Jobb arculat, még jobb sörök.
Sörszeretők előtt már évek óta nem titok, hogy a Maglódi út 47. szám alatti ipartelep már majdnem fél évtizede a hazai kraftsörfőzés Szilícium-völgyének számít, ahol olyan hazai főzdék működnek, mint a MONYO Brewing Co., a HopTop Brewery, a Mad Scientist és a Horizont. Idősebbek az egykori Globus Konzervgyár épületeként ismerhetik, hiszen évtizedeken át folyt itt a konzervelés, mígnem 2009-ben megszűntették a termelést és lehúzták a rolót. Az igazság az, hogy az 1912-ben épült ipartelepen eredetileg is masszívan sörös hely volt, ugyanis a Fővárosi Serfőző működött ezen a helyen. Az itteni falakba tehát több mint száz éve ivódik minden olyan folyadék, illat, gőz, kipárolgás, kicsapódás, ami a sörkészítés során képződik. Szent hely ez, semmi kétség.
A lepattantságukban is grandiózus, vörös téglaépületek között a leginnovatívabb hazai sörguruk alkotnak, a levegőben édeskés malátaillat terjeng, az egy négyzetméterre jutó sörmesterek száma pedig európai viszonylatban is kiemelkedőnek számít.
A Horizont Brewing az egyik belső udvarban működik, a bejáraton és pár ajtón áthaladva máris malátászsákok, erjesztőtartályok, palackozósor, és rengeteg sörrel teli doboz között találom magam. Nem akartam inni, de az illatok miatt mégis kérnem kell egy sör: egy csodásan friss, könnyű New England Ipát kapok a kezembe, amiért a párás trópusi melegben olyan hálás vagyok, mint egy mentőövért.
A Horizont Brewing tavaly óta minőségi és mennyiségi kvantumugrásban van, jelen időben. Tavaly kezdtek ugrani és még mindig nem értek földet. A 2014-ben alapított kisüzemi sörfőzde 2018-ban arra az útra lépett, hogy olyan nagypályás játékos váljon belőle, amely nem csak a hazai piacon számíthat stabil versenyzőnek, de a külföldi piacok felé is önbizalommal kacsingathat. A vállalkozáshoz befektetők érkeztek, lett egy új ügyvezető igazgatójuk, beszereztek egy modern vízszűrő berendezést, pincétől a padlásig átvilágították magukat, osztottak, szoroztak, gondolkodtak, végül felrajzoltak egy akciótervet, amivel üzletileg is egyre nyereségesebbé és sikeresebbé válhat a brand. Röviden: készülnek fellépni a kisüzemi sörgyártás profijai közé.
– Ha tízes skálán kellene osztályoznunk magunkat, akkor azt mondanám, hogy tavaly 4-es, 5-ös szinten voltunk, ma ez már minimum egy 7-es – mondja Szalai Tamás, marketing menedzser.
– Persze látjuk, hogy bőven van hová fejlődni. De már most havonta döntjük meg a saját eladási rekordjainkat, méghozzá nem is kis mértékben.
A jelenlegi head brewer Varju Előd végigjárta a szamárlétrát a Horizontnál. 2011-ben, 20 évesen otthon kezdett hobbiból sört főzni a testvérével, ez a szenvedély odáig fajult, hogy 28 évesen ő a fő sörmester.
– Én nagyon szeretem a tradicionális stílusú söröket, például az altbiert, weissbiert, doppelbockot, de ilyenek maximum magamnak főzök otthon, mert per pillanat nem trendik. Amerikában jönnek vissza a lagerek, a kölschök, de egyelőre itthon a pale ale-k, a sour és a gyümölcsös sörök mennek. Persze szeretem ezeket is, a New England Ipák például nagyon érdekesek. Sokaknak furcsa, hogy miért ilyen zavaros – „élesztős”, ahogy sokan mondják, pedig az nincs sok benne. Megkóstolják, és azonnal beleszeretnek. Krémes, könnyed és könnyen értelmezhető. Egy doppelbock az más, az nehezebben értelmezhető. Három kategóriára bontanám a söreinket. Az első, hogy mi az, ami trendi, amit most sokan szeretnek: APA, IPA, láger. A második, hogy mi az, amit szerintünk szeretni fognak: ide sorolnám a New England IPA-t. A harmadik az, amit szeretnék megfőzni, de még nincs rá igény. Azért a szezonális söreink között ott van egy altbier, ami szerintem fantasztikusan jó.
A sörök fejlesztés emellett a sörök külseje is teljes átalakításon esett át. Fehér Viktória festőművész színpszichológiát is bevetve alkotta meg a sörök karaktereit, és ezek alapján állt elő mindegyik italhoz egy saját címkével.
– Az a cél, hogy olyan legyen a megjelenésünk, ami tükrözi, azt a tudást, ami bennünk van – mondja Szalai Tamás. – Szerettük az előző arculatunkat, jó volt, de elfáradt, ami azért is van, mert a kisüzemi sörös fronton nagyon gyorsan változnak a dolgok. Az új arculat jó fogadtatásban részesült, és ezalatt egyszerre értem a sörfanokat és a multikat is, akik ezt a címkét már szívesen rakják a felső polcokra.
Az alapszortimentük nyolc sörből áll, ezeket egészítik ki a limitált szériás, „pilot” névre hallgató kollabok, amiket más főzdékkel együtt alkotnak meg. Volt már együttműködésük német, luxemburgi, angol, holland és bolgár főzdével, az eddigi gyakorlat szerint olyan másfél havonta előrukkolnak egy új projekttel. Ezeket a beerselectionben, más boltokban, illetve a jobb kézműves sörözőkben lehet megtalálni, és persze a saját zászló alatt működő Léhűtőben a Gozsdu közelében.
– A fesztiválok, amikre európai és amerikai városokba utazunk, mind remek alkalmak az ismerkedésre, az inspirációgyűjtésre. Londonban ismerkedtünk meg a London Fields-szel, és meghívtuk őket hozzánk, hogy főzzünk együtt valamit. Közben tanulunk egymástól, összerakjuk, amik van. Csinálunk egy saisont, amit fehérboros hordóban érlelünk. Aztán mi megyünk el hozzájuk, főzünk ott sört, megismerjük a helyi kocsmákat, bemutatjuk ott a söreinket, csinálunk csapfoglalást. Nagyjából így alakulnak a kollabjaink.
– Vannak még érdekes történetek, ilyen például egy holland házaspár, akikkel nemrég találkoztunk. Denis és a felesége besétáltak a Neked csak Dezsőbe, és kikértek 32 féle sört. Először nem is akarták kiszolgálni őket, mert azt hitték, hogy őrültek. Végül megkapták a 32 sört, de nem itták meg mindet. Denis egy-egy kortynyit ivott belőlük, végül kiválasztotta azokat, amik tetszettek neki, és azokat itták. Megnézte a menün, hogy miket bírt, és látta, hogy több Horizont sör is szerepelt rajta. Másnap, bármiféle bejelentés nélkül megjelentek itt, a Maglódi úton a főzdénkben. Bemutatkozott, kiderült, hogy neki is van főzdéje, és három kocsmája Hollandiában. Főztünk egy brown ale-t, meghívott minket Hollandiába, remek programot szervezett nekünk, és közben sokat tanultunk tőle is. Szeptemberben megint megyünk hozzá. Szóval ezek a kapcsolatok néha teljesen random alakulnak ki.
A Rebel Berry (lásd a címkét itt fentebb) számomra egy kapudrog volt. Nagyon nem vagyok a gyümölcsös sörök híve, és nagyon ritkán nem bánom meg, hogy kísérletezek eggyel-eggyel. Horizontéknál megkóstolhattam, és az a helyzet, hogy ez a málnás sour semmilyen viszolygást nem váltott ki belőlem, és ez engem is meglepett. Nem mondom, hogy meginnék belőle kettőt egymás után, de ha belefutok, és meguntam a New England Ipát, a bármilyenféle ipát, a búzát, a witbiert, és már nem tudom, mit igyak és szembejön egy Rebel Berry, nem fogom rá sajnálni a pénzt. Aki pedig szereti a gyümölcsös, nem kérdés, hogy ezt imádni fogja.
A kvantumugrás tehát jelenidőben zajlik, de azt azért nem tudtuk megállni, hogy ne kérjük meg őket, hogy ugorjanak egy kicsit a jövőbe, és mondják el, mit látnak ott.
– Ha azt kérded hol leszünk mondjuk három év múlva, szerintem addigra még nagyobb fejlődésen fogunk keresztül menni – mondja Varju Előd. – A minőség évről-évre fontosabb lesz a fogyasztóknak. Remélhetőleg az exportunk is erősebb lesz, lehet, hogy nagyobb főzőházunk lesz.
– Nekünk az a cél, hogy élményt tudjunk adni az embereknek – folytatja Szalai Tamás. – Én szeretném, ha lenne egy nagyon jó taproomunk, egy nyüzsgő meeting hub, ahol tudunk találkozni azokkal, akik szeretik a finom söröket.
(Fotók: Tóth István, Creative Rebels)