A világ legöregebb szilárd tejtermékét valamikor az időszámításunk előtti 13. században készítették el, és helyezték örök nyugalomra Memphisz város egykori vezetőjének sírjában.
A sírt aztán 1885-ben feltárták a mai Szakkara területén, de azzal a lendülettel meg is felejtkeztek róla, a sivatagi homok pedig újra betemette a leletet. 2010-ben végre a fejükhöz kaptak az illetékesek, és rájöttek, hogy van itt egy több mint száz éve megtalált háromezer éves temetkezési hely, jó lenne modern eszközökkel is megnézni, hogy mi újság van vele.
A sajtot akkor emelték ki a sírboltból, de persze először nem igazán tudták, hogy mi is az valójában. Még jó, hiszen erről nem azonnal egy tejtermék jutna az ember eszébe:
A szakemberek csak azután jöttek rá, miről is van szó valójában, miután folyadékkromatográfiával és tömegspektrométerrel alaposan megvizsgálták a fura kövületet.
Kiderült, hogy a ma már betontömbre hasonlító valami annak idején tehéntejből és kecske-, vagy juhtejből készült keménysajt volt. De ezzel még nincs vége a történetnek.
Az elemzés ugyanis azt is kiderítette, hogy a sajt a brucellózis bektériumával volt fertőzött. Az alapból nem épp ínycsiklandó cuccot így már egészen biztosan nem akartad volna megkóstolni. A brucellózis leginkább a hastífuszra vagy a vérmérgezésre hajaz.
A lelet így nem csak azt bizonyítja, hogy már a Ramszesz-fáraók idején is készítettek sajtot, de azt is, hogy háromezer éve is küszködtek ezzel a fránya baktériummal.
Bocsánat, ha ezzel a cikkel nem hoztuk meg az étvágyadat!