Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakóknak című kötete 1935-ben jelent meg a Löbl Dávid és fia kiadónál. Elolvastuk milyennek látta a zseniális szerző a fővárost 81 éve, és úgy döntöttünk, körbejárjuk a helyeket, hogy összehasonlítsuk, mennyit változott a város közel egy évszázad alatt. Legutóbb a Lánchidat és környékét fedeztük fel, most a Gellértheggyel folytatjuk.

Szerb Antalhoz nyúlni mindig jó ötlet, most sincs is másként. Nézzük mit írt a Gellért-hegyről!

„Gellérthegy. Ajánlatos koratavasszal, vasárnap délután. A Gellért-hegy tetején egy rom épült, a Citadella. Kicsi lőrésszerű nyílások láthatók a falon, időnként egy ló dugja ki rajtuk a fejét.”

Egy ló!

Szerintem nagyon beszédes, hogy Szerb úgy ír a Gellért-hegyről, hogy meglehetősen lekicsinylőn fogalmaz a Citadellával kapcsolatban. A harmincas, sőt, még a negyvenes évek elején is csak egy lapos, szobortalan kőrakás volt.

Sehol egy szobor, csak egy fellegvár. 1872-ben ilyen volt a Citadella
1900 táján így nézett ki a Gellért-hegy

Egy erődöt építeni a város egyik legmagasabban fekvő pontjára egyébként nem magyar ötlet volt: a középkorban a törökök építettek ide palánkvárat, majd 1849-ben, a forradalom leverése után a Habsburgok húzták fel oda a mai Citadella alapját is képező kaszárnyát és erődöt. Az üzenet egyértelmű volt: kein ugrálás, magyarok! Big Bruder figyel benneteket! Aztán ’47-ben felállították a Szabadság-szobrot, ami elé egy zászlós-gépfegyveres orosz szobra került.

Vadiúj Szabadság szobor elvtársi segítséggel, 1947
2016. Az orosz kiskatona 1992 óta a Szoborparkban őrködik

És most vissza Szerb Antalhoz! Orosz katonák helyett jöjjenek a magyarok!

A Citadella mögött van egy síkság. Ide szokott felzarándokolni a környékről a vasárnapi nép és katonaság. Ez a nép és katonaság hajszálnyira olyan, mint amilyent St. Cloudban lehet látni az évnek és a hétnek ugyanezen a szakán, és valószínűleg minden nagy és esetleg kisebb város szomszédságában. Mert a nép és katonaság mindenütt egyforma. Különbségek csak a legmagasabb szinteken észlelhetők. A baka mindenütt baka. De Hölderlin nem azonos Vörösmartyval.”

Szerb Antal nem egyszer hasonlította Budapestet Párizshoz, ahol élt is. 1928-ban a családja emigrált Párizsba, a frissen elvált, 27 éves tanár és irodalmár is kiköltözött velük.

Szerb Antal, ezúttal marslakó barátja nélkül

Az apjának a Place des Vosges-en volt irodája, Szerb pedig bizonyára járt a Saint Cloud-ban, és tudta, miről beszél.

Mintha valami tündérhegyről nézne le az ember
Márciusban kicsit szomorúbb látványt nyújtott

Egy ideje már bámulom a billentyűzetet és gondolkodom, mit lehetne írni a Gellérthegyről meg a Citadelláról, és azt hiszem, nem én vagyok a megfelelő ember a feladatra. Fogalmam sincs, mikor voltam ott fent utoljára, és ez sokat elmond a helyzetről. Nem mondom, hogy nem jó ránézni mondjuk a Lánchíd felől, de összességében olyan része a városnak, amit nem használunk ki eléggé. A Gellért-hegy tulajdonképpen egy gyönyörű púp a déli végen.

Kirándulók a Nagyvendéglőben, 1927
Ha Szerb Antal lenézett a Gellért-hegyről, még ő is a régi Erzsébet hidat láthatta

Aztán lehet, hogy már a harmincas években is olyan hely volt a Gellért-hegy, ahová úgy lehetett kirándulni menni, hogy az ember nem tette ki a lábát a városból, a fene tudja. De most vissza Szerbhez, mert érdekes dolgok jönnek!

„De nem erről akarok beszélni. Inkább nézze, Uram, a helyzetet. A Gellérthegy tetején a nép és katonaság egy sajátos társasjátékot játszik, amelynek az eredete visszanyúlik a legködösebb folklorisztikus időkbe, amikor a Gellérthegyen még boszorkányok alkottak rézmetszetszerű csoportképeket. Senki sem tudja, ki hozta be ezt a játékot és ki szervezi azóta; minden tavaszi vasárnap csak itt van. Az emberek körbe állnak párosával, úgy értem, egy férfi és egy nő. A kör belsejében pedig egyéb párok sétálnak fel és alá. Időnkint a kör közepéből egy pár odaáll egy párhoz, amely a kör szélén áll. A körbeli férfi megkérdi a szélről álló férfit: "Szereted a párod?". Ha a férfi azt mondja, igen, továbbmennek. Ha azt mondja, nem, kicserélik a nőt. Így folytatják napestig. Mire sötét lesz, minden Tristan megtalálja Izoldáját, hogy finoman fejezzem ki magam. Hogy azután mi történik, még nem sikerült kiderítenem.”

Trisztán és Izoldák a Gellért-hegyen, talán éppen egy vasárnap délelőtt

Szerintem Szerb Antal meglepődne, hogy manapság tavaszi vasárnapokon már nincs ilyen játék. Az internet meg a Tinder megölte ezt is. A mi sétánk is véget ér, de nem kell aggódni, legközelebb a Tabánban grasszálunk egy nagyot Szerb Antallal, és marslakó barátjával.

A Lánchidat pedig már megnéztük, nézd meg te is!

(Régi Fotók: Fortepan.hu, új fotók: Tóth István)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Hamarosan szó szerint beérhet az ehető Budapest koncepció

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés