Hamburgerfronton ember legyen a talpán, aki tudja, hol lehet belenyúlni a tutiba. Engedtessék meg, hogy bővítsük ezt a tudástárat, egyenesen a Mester utcából.
Úrias vonalvezetésű fekete csodabogár, a kizárólagos autótípus, ha taxizásra adnánk a fejünket Londonban - ez a black cab. Gondoltuk, afféle közepesen erős britmánia lehet az oka, hogy valaki erről nevezze el az étkezdéjét, és többet ebbe nem is érdemes beleképzelnünk. Első blikkre kiderült azonban, hogy tévedésben vagyunk: fekete-fehér csíkozású, messziről is kiszúrható arculat jön velünk szembe, az ablaktábláktól a belépőszőnyegen át a pepita asztalokig, ahol a székek nem hosszában helyezkednek el, hanem fifikásan a sarkokhoz illeszkednek. A harmadik domináns szín a piros, az összhatást pedig végül betetézi az, hogy rendelésünket egy olyan nyíláson át adhatjuk le, ami alakjában tényleg a névadó taxi lekerekített szélvédőjét utánozza. Koncepcióból jeles.
Ilyen erős nyitány után okkal tornyosult fel bennünk a kíváncsiság: vajon az ételek is lesznek ennyire jók, a tartalom felér-e majd a formához? Amikor kikértük a fejadagunkat, majd végignéztük, ahogy az orrunk előtt sütik ki a marhapogácsákat, és ezerszer elgyakorolt mozdulatokkal építik fel köré a hamburgert, haspókösztönünk már jelezte, hogy nekünk itt valami jóban lesz részünk. Aztán amikor eljött az első harapások ideje, nyugalommal dőltünk hátra: erről van szó.
Miért hamburger, miért nem new yorker?
Miután a tatárok a középkorban behozták Európába is a tatárbifszteket, egyre többen fedezték fel a fűszerezett, darált hús előnyeit, így az óriási forgalmat bonyolító német kikötőváros is. A 18-19. században kivándorlók tömegei utaztak innen Amerikába, és persze magukkal vitték kedvenc eledeleiket, többek között a Hamburg steaket, ami New Yorkban elég hamar népszerű lett - sózták, füstölték, majd hagymával és kenyérrel szolgálták fel.
Hogy miképp került a hús zsemlék közé, arra több teória is létezik. A mi kedvenc - és talán leghihetőbb - verziónk egy Charlie Nagreen nevű tizenöt éves fiút említ, aki 1885-ben kitalálta, hogy az egyik vásáron ilyet fog árulni, ám mivel az emberek mászkálni szerettek volna az étellel, összelapította a fasírtgolyócskákat, és kenyerek közé rakta. Ez annyira népszerűnek bizonyult, hogy Charlie 1951-es haláláig minden évben elment a vásárra árulni - szülővárosában, Seymourban máig fesztivált tartanak a tiszteletére, még akkor is, ha a zsemlés hamburger pontos eredete máig nem tisztázott.
Burgonyaügyben pedig megkockáztatjuk, hogy Budapest egyik legkomolyabb versenyzőjével van dolgunk: nincs vékony férfiatlankodás, zömök jószágok buggyannak ki a kartontasakból, mégis rendesen átsütve, olyan ízképlettel, hogy szinte azt érezzük tőle: ezek itt velünk barátkozni akarnak, máskülönben miért tennének ennyire a kedvünkre.
Black Cab Burger
1095 Bp., Mester u. 46.
Értékelés 5 pontból
Kiszolgálás: 5
Ár-érték: 4,7
Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, magyaros vendéglő, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár csak itt, csak most, csak nektek!