Kifejezetten vicces, hogyan reagált a nép az új Rudi bevezetésére. Fehér csoki? Akkor szar. Joghurtbevonat? Hát már a Túró Rudi sem a régi? Én speciel marha nagyokat röhögök ezeken, valamiért az emberek egy csoportja (jó, mondjuk úgy, nagyobb csoportja) úgy érzi, ha valami újítás érkezik, akkor a régi dolgoknak annyi, vége, nincs tovább, jön egy új irányzat, akkor a régit el lehet felejteni, megszűnik, slussz-passz, magyarul ha itt a joghurtos Rudi, bezúzzák a régieket, aztán odadobják a disznóknak, legyen egy jó napjuk.

Nem. Arról van szó, hogy most már ilyen is van. És ez olyan embereknek, mint én, aki egyébként figyel arra, hogy mennyi cukrot eszik, mert ha nem teszi, akkor elindul egy folyamat, ami az értelmező kéziszótárban a "zsírsertésedés" címszó alatt keresendő, külön öröm, főleg mivel olyan rudikra fanyalodtunk eddig, mint az Update Rudi, ami egyébként nem annyira pocsék, mint amilyen a híre, de azért nem az a rudi, amire a kezünket a szívünkre téve felesküdnénk.

Mondjuk azért a fehér, joghurtos bevonat első hallásra elég pocséknak hangzik. Meg az is, hogy almás-müzlis és málnás-müzlis ízben jönnek a natúr mellett a fitt csodák, de ez egészen addig van így, amíg az ember meg nem kóstolja, és amíg nincs azzal tisztában, hogy ez a Túró Rudi NEM AZ A TÚRÓ RUDI. Vagyis igen, valahol az, de nem arra hivatott, hogy tökéletesen lemásolja az eredetit, vagy a tökéleteshez a legközelebb kerüljön. Arra hivatott, hogy valami más legyen.

És más. És rohadt jó. Tesztcsapatunk négy főből áll, belőlem, akinek a Rudi volt a jele az óvodában is, Osziból és Feféből, magyarul a teljes sportrovatból, valamint a Főniből, aki csak úgy becsapódott, mert vettem több Fitt Rudit, és éhes volt. Azért nem fogom egyenként megírni a véleményüket, mert tökéletesen megegyeztek. A Fitt Rudi minden ízben állat.

Eleve ott kezdődik, hogy csak nagyban veheted, „normál” méretű verzió nincs belőle, de hát mindegy is, szeretjük a Rudit, ha nagy, és ez most nagyon pocsékul hangzott, úgyhogy vegyük úgy, hogy el sem hangzott. Szóval kezdjük a legsúlyosabb kérdéssel. Lehet-e jó a joghurt bevonat? Lehet. Nem csoki. De mégis van egy kis fehércsokis érzése az embernek, lehet, hogy csak a színe miatt, és ez nem feltétlenül jelent rosszat, sőt. A túró maga valóban elég cukormentes, de a joghurtbevonattal együtt elég jó a fíling, kicsit túrókrémes és rudis egyszerre, és ez a túrókrémes érzés az ízesített verziók esetében csak erősödik.

Az almás és a málnás verzió is telitalálat egyöntetű véleményünk szerint, kellemesen gyümölcsös, de hogy a müzli hol van benne, az jó kérdés, talán valahol nagyon finomra darálva, de mondjuk mindegy is, ha nem lenne ráírva a csomagolásra, nem is hiányolnánk belőle.

Magyarul az egész szerkesztőség áldását adta rá, tulajdonképpen mindenki rápörgött a Fitt Túró Rudira, továbbra is hívők maradtunk, sőt, örülünk az új jövevénynek, keblünkre öleljük, szívünkbe zárjuk, de azért továbbra is fájlaljuk, hogy nem a mogyoróvajas óriás Rudit állandósította a Pöttyös, ami egy bitang rossz ötlet volt, de hát elillant, porrá lett, nincs többé. A disznók elé vetették. Örökké gyászolni fogjuk. Vagy legalábbis addig, amíg vissza nem tér valamikor.