A tulajdonosok és ott dolgozók sem számítottak ekkora tömegre, mikor február 13-án, egy esős délután pontban öt órakor – rejtély, miért – megnyitották a Bite Bakery Café még félkész és bizonyosan nem elég előre betekert pékáruval feltöltött kapuit. A magyar gyorsétteremláncról azt lehet tudni, hogy állami segítséggel nyitottak meg, és az elkövetkezendő öt évben további nyolc üzlettel bővülnének Budapest több pontján, amiben valószínűleg mindenki drukkol nekik, aki megfordult már náluk.

A monoton elsuhanó villamosokkal, csikk-kereső hajléktalanokkal, százíramagnélkülimandarin-árusokkal és az amúgy is szemétlávában lassan elsüllyedő Nyugati téri látképpel farkasszemet néző Bite Bakery Café modern, tiszta, stílusos, fiatal és megnyerő: minőséget sugároz egy nem túl minőségi hely kellős közepén. Ennek ellenére is megdöbbentő volt látni azonban, mennyi különböző embert vonz egy szép és jó, de alapvetően mégiscsak egy látványpékség/kávézó/gyorsétterem közt hezitáló üzlet megnyitója: tömegesen lepték el a kiéhezett járókelők a már így is zsúfolásig telt helyet.

Miután kigyönyörködtem magam az utca felé művészi mozdulatokkal tekercseket gyúró péklegényben, aki szerényen-serényen tette a dolgát miközben két oldalról fotózták, vettem egy mély levegőt, és betömörítettem a magam extra bite-ját is a többi bent lévő közé.
Elsőre látszott, hogy az üzemeltetőket is meglepte a lelkes fogadtatás: a szinte már fájdalmasan szép, kakaóban, vaníliában, fahéjban és minden földi jóban úszó csigákat és tekercseket amint kész lettek, el is kapkodták – a buzgó pékek akárhogy igyekeztek, mégis húsz percet kellett várnom a cserkész hot-dogomra, így az előbb elkészült, de alapvetően desszertnek szánt kakaós csigával kezdtem a gyorsétkezést.

Sorban állás közben a tömegen átlesve sikerült jobban megnéznem magamnak a helyet: érdekes felfedezés volt, hogy a konyharész (ahol gépek, pékáruk, italok laknak és a személyzet sürög-forog) ugyanakkora, mint a vendégek számára fenntartott várakozó és étkező – ami a többszörös túltelítettséghez mérve nem volt a legelőnyösebb kialakítás. Fél füllel azonban meghallottam egy információmorzsát, miszerint a kis helynek van egy titkos ajtaja, ahonnan csigalépcső vezet fel a már majdnem teljesen kész galériarészre – a praktikus és szükséges bővítés előtt viszont még lebontják a lépcsőt rejtő falat, úgyhogy mi még nem léphettünk a felső szintre.

Bite – megértettem a nevet, amikor hozzáfogtam a kakaós csigámhoz, ugyanis a műanyag evőeszközökkel lehetetlen volt széttrancsírozni a tekercset, tehát inkább haraptam. Ha bárki megkérdezné, vajon mi a jó ég kerülhet 450 forintba egy kakaós csigán, akkor íme: nem a százötven forintos, kövesedett szélű és kakaószínezékes csigára kell gondolni, hanem egy friss, minőségi, omlós és nagyon laktató pékárura, amit jobb szó híján hívnak csak kakaós csigának, mert nehéz összevetni bármivel, amit a műfajban valaha kóstoltam. Nem hittem volna, hogy egyszer áradozni fogok egy kakaós csigáról, de a Bite kreálmányai olyanok, mintha platóni ideatanban mérnénk a földi dolgokat azok égi párjához – láblevevős élmény volt.

Húsz perc múlva a cserkész hot-dog is elkészült, amihez tejfölös-hagymás szószt kértem: az egyszerű, de nagyszerű, maggal megszórt tésztaspirálban sütött virslihez nagyon adta a jócskán meghagymázott dresszing, valamint külön öröm volt, hogy időközben egy szék is felszabadult, így a kitartóan növekvő tömegen átevickélve sikerült a komor, monolit színű Skála áruházra néző pult elé beparkolnom.

Tehát akárhogy is alakul még, növekszik és formálódik, de már most nagyon egyben van a Bite: átlagon jóval felüli minőséget kínáló termékeivel, dizájn-pozitív kivitelezésével és lelkes dolgozóival kétség kívül Budapest egyik – ha nem a legjobb – kávézós péksége.

Bite Bakery Café, Bp. VI. ker., Teréz krt. 62.

Értékelés 5 pontból

Kiszolgálás: 4,5

Ár-érték: 4

(Fotók: Tóth István)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon