Oké, tudjuk, hogy nem minden arany, ami fénylik, azaz nem minden sör lesz jó, csak azért, mert kis sörfőzdétől jön. De ha valahol a csepeli Rizmájer, a domonyi Bigfoot és a Fóti sörfőzde darabjai vannak, ott nagyon nem lőhetünk mellé.

Így jártunk mi nemrég a martonvásári Für Elise nevű kávézóban, ahol üveges és csapolt formában is az említett három sörös alakulat alkotásai figyeltek. A tulajjal beszélgetve kiderült, hogy a helyiek nyitottak a kínálatra, ami azért is dicséretes, mert ezek a sörök drágább árkategóriát képvisenek, mint a nagy konszernek sörei. Éppen ezért nem is mernek sok helyen kísérletezni, vagy ha éppen mernek, akkor sajnos gyakran befürdenek ezekkel, mert nincs, aki kifizetné értük azt a plusz kétszáz forintot, marad a talponállóban a korsó kétszázért, mindegy is, milyen, vagy az italboltban százért, aztán majd előtte megisszuk. Nagyon őket sem akarom hibáztatni, ez van.

Úgy néz ki azonban, hogy Martonvásáron egymásra talált egy merész vendéglátói szemlélet és egy értő közönség.

A hangulat és a kiszolgálás remek, hétvégente burgerekkel vagy más finomságokkal készülnek, úgyhogy ha a régi hetesen a Balaton felé jövet-menet megszomjaznál, és minőségi sörre vágysz, akkor csak kétszáz métert kell tenni Martonvásáron belül a lámpás kereszteződésnél a Brunszwick kastély felé, és máris megmenekültél.

Utóirat: még több ilyen helyet vidékre.

(Fotók: Für Elise hivatalos Facebook-oldal)