Beszélgetés színészetről, elzárkózásról, hírnévről, jövőről, férfiakról és őszibarackról.

Kávé és csend

A megbeszélt időpontnál negyed órával hamarabb ér oda az interjúra, és mivel még nem fejeztem be a második reggeli kávémat, közös megállapodással úgy döntünk, hogy ő is kér egy kávét, és mielőtt belefognánk az interjúba, megvárjuk a koffein hatását. Miközben a bögre lattéját kortyolgatja, én pedig megfelelő arcot és elmeállapotot kávézok magamnak, a jegyzeteim között böngészek. Tulajdonképpen véletlenül lett színész: azért jelentkezett a Szabó Ervin Gimnázium dráma tagozatára, hogy kövesse a legjobb barátnőjét, aki színész akart lenni.

A középiskola után kertészmérnöknek tanult, és csak egy évvel később jelentkezett a Színművészetire. Az utókor végtelenül hálás lehet ennek a barátnőnek, mert bár a kertészszakma gazdagabb lenne egy kertészmérnökkel, mi szegényebbek egy gyönyörű színésznővel. Könnyed, finom és közvetlen jelenség, bizonyára ez a tavaszias hangulatú tunika teszi, de tökéletes partnernek tűnik a Margit híd átsétálásához, városligeti biciklizéshez, és hasonló békebeli activitykhez.

Az, hogy szemben ül, már önmagában egy kisebbfajta győzelem, ugyanis a tavalyi Társas Játék című sorozatig szinte alig adott interjút. 2007-ben, még a Filmmúzeum csatorna szerkesztőjeként – a Hasutasok című filmben nyújtott alakításán úgymond fellelkesülve – magam is szembesültem ezzel, amikor a Nemzeti Színház titkárságán keresztül interjút kértem tőle. Másnap felhívtak a színháztól, és közölték, hogy a színésznő köszöni a lehetőséget,

Megszeppenve csodálni

Szakmai karrierje tulajdonképpen a főiskola óta sínen van, az iskolapadból osztályfőnöke, egyben a Nemzeti igazgatója, Jordán Tamás vitte magával az ország legfontosabb intézményébe. A Nemzeti „a” színház, és bár Dorina - ahogy az egy frissen végzett színi palánta esetében történik - kisebb szerepeket kapott, de ez akkor is olyasmi, mintha valaki egy vidéki futballakadémia elvégzése után az FC Barcelonában találná magát. Nagyon tehetséges, lelkiismeretes, nagy munkabírású és mindezeken túl káprázatosan gyönyörű. Bár hajlamos vagyok minden szavával egyetérteni, különösen az utolsóval, ezek a sorok nem tőlem, hanem Básti Julitól, a Kossuth-, és Jászai Mari-díjas legendától származnak.

Ezt Básti Juli mondta, igaz? – kérdez vissza, amikor felolvasom az idézetet. – Csodálatos ilyesmit hallani. Az első munkám egy beugrás volt a Nemzetiben, több jelenetem is volt vele. Ő és Kulka János külön foglalkoztak velem, ami elképesztően nagy dolog, és a mai napig hálás vagyok érte. Fantasztikus élmény ilyen emberekkel együtt dolgozni. Azt nagyon sajnálom, hogy Garas Dezsővel nem tudtam eleget beszélgetni, de az az igazság, hogy ő olyan ikon volt, akit leginkább csak megszeppenve csodáltam.

Komoly dolgok

Szokás szerint a Pastrami Étteremben ülünk, ami beszélgetőpartnerem számára szinte hazai pálya, ugyanis több jelenetet is forgatott itt a Társas Játék című sorozat kapcsán. Kiegyensúlyozott nőnek tűnik, mintha a lényét maximálisan kitöltené a hivatása. Egy aforizma szerint a színészet nem arról szól, hogy az ember maszkot húz az arcára, a színész ugyanis játék közben nem elrejti a saját énjét, hanem éppen ellenkezőleg: feltárja azt.

Vajon egy színész kultúrateremtő, vagy kultúraközvetítő?, tűnődök hangosan. Az, hogy ilyen komoly filozófiai magasságokba mutató kérdést szegezek Dorinának, egyértelmű jele annak, hogy a koffein működésbe lépett. – Őszintén szólva, mindig zavarban vagyok, amikor valami nagy és komoly dolgot kellene mondanom. A helyzet az, hogy nem szoktam ilyesmin tűnődni. Úgy érzem, hogy az a feladatom, hogy kimenjek a színpadra és tegyem a dolgom.

Majdnem híres

Herendi Gábor, a Társas Játék rendezője szerint Dorina volt a 2011-es év felfedezettje, de a helyzet az, hogy ez puszta bon mot, miután már egy reklámfilmjében és a 2001-es Valami Amerikában is adott egy-egy nyúlfarknyi szerepet Dorinának. Amikor mindig jól értesült és tájékozott kollégáimnak elújságoltam, hogy kivel sikerült interjút készítenem, meg kellett guglizniuk a nevét, szóval összességében olyan, mintha Dorina a Társas Játékig láthatatlan lett volna.

A Társas Játék kapcsán sorra jöttek az interjúkérések, és én nem igazán akartam vállalni őket, mert tartottam tőlük. Nem akarok elzárkózni, csak azt szeretném, hogy inkább a munka révén ismerjenek meg. Fontosabb, hogy jó rendezőkkel jó dolgokban vegyek részt, minthogy ismert legyek. A sorozat főszereplőjeként persze végül jó pár interjút adtam, és közben rájöttem, hogy ez egyrészt fontos, másrészt nem is olyan vészes dolog. A népszerűséget nem érzékelem különösebben. Néha nők odajönnek hozzám, és gratulálnak, de a közértben nem ismernek fel, hál’ istennek.

A hely, ahová szívesen vonulna száműzetésbe:

Skócia. Hideg és szeles, de imádom!

Kávéházban könyvvel

Reggel 4 éves fiát, Boriszt vitte óvodába, aztán interjú a Playerrel, és mivel este nincs előadása, a nap java része szabad. – Ha van egy kis időm magamra, akkor olvasok. Most épp Bariccótól a Tengeróceánt, de imádom Merle-t és Háy Jánost. Sokat biciklizem, és szeretek könyvvel beülni kávézókba.

Szombatig ráérsz ilyesmire – bököm közbe, ahogy a Nemzeti Színház honlapjára pillantok. – Igen, szombat – bólint Dorina, majd szemérmesen elmosolyodik és a laptopom felé sandít. – A Náthán gyermekeit játsszuk?Délután háromkor, matiné – teszem hozzá, és elégedettség tölt el, hogy talán egy kellemetlen incidenst sikerült megelőznöm. Mert mi történik, ha véletlenül este 7-re megy be a színházba, és délután a széles tömegek Martinovics Dorina nélkül maradnak? Szörnyűbbet ez után az interjú után el sem tudok képzelni.

A latte után egy créme brülée kanalazásába kezd, majd a kulináris élvezetek felé terelődik a beszélgetés. – Imádok főzni és főleg enni! A kisfiam miatt szinte minden nap ügyködök a konyhában. Ami a férfiakat illeti, szerintem az nagyon szexi, ha egy pasi tud főzni, és az is, ha nem tud, de a nő kedvéért kedvességből megpróbálja! Az tündéri! (Gasztro rovatunknak Dorinánál jobb reklámarcot el sem tudnék képzelni! Férfiak, tessék fakanalat ragadni!)

A kaja, amin akár 2 hétig is kibírná:

Őszibarack

Másodpercenként 24 kocka

Dorina a Társas Játék című sorozatban egy olyan nőt alakított, aki a történet elején egy nős férfival (Thuróczy Szabolcs borzalmasan éles alakítása, 5 másodperc alatt meggyűlöli a néző) ápol egy meglehetősen kilátástalan viszonyt. Dorina kevés interjút adott, a magánéletéről még kevesebbet nyilatkozik – vagy inkább semmit sem –, de amikor arról kérdezem, hogy mi fogja meg egy férfiban, hosszasan elgondolkodik. – Humorfüggő vagyok, a vicces pasikat szeretem. Aztán kis szünet, majd: – A rosszfiúnak tűnő, de kedves férfi típusát is vonzónak találom, de talán a humor a legfontosabb, és ha sokat olvas egy pasi, az is meg tud fogni.

Bár a színház az igazi szenvedélye, a Társas Játéknak köszönhetően a filmezést is megkedvelte. A forgatás során igazi barátságok szövődtek, és a stáb egy része azóta is rendszeresen összejár. – Nagyon hosszú casting előzte meg a filmet, de a forgatáson Herendi és Fonyó Gergely olyan bizalommal voltak felénk, hogy később semmi feszültség nem volt. Úgy tudom, hogy már írják a második évadot, remélem tényleg lesz folytatása. Én mindenesetre nagyon örülnék neki! Az HBO sorozatát tekintve a jövő tehát kérdéses, és ez a bizonytalanság a színészek életében egyáltalán nem ismeretlen jelenség. A társulatokon belül néha pozícióharcok folynak, jönnek a fiatalabb generációk, vagy akár egy esetleges igazgatóváltás következményeként is megkérdőjeleződhet egy színész helye egy társulatban.

Valahogy kitartani

Dorina a beszélgetés során többször is megemlítette, hogy a Nemzetiben Alföldi Róbertnek köszönhetően remek társulat kovácsolódott össze, és igazi műhelymunka folyik, amelynek következtében kiváló darabokat állítanak színpadra. Amikor jövőbeni tervei iránt érdeklődöm, nagyon határozott, elszánt választ kapok. Elsőre nem is tudom hová tenni, de érzékletes képet nyújt arról, hogy mi történhet egy színész lelkében, ha a pályájára, a jövőjére gondol, még akkor is, ha éppen egy nagyon sikeres illetőről beszélünk. – Úgy tervezem, hogy valahogy kitartok. Nem akarok mással foglalkozni. Sok munka és szerencse kérdése, hogy végig tudom-e csinálni. Biztosan lesznek hullámvölgyek, ott lebeg majd a kérdés a fejem fölött, hogy miből élek meg?, lesz-e mindig elég szerep? Lehet, hogy 60 éves koromig azzal fogok küszködni, hogy mi lesz jövőre, de én ezt szeretném csinálni. Egyelőre jól megy.

(Fotó: Tóth István)

Ha kíváncsi vagy az Asztal egy személyre rovat további gyönyörű és tehetséges főszereplőire, és a róluk készült remek fotókra, akkor ne habozz! 

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés