Rettenetesen nehéz igazán jó csapattagot, kollégát vagy társat találni, ezt tudjuk régóta: az emberünk legyen jó arc, megbízható, csapatjátékos, kitartó, kreatív, szellemes, türelmes…vagyis egy jó társ. Ezért szerintünk el kell vinni inni, sportolni, és vezetni, mielőtt felvesszük!

Mivan? Igen, mondjuk is, hogy miért!

Úgy gondoljuk, hogy számtalan érdekes dolog, tulajdonság csak később, menet közben derül ki egy emberről, éles helyzetben, amikor már nekünk/velünk dolgozik az illető. Egy állásinterjú vagy egy többállomásból álló felvételi procedúra általában feltárja a szakirányú megfelőségre vonatkozó kérdéseket, de hogy milyen ember az új játékos, azt nem, mert csak később lesz igazán őszinte velünk…vagy olyan helyzetbe kell vele keverednünk, ahol kimutatja a foga fehérjét!

A Player féle HR triatlon a következő:

Ha megfelel szakmailag, még mielőtt felveszed, vidd el az aktuális csapatoddal a kiszemeltet:

1. kocsmába, és rúgjatok be rendesen!
2. a budapesti/nagyvárosi közlekedésbe, legalább 2 órára vezetni
3. sportolni

Ez három olyan terület, ahol sokminden kiderül a jelentkezőről. Vegyük sorra:

Mi történik itt? Értelemszerűen be fogtok rúgni, az a cél. Ellazultok, a feszengésnek a második feles után vége, és felvállaljátok a saját szavaitokat, szokásaitokat, ösztönös cselekedeteiteket, véleményeteket, és belementek kemény témákba. Derüljön ki róla még időben, ha a személyiség-csomagja valamiféle szélsőséges meglepetést tartogat, ami összeegyeztethetetlen erkölcsileg a melóval, vagy akárcsak a kulturált hétköznapjainkkal. Részeg ember igazat mond, ősi bölcsesség.

Mindnyájan ismerünk arcokat a környezetünkben, akik más emberek lesznek részegen, előtörnek az elfojtott érzések, gondolatok, megtudod, mi van a palackban, mit tart vissza napközben, megtudod, mit gondol rólad a nap végén, vagy számíthatsz-e egy ügyfélrendezvényen kínos pillanatokra miatta…

Egy kocsmában mindenki jól akarja érezni magát, és az is kiderül, ki hogy érzi magát a legjobban: ha minden labdát ő csap le, ha csak az ő hangja hallatszik, ha elnyomja a többieket, ha ő mondja meg, mit iszunk, ha eröltet dolgokat (azért ez mondjuk nem az első alkalommal, vagy legalábbis nem az első 2 órában kerül napvilágra), vagy inkább élvezi a műsort, csendesebb, sodródik az árral, kevéssé viszi a szót, és inkább alárendeli magát a közakaratnak.

Vagy nagyvárosi, a lényeg a dugó, és a közlekedési szituációk. A zebra, a buszsáv, a sárga, a záróvonal, a jobbkéz, meg a többi résztvevő. A közlekedésben nem lehet hazudni. Olyan ember vagy, ahogy vezetsz.

Kiderül, mennyire vagy előzékeny, türelmes, udvarias, milyen szókészlettel káromkodsz, hogy csapsz le a kínálkozó lehetőségekre, használod-e a buszsávot, visszaélsz-e a helyzeti előnyöddel, mennyire vagy könyöklő típus, úgy tekintesz-e magadra, mint akire nem vonatkoznak a szabályok, mennyire tartod be a kresz-t, vállalsz nagyon kockázatos helyzeteket, mennyire vagy tutyimutyi, mennyire vagy domináns vagy inkább áldozat típus…

A közlekedés az egyik legjobb lakmuszpapírja a személyiségednek. A közlekedés olyan, mint egy zombifilm, amikor mindenki csak a saját túléléséért küzd, és kevesebb a kaja, mint ahányan vagytok, valaki rosszabbul fog járni… Egyéni játék, a te harcod az életbenmaradásért, így játszol te!

Sokat elárul valakiről, hogy mit sportol: csapatjátékos-e vagy inkább magával foglalkozó ego arc, ember ellen vagy saját korlátai ellen küzd. Például egy maratoni futó esetében biztos lehetsz abban, hogy az illető rendelkezik megfelelő akaraterővel, hiszen itt már maga a felkészülés is hosszú hónapok munkája. Arról nem beszélve, hogy 42 kilóméter lefutása közben sokunk sok helyen fel tudná adni a küzdelmet. Aki lefutja a maratont, egy nagy akaraterővel rendelkező, kitartó ember, aki jól tűri a monotonitást, és képes maga elé állítani célokat, amikre fókuszálni képes, ki tudja zárni a megfelelő pillanatban a zavaró tényezőket és képes a feladatra koncentrálni, egy cél lebeg a szeme előtt, amit teljesíteni akar.

De egy közös focizásnál például konkrétabban is kiderülnek a dolgok: mennyit passzolsz, mennyi egyéni próbálkozásod van, inkább cselezel, vagy inkább a társak segítségére hagyatkozol, kisegíted-e a társad, ha ront, az utolsó pillanatban is odateszed-e még magad, vagy ellustázod.

Felismered-e, hogy hol a helyed a pályán a tudásod alapján? Mikor veszted el a lelkesedésed kedvezőtlen eredmény esetén? Tudsz-e küzdeni? Inkább irányítasz, vagy jobban érzed magad, ha más irányít? A megfelelő helyzetben vállalsz-e felelősséget, vagy alibizel? Kudarcnál kit hibáztatsz, a bírót, az ellenfeled, a csapattársaidat, magadat? Győzelem esetén hogy éled meg, közös, vagy egyéni sikerként?

Olyan ember vagy, ahogy sportolsz, ahogy vezetsz, ahogy iszol. Ezért vidd el a leendő munkaerőt, mutassa meg, hogy muzsikál ezeken a területeken. Ilyen tulajdonságokon sokkal nehezebb változtatni hosszútávon, mint szakmailag fejlődni.

De mindez igaz a másik oldalról is: egy álláshirdetés lehet nagyon szexi, de ha kiderül, hogy rossz csapatba kerülnél, elpocsékolt idő és csalódás lesz az egész ügy. Közös érdeketek, hogy megismerjétek jól egymást! Ez a mi véleményünk, és valószínűleg nálunk sokkal okosabb emberek a fenti sorokra azt mondanák, hogy mekkora baromság, de mi így csinálnánk, csináljuk.