Dr. Raymond Martinot nagyon szerette a feleségét. A „míg a halál el nem választ” kezdetű sor neki nem sokat jelentett, mivel úgy érezte, hogy még az is kevés ahhoz, hogy szétválasszák őket.
Ez a történet a nyolcvanas években kezdődik, amikor Dr. Martinot neves párizsi orvos 1984-ben elveszítette feleségét, Monice-ot, aki méhrákban halt meg. Egy normális férj eltemette volna hitvesét, és megküzdött volna a gyásszal, de Martinot nem volt átlagos férfi. Abban reménykedett, hogy még együttlehet a feleségével, és igazából nem is veszítette el, mert a halál csak egy átmeneti állapot, ami elmúlik, és a tudomány idővel lehetővé teszi, hogy újra együtt legyenek. Mondjuk 2050-ben.
Hibernáció otthon
Az orvos temetés helyett lefagyasztotta a felesége testét, méghozzá úgy, hogy folyékony nitrogénbe helyezte. Közeli ismerőseit nem lepte meg a húzása, Martinot a hetvenes évek óta készült erre, igaz, nem úgy tervezte, hogy a felesége fog először fagyasztóba kerülni. A felesége testét tartalmazó fémládát elszállítatta a családi kastélyba, a Loire-menti Samur közelébe és elhelyezte egy borospincére hasonlító helyiségben, ahol egy szerkezet folyamatosan – 65 fokos hőmérsékleten tartotta. Martinot akár egy ilyen tevékenységre specializált céget, ehelyett egy házilag barkácsolt hűtőt épített magának, ami végül is megfelelt a célnak.
Gyógyszer a halálra: krionika
A krionika kísérleti orvosi eljárásnak tekinthető: lényege, hogy a hivatalosan halottnak nyilvánított, tehát semmiképpen sem még életben lévő embereket -196 fokos folyékony nitrogénbe helyezik, így a holttest bomlása megáll. A fagyott állapot, az ún. kriosztázis, elméletileg a végtelenségig fenntartható anélkül, hogy bármilyen további szövetkárosodás következne be. Az első alanyt, egy bizonyos Dr. James Bedfordot 1967-ben fagyasztották le halála után. A krionika szentföldje az Amerikai Egyesült Államok, ahol több cég is foglalkozik holttestek lefagyasztásával. Az egyik legnagyobb, az Alcor Life Extension Foundation egy 1972-ben alapított arizonai cég, amely 120 ezer dollárért fagyasztja le a teljes testet, és 50 ezer dollárért egy agyat.
A doktor úgy számolt,
hogy 2050-re a tudomány lehetővé teszi majd a rák gyógyulását, addig pedig a felesége csipkerózsika álomba merülve vár a kastély pincéjében. Húsz évvel később, 2002-ben, 84 éves korában a Doktor Hibernatusnak is nevezett férfi is meghalt, és a testét ugyanúgy fagyasztották le, mint a feleségét. Csakhogy ekkor közbeszólt a francia állam, amelynek törvényei szerint minden francia állampolgárt a halála után el kell temetni, hamvasztani vagy tudományos célra kell adományozni a maradványaikat. Hűtőládában nem lehet tartani őket, az törvényszegés. A házaspár fia, Rémy Martinot hosszas polgárjogi pereskedésbe kezdett, hogy ne kelljen felolvasztani a szüleit. Amerikai és holland krionikai társaságok felajánlották, hogy befogadják a szülei testét, ha elbukná a pert, ugyanis a mélyfagyasztásos körökben Martinot-ék igazi sztárpárosnak számítottak.
A végzetes áramszünet
A jogi csatározás 2006-banis tartott, amikor egy nap fiúk felfedezte, hogy a hűtő áramellátása meghibásodott, a riasztórendszer pedig nem kapcsolt be. A testek – 20 fokra melegedtek fel, ez pedig túl meleg volt ahhoz, hogy a hibernációs állapotot fenntartsák. Pár hetes gondolkodás után úgy döntött, hogy elhamvasztatja a szülei maradványait.
– Nem vagyok megrendültebb, mint amikor a szüleim meghaltak – mondta Remy Martinot – már meggyászoltam az elvesztésüket. De keserű vagyok, amiért apám utolsó kívánságát nem tudtam megtartani. Talán a jövő bebizonyítja, hogy az apámnak igaza volt és igazi úttörő volt.
Bár a Martinot házaspárnak nem sikerült lefagyasztott állapotban maradnia, amíg a tudomány életre nem kelti őket, történetük mégis inspiráció marad, és nem csak a hibernáció híveinek.