak, mint amilyen Zoltán, vagy éppen a fotósunk, Totyi – meg sem kottyan, és én sem estem be az asztal alá, de azért a kiváló állagú, tűzoltóként funkconáló jázminrizsnek örültem.

Két fogás között gyorstalpaló tanfolyamon veszünk részt, megismerjük a thai konyha különböző alapanyagait, megszagoljuk, megfogjuk őket: a kaffer lime levelét, a thai bazsalikomot, cukorborsót, galanga-gyökeret, citromfüvet és így tovább. Aztán érkezik a csirke kesudióval (1690 Ft), egy ropogós zöldségekkel érkező, kellemes fogás – szinte hallom, ahogy a gyomrom egy kalapemelés közepette ezt is megköszöni.

Nagyon jót tesz a vendég-személyzet bizalomnak az étterem kialakítása. A látványkonyha itt nem pusztán pr fogás, hanem szinte az étterem lényege. A séf a pultnál ülő vendégnek főz, ami ugyan nem forradalmi újdonság, de mégis elég kevés helyen lehet találkozni vele. Ahogy a wokot nagy láng fölött dobáló Zoltánt figyelem, rá kell jönnöm, hogy nem csak főzni szeretek, hanem azt is szívesen nézem, ha más főz.

Desszertnek egy kókusztejjel készült banánt (690 Ft) tolunk le, ami kellemes édességével mesés lezárása a fejedelmi ételsornak. Mellé egy kis gyömbéres teát kóstolunk (350 Ft), ami szintén a ház specialitása. Aki nem ugrik a gyömbérre, az tolhat zöldteát ánizzsal vagy hibiszkuszos, thai tejes teát is. Azt az egy dolgot sajnálom, hogy nem tudok otthon összerakni ilyen alapszószókat, és persze indukciós főzőlap birtokában a nyílt lángot és a wokot is fújhatom, de majd legfeljebb elnézek ide alkalomadtán. Mondanom sem kell, hogy aki kedveli az egzotikus gasztróélményeket és azon belül a thai konyhát, annak a Greenthai túlzások nélkül kötelező.

(Fotó: Tóth István)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés