Csak úgy azért, hogy ne állatkínzásból származó baromfi- és tejtermékeket fogyasszunk.

Míg a fél világ felbolydult most a műanyagmentes júliuson és a kulacsforgalmazók meg a vászontáska-viszonteladók a mennyországba mentek, addig szinte mindenki nagyon egyszerűen elfordítja a fejét, ha állati eredetű termékek fogyasztásáról van szó. Könnyebb azt hinni, hogy az időről-időre előkerülő iszonyatos videók a tehén-, sertés- vagy épp csirketelepekről manipulált felvételek vagy nem is ennyire szörnyű a helyzet, vagy itthon biztos nem ilyen szar a helyzet vagy oké, szar a helyzet, de hát nehogy már rajtam múljon az egész világ megmentése, nem fogok lemondani a húsról, tojásról meg a tejről, alanyi jogom.

Nem is kell lemondani. Csak meg kéne változtatni a szokásainkat.

Számomra sosem az volt a legnagyobb probléma, hogy az ember húst fogyaszt, hogy leölt állatot eszik. A leölt állat már semmit nem érez, annak feldolgozása már nem érinti. Amitől nekem nap, mint nap összeszorul a gyomrom, az nem a haláluk,

hanem az életük a halál előtt.

A teheneké, amiket 2x1 méteres lyukakban tartanak tápon, szipolyozzák ki belőlük a tejet, soha nem látnak napfényt, soha sincs egész zárt térben leélt, szenvedéssel teli életükben fű a patájuk alatt, a mesterséges megtermékenyítéssel teremtett borjaikat azonnal elválasztják tőlük. És adott esetben borjakként leölik.

Ehelyett

Így.

A csibéké és tyúkoké, amiket ketrecekben egymás hegyén-hátán bezsúfolva tartanak, egymást és magukat csipkedik kínjukban (már ha nem égették le „haszontalanná” vált csőrüket) táppal etetik, hogy fele idő alatt érjenek vágósúlyba, aztán meghalnak.

Ehelyett...

Így.

A sertéseké, amik közé egy tűt sem lehetne leejteni, annyira egymásra vannak halmozva, se füvet se fényt se vizet se dagonyát nem látnak a zárt térben leélt életük során, egymást harapják (ha a fogaikat ki nem szedik) vagy lyukakban sínylődnek és tápot kapnak egészen a vágóhídig.

Ehelyett...

És ehelyett...

Így...

...és így.

Mindegy, mennyi felfoghatatlan állatkínzással jár;

olcsón és gyorsan a húsfaló népnek.

Sokkal könnyebb nem erre gondolni. Tudom, mert az a helyzet, hogy sokáig én is próbáltam elhessegetni ezt magamtól a van elég bajom enélkül is pajzzsal, de már nem megy.

Nincs olyan ember, amit állat hajtott igába, ellenben mi felelősek vagyunk azokért az állatokért, amelyeket tartunk. Felelősek vagyunk azért, hogy amíg élnek, olyan körülmények között éljenek, amit megérdemelnek.

És lehet, hogy sokaknak attól már bőven boldog a lelkiismerete, ha csomagolásmentes szappant vesznek, és így már könnyű szívvel dobják be a tartóstejet meg a tökmindegy honnan származó disznóhúst a lebomlószatyorba. Pedig nagyon-nagyon nem kéne szemet hunyni efölött, mert élő és érző lényekről beszélünk, amiket rabszolgasorba hajtottunk.

Szóval van egy javaslatom: mi lenne, ha tartanának egy #szabadtartás-szeptembert és csak olyan tejet, sajtot, egyéb tejterméket, tojást és húst és bármilyen baromfiterméket vennénk, amelyek szabadtartásból, bio- és ökológiai, ellenőrzött tartásból származnak? Ahol a tehén és a bárány legel. A disznó kint túr. A tyúk és a pulyka kapirgál.

Lehet, hogy drágább. De biztos, hogy:

  • - Ezerszer ízesebb, mert a stresszben, kis helyen, mozgástér nélkül élő állatok húsa zsírosabb, ízetlenebb és rosszabb is
  • - Környezetkímélőbb, már ha csak a tehenek gyárban keletkezett metánkibocsájtását nézzük, ami bizonyítottan nagyon nem jó a globális felmelegedés szempontjából
  • - Támogatod a kistermelőket
  • - Nem génkezelt baromfiételt eszel
  • - És remélem, hogy még te is jobban aludnál, mert úgy étkeztél, hogy a baromfitermékeket szabadban élő, boldogabb állatok adták a tányérodra, amik nem sínylődtek halálsoron egész keserves életükben egy ketrecben vagy lyukban, hanem valamennyire hozzájuk méltóbb körülmények között éltek. Ez neked nem ér meg egy kis extra ráfordítást?

A feladat nem olyan egyszerű, mert a háztáji is ugyanúgy jelentheti azt, hogy Marika néni a pincében tart kétszáz tyúkot vidéken vagy a Józsi bácsi disznaja is csak akkor látott először és utoljára napfényt, mikor levágták. De meg lehet találni azokat a rendszeresen ellenőrzött tartásokat hazai és külföldi termelőktől is, ahol valóban kijárási lehetőségük van az állatoknak és annyi helyük, ami az etikus tartáshoz szükséges.

Szóval nagyon jó, sőt, fantasztikusan jó lenne, ha együtt megpróbálnánk nem csak a műanyagmentesség mellett voksolni, hanem a kizsákmányolt haszonállatok embertelen (értsd: emberhez sem méltóan gusztustalan) tartása ellen is fellépnénk azzal, hogy nem fogyasztjuk az innen származó termékeket, még ha ez némi áldozattal jár, de nagyon is a jó ügyért. Nagyon szerethető, csodálatos állatokról van szó, amikről a profit és az olcsó termelés miatt úgy döntöttünk, szanaszét kínozhatjuk őket, pedig nem érdemlik meg, hogy így éljenek. Szóval részemről (szeptemberen túlmenően is, de hogy elsőre könnyebb legyen) #szabadtartás-szeptember avagy #freerangeseptember lesz a jelszó.

Benne vagytok?

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon