Volt az év színésznője, három nyelven is játszott mozifilmekben, szülővárosában díszpolgár, ám úgy fest, mégis egy hackerekről szóló tévésorozat kellett ahhoz, hogy igazán megismerjék a nevét. Gubík Ágit hetek óta üldözzük, de a sűrű forgatások miatt eddig nem sikerült elérnünk őt, pedig derekasan próbálkoztunk. A törékeny külsejű, gyönyörű színésznő azonban most a Player rendelkezésére áll, és minden kérdésünkre válaszol.

Az a bizonyos csók

Ági nagy szőkés loknikkal jelenik meg, és első ránézésre nagyon távol áll az m1-en futó Hacktion című sorozat keménykezű, szürke kosztümös domina őrnagyától, Grétától. – Igen, most hullámos! – mondja, miközben leül. – Hajnalban azzal kezdődik a forgatási napom, hogy mindig kivasalják, mert a figura haja nagyon egyenes. Ha tárgyilagosan akarunk fogalmazni, akkor is ragyogó, intenzív jelenség, ha valami szívéhez közel álló témára terelődik a szó, hangjában felerősödik a szenvedély. Táskáját az egyik székre, kabátját egy másikra dobja, pillanatok alatt megszállja környezetét, közben tekintete a menüvel közeledő pincér, a fotós és köztem vándorol, és megerőltetés nélkül mosolyog mindegyikünkre.

(Köszönjük a Pastrami étterem és kávéház segítségét!)

Bár a hétfő esténként sugárzott, már a második évadában járó Hacktiont a sajtó és a blogok nagy része úgy gyepálja, mint Klicskó Chisora orrát, Áginak mégis komoly népszerűséget hozott a magyar hacker ügynökségről szóló széria. Sokatmondó részlet, hogy olyan ismerőseim tudnak róla, akikről nem hittem volna, hogy néznek tévét. Nagyon ciki – hangzik rendszerint az ítélet, majd hozzáteszik – de van benne az a csaj. Ez a „csaj” most éppen mustáros avokádót rendel, majd egy marhahúslevest. – A többit majd utána kitalálom! – újságolja lelkesen. A Hacktion kapcsán 150 forgatási nap van mögötte, és a vasárnapokat leszámítva szeptember 15-e óta szinte folyamatosan dolgozik, bár az erőltetett menet cseppet sem látszik meg rajta.

A bulvár eddigi karrierje során nagyon messze állt tőle, de megérintette a szele, amikor a sorozat pr ügynöksége telekürtölte a hazai sajtót a hírrel, miszerint Ági és egy másik szereplő, Kosik Anita között leszbikus csók csattant a Hacktion forgatásán. – Azóta egy halom levelet kapok rajongóktól Facebookon – meséli és bujkál benne a nevetés. – Főleg fiatal srácok, és nyilván amiatt a csók miatt! Én nem tudom, hogy mit látnak ebben a katona lányban! Egyébként nők sosem vonzottak, de mivel színésznő vagyok, meg kellett csinálnom. Néha muszáj nőkkel csókolózni. Az egyetlen, ami vonzott ebben a kihívásban az volt, hogy belevihettem, hogy Gréta nem is pusztán a testi vonzalmát fejezi ki így, hanem csak a hatalmát gyakorolja mások felett.

Muszáj színész

Bár munkája révén hónapról hónapra más figurák bőrébe bújhat bele, Áginak egyetlen egy szerepet szánt a „nagy rendező”, ez pedig a színésznő szerepe. Amikor arról kérdezem, hogy el tudná-e képzelni magát másik pályán, először hallgat, aztán megszólal, a válasza pedig úgy hangzik, mintha egy vereséget ismerne be: - Nem, nem tudnám.

Pánik

Ha más miatt nem is, azért mindenképpen kalapot emelhetünk Till Attila előtt, hogy magyar filmben elsőként adott főszerepet Áginak. Az egyébként tisztességesen megírt és kivitelezett filmben heti kedvencünk egy megcsömörlött, szerelmi csalódásából felépülni képtelen lányt alakított, méghozzá olyan átéléssel, hogy valószínűleg sok férfinéző szerette volna megvigasztalni.

Még mielőtt olyasmivel voltak tele a honlapok, hogy elájult a Hacktion forgatásán, vagy hogy akár mesterlövész is lehetne, 2010 nyarán volt szerencsém megnézni őt egy Bergman kamaradarabban a zsámbéki rakétabázison. A Gigor Attila rendezte Personában egy szanatóriumba vonult, elnémult színésznőt játszott, aki mintha szem elől tévesztette volna a valóság és a színpad közötti határvonalat, és aki puszta kisugárzásával, gesztusaival, szavak nélkül is hatalmába kerítette ápolónőjét. (Bár nem kívánták hangsúlyozni, a leszbikus vonal és a vonzerejét fegyverként használó nő itt is felfedezhető volt, igaz, kissé más kontextusban.) A pályája csúcsán lévő, ünnepelt színésznő megformálása delejező erejű alakítás volt, és amikor párhuzamot vonok a szerep és az élete között, megrázza a fejét. – Én nem szeretnék olyan színésznő lenni. Nagy példaképem Emilia Vasaryova, akit a szlovák film nagyasszonyának is szokás nevezni. (Nem mellékesen Ági volt tanára a főiskolán – a szerk.) A nagy színésznők szívesen ünnepeltetik magukat, de közben ott van, hogy valahol ördögi manipulátorok is. Nagyon szeretem, de talán Catherine Deneuve is ilyen. De ott van Meryl Streep, aki allűrök nélkül is hatalmas. Ez azért szimpatikusabb irány.

Több nyelven is

Ági három nyelven beszél, és magyar, szlovák és cseh filmekben is játszott már. Munkája miatt sokat ingázott a három ország városai között, és mivel szülei a felvidéki Zselízen élnek – ahol Ági már négy éve díszpolgár – sokat kell utaznia. – Azt olvastam egyszer – és ez nagyon megragadt bennem –, hogy elindulni kicsit olyan, mint meghalni. Ádám, a kilencéves fiam miatt meg kell gondolnom, hogy hova utazok el, mert nem szívesen hagyom őt sokáig a szüleimnél. Egy isztambuli filmfesztiválra nagyon szívesen emlékszem vissza. A Pánik kapcsán jártam ott, és napokig a tenyerükön hordoztak minket a szervezők. Az ilyesmit meg tudnám szokni!

Májusi juhtúróból készült sztrapacska. Én magam még sohasem készítettem, de anyukám zseniálisan csinálja.

Az étel, amin akár két hétig is ellenne.

A siker, mint bukás

2008-ban a Pánikban nyújtott alakításért a 38. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat, így joggal gondolhatta mindenki, hogy folyamatosan látható lesz magyar filmekben. Ágiban megvan az, ami a filmes sikerhez kell, vagyis észbontó külső, (az a kép a magassarkú pántjával!) karizma, és tehetség – talán éppen az utóbbival lehetett probléma, ugyanis abból valószínűleg több jutott neki, mint néhány olyan kolléganőjének, aki rendszeres kelléknek számít hazai vígjátékokban. A lényeg, hogy a színházi és filmes világ furcsa lélektanának bizonyítékaként a díj után nem érkezett meg a jutalom, Ági szinte légüres térbe került, nem jöttek felkérések, ha csak Sas Tamás Szinglik éjszakája című alkotását nem nevezzük filmnek, bár erről az utóbbi időben erősen megoszlanak a vélemények. - A siker is nehéz pillanat, éppen úgy, mint a kudarc. Vajon fel vagy készülve rá? Abban a pillanatban, amikor elhiszed, hogy a csúcson vagy, már zuhanni is kezdesz lefelé. A Pánik nagy siker volt, a mai napig dicsérik, de ma már azt mondom, hogy az ilyesmi nem teheti elbizakodottá az embert.

Valami olyan pont, ami tenger mellett van.

A hely, ahová szívesen vonulna száműzetésbe.

Kínai horoszkóp

Főételnek lazacos raviolit rendel fehérboros mártásban, és mellé egy pohár Chardonnayt, én pedig azon tűnődöm, hogy ilyen kalóriabevitel mellett hogyan rendelkezhet ilyen fizikai paraméterekkel. Ráadásul főzni is szeret, olyannyira, hogy nem rajong érte, ha egy férfi megpróbálja kitúrni a konyhából. - Mostanában sok Feldmárt olvasok, és azon agyalok, hogy vajon hogyan tudok nem játszani? Hogyan érhetem el azt, hogy ne kelljen szerepet játszani se egy házasságban, se egy interjú közben.
Mi azért bízunk benne, hogy Áginak kell majd játszania, és valószínűleg így is lesz, ugyanis a levegőben lóg egy mozifilm, ám hogy mi az, azt babonára hivatkozva hosszas könyörgés után sem hajlandó elárulni. – Az idei a sárkány éve! – jelenti ki szenvedélyesen. – Ez az én évem lesz! Nem titok, szeretném elérni, hogy a nézők miattam üljenek be egy színházi előadásra, filmre vagy egy önálló estre. Most ugyan nagyon leterhel a tévézés, de nagyon el tudnám képzelni magam egy kis fővárosi színházban, mint állandó társulati tag.
Szerintünk össze fog jönni: 2012 tényleg a sárkány éve.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen kutyatápot vegyél, ami a kutyádnak és a pénztárcádnak is jó?

A világ egyik legegészségesebb itala egy magyar készítmény, és azt adja meg, amire szükséged van

Brutális látvány a hatalmas, elhagyatott Csepeli Erőmű

További cikkeink a témában