Lisboa portugál pékség

Ott voltunk a megnyitón és már civilben is visszatértünk a Lisboába, ami az álmoskönyvek szerint azt jelenti, hogy egy hely jó. A Holló utcai apró intézmény egy darabka Lisszabon, és a jó hír, hogy az egyik tulajdonos, Joao Marques elmesélte nekünk, hogy újabb helyek nyitását is tervezik a városban. A portugál, azon belül lisszaboni illetőségű pék a garancia, hogy autentikus pékáruk és sütemények között válogathatunk, mi kiemelnénk a szardellás krokettet, a pampilhót, és a hely egyértelmű sztárját, a pastel de natát.

Amikor másodszor jártunk ott, kisebb veszekedés zajlott az utolsó darab pastel de natákért. E sorok szerzője pedig 10 percet várt arra, hogy megérkezzen az újabb adag. Erősen sikerszagú a sztori. Ahogy egy kedves portugálrajongó barátnőm mondta: - Ha Lisszabonban élnék, 120 kiló lennék, és nem érdekelne!

Textúra

Elég, ha annyit mondunk, hogy a Michelin-csillagos Borkonyha csapata nyitotta a Textúrát, amin nem csak azért érződik ugyanaz a vájb, mert az anyahajó közel van, hanem mert sikerült átültetni a Borkonyhás szellemiség. A Textúra hasonló, de mégis más, és ugyan még nem találta meg a saját lelkét – ilyen rövid idő alatt ez nem is baj – de biztosak vagyunk abban, hogy sokáig jelen lesz a belváros kulináris élmezőnyében.

Amikor mi ott jártunk, kiemelkedett egy póréhagymás, Szent Jakab kagylós leves a mezőnyből, intenzív volt, friss, új és mégis ismerős – vagyis olyan élmény, amit csak a legjobb helyeken kaphat az ember egy tányér levestől.

Kollégámnak a vadas jött be, úgyhogy boldogan távoztunk. Fine dining, magasélet, emberközeli profizmus a kiszolgálás terén – kiváló hely ünnepi vacsorákra vagy üzleti ebédekhez.

Horizont

Lokáció, lokáció, lokáció. A Horizont remek helyen van, a New York kávéház mellett, és ráadásul olyan ügyes az enteriőr dizájnja, hogy nincs az a milennial, aki ellent tudna állni egy Instás bejelentkezésnek. A Horizontba beülve az ember úgy élvezheti az Erzsébet körút egyébként eléggé élvezhetetlen forgalmát, hogy teljesen leválasztódik róla.

Mintha az ember egy kellemes és nyugodt buborékban ülne, biztonságban a kinti rohanástól. A Horizont mögött a Szimply csapata áll, a konyha szofisztikált és modern, nagyon odafigyelnek a legapróbb részletekre is. Könnyű díjazni azt az energiát, amit beletesznek egy-egy tányérba, ez például egy kuszkuszsaláta.

Ezen kívül van a szuperhipszter avokádó toast is az étlapon, valamint rántotta, makréla és croque (hogy monsieur vagy madame, az nem derül ki) de akik valami komolyabbra vágynak, próbálják ki a marhapofát. Kávéban erősek, a kínálat változó, amikor ott voltunk akkor a svéd Koppi pörkölő kávéjával dolgoztak. A kávéhoz nem adnak cukrot, mondván elrontja a kávé ízét, amivel mi maximálisan egyetértünk, egy Monsantóba se rakjon az ember kólát például. Ez a lépés sokakat idegesít, sznobnak tartják, de mi azoknak a pártján állunk, akik kiállnak amellett, hogy egy-egy magas minőségű specialty kávét élvezzünk magában, tej, cukor és édesítőszerek nélkül.