Film

Amikor a 2011-es Sziget fesztiválon a New York-i Interpol zenekar dobosát, Sam Fogarinót faggatták az újságírók, azt nyilatkozta, hogy szerinte a Kontroll minden idők egyik legjobb filmje és alig várja, hogy a budapesti metrón utazhasson a koncert után. Bár tény, hogy a BKV egzotikus tömegközlekedési eszköze lassan gyakrabban gyullad ki, mint ahányszor Lemmy Kilmister bedob egy Jack-kólát, mégis sokakat vonz ez a titokzatos alvilági jelenség, ami olyan, mint az egyik utolsó működő organizmus, ami az előző rendszerből maradt a nyakunkon, és minden nap szembesít minket azzal, hogy a fejlődés – ahogy minden más – jókora késéssel érkezik ebbe a térségbe. 2003-ban az elsőfilmes Antal Nimród is ráérzett arra, hogy semminek sincs olyan hangulata, mint a fővárosunk alatt húzódó metró-hálózatnak, ezért kitalált egy valóság alatt pártíz méterrel játszódó történetet, ami egyszerre húsbavágóan realista és stilizáltan meseszerű. A végeredmény minden idők egyik legkultikusabb magyar kultfilmje, melynek megtekintése után mindenki másképp látja ezt a különös purgatóriumot.

Jelenet

Ha ismerünk valakit, aki valami rejtélyes oknál fogva még nem látta a filmet és szeretnénk meghánytatni őt, nincs is más dolgunk, mint két perccel a híres, kelet-európai nyomottságot remekül megfogó gázolós jelenet előtt felszolgálni neki egy adag pörköltet, és azt mondani, hogy az étel olyan alapanyagból készült, amit a következő képsoron fog látni. Ha az illető személyi igazolványában nem a Hannibal Lecter név szerepel, akkor minden bizonnyal megviseli őt az élmény, a jelenetben ugyanis a sínek alá lökött férfiból maradt húscafatokat gyűjtik zacskókban a mentősök, miközben egyikük a pörkölt receptjét meséli monoton modorban, meglehetősen aprólékosan.

Recept

Megérkezett a tavasz, ezért lassan indul a szabadtéri bulik és kerti sütés-főzések szezonja, ezért mi is azt javasoljuk, hogy mozduljunk ki a konyha falai közül a szabad ég alá, és bográcsban készítsük el az ételt (persze edényben is nekiszaladhatunk, ha úgy adódik). Ha nagyobb baráti társaság gyűlik össze, akár öt kiló marhahúst is felkockázhatunk, ekkora adaghoz pedig szükségünk lesz kábé egy-másfél kiló hagymára. Ha megraktuk a tüzet és a bogrács is készen áll, tegyünk bele egy kis zsírt, amibe aztán negyven deka felszeletelt szalonna kerül - ebből további zsiradék sül ki. A felkockázott hagymát dinszteljük meg, és csak ezután jöhet a husi, amit nagyobb tűzön jól átsütünk, hogy aztán órákig kis lángon főhessen. Ahogy a Kontrollban is hallottuk, a pirospaprikán a sor, de vigyázni kell, mert nagy lángon leéghet, és ettől keserű lesz az étel. Ha ezen túl vagyunk, öntsünk annyi vizet a bográcsba, hogy elbukjon a hús. Mivel a pörkölt lényege, hogy saját, sűrű szaftjában fő meg, ügyeljünk arra, hogy ha elfőtt a folyadék, pótoljuk azt, de mindig csak annyit, hogy a sűrűsége is megmaradjon. Közben fűszerezzük ízlés szerint, csípős paprika, Erős Pista, bors, majoránna, só… ezekkel ne spóroljunk. Ha már picit megpuhult a hús, vágjunk bele néhány paprikát és paradicsomot a masszába, de ezt csak akkor tegyük meg, ha úgy érezzük: fél órán belül tálalható lesz a marhapöri. Ekkor jöhet a minőséges vörösbor is, amiből a gyomrunkba is löttyinthetünk, hogy fokozza étvágyunkat, végül a kész ételt tarhonyával, krumplival, de leginkább friss kenyérrel tálaljuk, savanyúság társaságában.